Megreformálták a muszlim stranddivatot

Török Hanna cikke a Borsban Mar a római korból is maradtak fent mozaikképek, melyeken a hölgyek a bikiniszerű ruhában fürdőznek, de az áttörésre 1946-ig kellett várni. Azóta feltartóztathatatlanul hódít a bikini. 1928-ban ilyen frivol volt a tengerparti fürdőruhadivat – a muszlim nők most is csak sokrétegű ruhában mártózhatnak csak meg a habokban Fotó: Europress, Reuters Súlyokat varrtak az alsó szegélybe A reformkor hozta ismét divatba a fürdőkultúrát. Ekkortájt, tehát a 18. században jelentek meg először Európában a kifejezetten fürdőzésre szánt ruhadarabok: hosszú, köntösszerű viseletben volt csak illendő a hölgyeknek nyilvánosan vízbe ereszkednie, és a ruha természetesen csakis olyan anyagból készülhetett, amely nedvesen sem lett átlátszó. De még ez sem volt elég: nehogy a vízben fellebbenjen az anyag, ezért a szoknyarész alsó szegélyébe kis súlyokat varrtak. Aki járt már arab országban, tapasztalhatta, hogy a muszlim nők kénytelenek a fejük búbjától a bokájukig érő, sokrétegű ruhában megmártózni a tengerben. Gondoljunk bele, milyen súlya lett pillanatok alatt a ruhának, nem beszélve a megszáradás lehetetlenségéről. Most két divattervező is 21. századi megoldást talált a problémára. Az indonéz Ait Djajaleksana először önmaga számára készített elasztikus anyagból olyan fürdőruhát, amely bár megfelel a vallási előírásoknak, mégis könnyű, kényelmes, és nem utolsósorban még csinos viselet is. Mára övé a muszlimvilág legnépszerűbb fürdőruha bolthálózata. Aheda Zanetti sportosabb megoldást választott: muszlim nőknek tervezett fürdődresszei leginkább búvárruhára hasonlítanak, bár a kapucnis részt úgy alakították, hogy abban a nagy konty is elfér. A burqininek elnevezett változatnak köszönhetően az ausztrálok megalakították az első, muszlim lányokat, asszonyokat kiképző parti mentőcsapatot.