MTI
Bosznia évszázadok óta a külföldi hatalmak befolyásának ütközőpontja. A 90-es években az Egyesült Államok vetett véget a balkáni országban folyó vérontásnak, és Daytonban tető alá hozta a pax americanát.
Miközben amerikaiak és európaiak egyre kevesebb diplomáciai és politikai energiát fordítanak a boszniai torzsalkodások elsimítására, Törökország fokozza jelenlétét az egykor az Oszmán Birodalom tartományának számító vidéken - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ennek jeleként értékeli a német újság balkáni tudósítója azokat a figyelemre méltó sikereket, amelyeket a török külügyminiszter ért el az utóbbi hónapokban.
Ahmet Davutoglunak a boszniai és a szerb kollégájával tartott öt találkozón sikerült lezárnia egy évek óta parázsló vitát. Davutoglu, Sven Alkalaj és Vuk Jeremic először 2009 novemberében tárgyalt Isztambulban, majd havi rendszerességgel találkoztak. Az ötödik, februárban rendezett eszmecserén Ankarában végül megszületett az eredmény. A szerb miniszter bejelentette, hogy hazája megadja a hosszú időn át megtagadott agrément-t Bosznia új belgrádi nagykövetének. (A misszióvezető posztja 2007 nyara óta üres volt, mivel Szerbia rendre kifogást emelt a Szarajevó által jelölt diplomaták ellen.)
Az ankarai egyezség nyomán a boszniai sajtó tele volt a török közvetítés dicséretével. "Mindössze három hónapba telt, és sikerült megoldani egy olyan problémát, amely csaknem három éve létezett… Nem alaptalan abban reménykedni, hogy a boszniai válság rendezésében további haladás érhető el a Jeremic-Davutoglu-Alkalaj hármas révén" - írták a lapok. A sikert különösen szembeötlőnek találta a média annak fényében, hogy európaiak és amerikaiak évek óta meddő kísérleteket tesznek a boszniai alkotmány reformjának előmozdítására.
Törökország dicsérete talán túlzottnak mondható, hiszen egy nagykövet még nem csinál politikai tavaszt. A török diplomácia erősödő boszniai szerepe mindazonáltal tagadhatatlan - és üdvözlésre is talál a formailag muzulmán hitű bosnyákok (Bosznia-Hercegovina legnépesebb etnikuma) körében. Elvir Camdzic, a bosnyákokat a háromtagú szarajevói államelnökségben képviselő Haris Silajdzic tanácsadója már arról beszél, hogy Törökországnak "legalább" annyi joga van a közvetítő szerephez Boszniában, mint az Európai Uniónak.
A Német Aspen Intézet nemrég Szarajevóban rendezett értekezletén Camdzic érthetetlennek nevezte, hogy egyesek szkeptikusan viszonyulnak Ankara boszniai szerepvállalásához. "Történelmi és kulturális szempontból Törökország sokkal jobban ért a térséghez, és különösen Boszniához, mint az Európai Unió legtöbb, ha nem az összes állama. Ezért teljességgel normális és logikus az a szerep, amelyet Törökország vállal" - így Camdzic.
A hallgatóság általános meglepetésére azt is kijelentette, hogy Szarajevó szívesen venné, ha Oroszország nagyobb szerepet játszana Boszniában - feltéve, ha beszüntetné a boszniai szerbek feltétel nélküli támogatását. Megfigyelők szerint Camdzic kísérleti léggömbje arra irányult, hogy erőteljesebb szerepvállalásra ösztönözze Boszniában az EU-t. Ha Európa nem integrálja Boszniát, akkor majd mások fogják azt megtenni - írta a FAZ balkáni tudósítója. Szerinte már huzamosabb ideje ezen fáradozik Recep Tayyip Erdogan török kormányfő, aki amúgy is szívéhez közel állónak érzi mindazon államok polgárait, amelyek egykor egészen, félig vagy majdnem az Oszmán Birodalomhoz tartoztak.
Törökország "erkölcsi és történelmi kötelességének" érzi Bosznia támogatását - hangoztatta Erdogan áprilisban tett szarajevói látogatása során. "Nincs jelentősége annak, hogy van-e közös határunk, mert úgy érzem, hogy közvetlen szomszédok vagyunk" - szögezte le a török politikus, hozzátéve: Alija Izetbegovic, Bosznia muzulmán "alapító elnöke" néhány nappal a halála előtt, 2003 januárjában arra kérte őt, ne hagyja cserben Boszniát. Izetbegovic sírját fölkeresve Erdogan arról biztosította vendéglátóit, hogy Törökország tudatában van az országukkal kapcsolatos "történelmi kötelességének".
Ankara hosszú távú közvetítő szerepe ma még meglehetősen zavaros. A törökök Boszniához fűződő jó kapcsolatai ugyanis lényegében Haris Silajdzicnál és annak pártjánál kezdődnek - és ott is érnek véget. A többi párthoz, illetve a boszniai szerbekhez vagy horvátokhoz szinte semminemű kapcsolat nem fűzi őket. Ezt tette szóvá Carl Bildt svéd külügyminiszter, aki korábban a nemzetközi közösség boszniai főképviselője volt, amikor óva intett a török szerepvállalás egyoldalúságától. "Nemcsak Szarajevóba kellene utazniuk török politikusoknak, hanem Banja Lukába és Mostarba is, hogy elősegítsék a megbékélést az országon belül" - hangoztatta Bildt.
Ám meglehet, hogy Ankara eleve másként értelmezi Boszniában játszott szerepét - vélekedik a német újság tudósítója. Az utóbbi években többször is elhangzott az a jóslat, ha Európa nem akadályozza meg Bosznia széthullását, akkor az országban élő szerbek Belgrádhoz, a horvátok pedig Zágrábhoz fognak csatlakozni. A muzulmán bosnyákok pedig a maguk csonka régiójában egyfajta iszlám kalifátust fognak létrehozni, iráni mintát követve. A boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik is szívesen emlegeti ezt a jövőképet, "a mi Teheránunk" néven gyalázva Szarajevót.
Az efféle mullah forgatókönyveknek persze soha nem volt realitásuk, hiszen a boszniai muzulmánok többsége még a háborús évek nyomorúsága idején sem mutatott vonzódást az iszlám radikális válfajához. Ezt saját bőrükön érezték azok az arab zsoldosok is, akik a bosnyákok oldalán harcoltak a 90-es években. Mindazonáltal csakugyan létezik egy állam, amelyet szívesen éreznének közel magukhoz a bosnyákok, amennyiben Bosznia felbomlana. Ez pedig a jelek szerint Törökország.
Ahmet Davutoglunak a boszniai és a szerb kollégájával tartott öt találkozón sikerült lezárnia egy évek óta parázsló vitát. Davutoglu, Sven Alkalaj és Vuk Jeremic először 2009 novemberében tárgyalt Isztambulban, majd havi rendszerességgel találkoztak. Az ötödik, februárban rendezett eszmecserén Ankarában végül megszületett az eredmény. A szerb miniszter bejelentette, hogy hazája megadja a hosszú időn át megtagadott agrément-t Bosznia új belgrádi nagykövetének. (A misszióvezető posztja 2007 nyara óta üres volt, mivel Szerbia rendre kifogást emelt a Szarajevó által jelölt diplomaták ellen.)
Az ankarai egyezség nyomán a boszniai sajtó tele volt a török közvetítés dicséretével. "Mindössze három hónapba telt, és sikerült megoldani egy olyan problémát, amely csaknem három éve létezett… Nem alaptalan abban reménykedni, hogy a boszniai válság rendezésében további haladás érhető el a Jeremic-Davutoglu-Alkalaj hármas révén" - írták a lapok. A sikert különösen szembeötlőnek találta a média annak fényében, hogy európaiak és amerikaiak évek óta meddő kísérleteket tesznek a boszniai alkotmány reformjának előmozdítására.
Törökország dicsérete talán túlzottnak mondható, hiszen egy nagykövet még nem csinál politikai tavaszt. A török diplomácia erősödő boszniai szerepe mindazonáltal tagadhatatlan - és üdvözlésre is talál a formailag muzulmán hitű bosnyákok (Bosznia-Hercegovina legnépesebb etnikuma) körében. Elvir Camdzic, a bosnyákokat a háromtagú szarajevói államelnökségben képviselő Haris Silajdzic tanácsadója már arról beszél, hogy Törökországnak "legalább" annyi joga van a közvetítő szerephez Boszniában, mint az Európai Uniónak.
A Német Aspen Intézet nemrég Szarajevóban rendezett értekezletén Camdzic érthetetlennek nevezte, hogy egyesek szkeptikusan viszonyulnak Ankara boszniai szerepvállalásához. "Történelmi és kulturális szempontból Törökország sokkal jobban ért a térséghez, és különösen Boszniához, mint az Európai Unió legtöbb, ha nem az összes állama. Ezért teljességgel normális és logikus az a szerep, amelyet Törökország vállal" - így Camdzic.
A hallgatóság általános meglepetésére azt is kijelentette, hogy Szarajevó szívesen venné, ha Oroszország nagyobb szerepet játszana Boszniában - feltéve, ha beszüntetné a boszniai szerbek feltétel nélküli támogatását. Megfigyelők szerint Camdzic kísérleti léggömbje arra irányult, hogy erőteljesebb szerepvállalásra ösztönözze Boszniában az EU-t. Ha Európa nem integrálja Boszniát, akkor majd mások fogják azt megtenni - írta a FAZ balkáni tudósítója. Szerinte már huzamosabb ideje ezen fáradozik Recep Tayyip Erdogan török kormányfő, aki amúgy is szívéhez közel állónak érzi mindazon államok polgárait, amelyek egykor egészen, félig vagy majdnem az Oszmán Birodalomhoz tartoztak.
Törökország "erkölcsi és történelmi kötelességének" érzi Bosznia támogatását - hangoztatta Erdogan áprilisban tett szarajevói látogatása során. "Nincs jelentősége annak, hogy van-e közös határunk, mert úgy érzem, hogy közvetlen szomszédok vagyunk" - szögezte le a török politikus, hozzátéve: Alija Izetbegovic, Bosznia muzulmán "alapító elnöke" néhány nappal a halála előtt, 2003 januárjában arra kérte őt, ne hagyja cserben Boszniát. Izetbegovic sírját fölkeresve Erdogan arról biztosította vendéglátóit, hogy Törökország tudatában van az országukkal kapcsolatos "történelmi kötelességének".
Ankara hosszú távú közvetítő szerepe ma még meglehetősen zavaros. A törökök Boszniához fűződő jó kapcsolatai ugyanis lényegében Haris Silajdzicnál és annak pártjánál kezdődnek - és ott is érnek véget. A többi párthoz, illetve a boszniai szerbekhez vagy horvátokhoz szinte semminemű kapcsolat nem fűzi őket. Ezt tette szóvá Carl Bildt svéd külügyminiszter, aki korábban a nemzetközi közösség boszniai főképviselője volt, amikor óva intett a török szerepvállalás egyoldalúságától. "Nemcsak Szarajevóba kellene utazniuk török politikusoknak, hanem Banja Lukába és Mostarba is, hogy elősegítsék a megbékélést az országon belül" - hangoztatta Bildt.
Ám meglehet, hogy Ankara eleve másként értelmezi Boszniában játszott szerepét - vélekedik a német újság tudósítója. Az utóbbi években többször is elhangzott az a jóslat, ha Európa nem akadályozza meg Bosznia széthullását, akkor az országban élő szerbek Belgrádhoz, a horvátok pedig Zágrábhoz fognak csatlakozni. A muzulmán bosnyákok pedig a maguk csonka régiójában egyfajta iszlám kalifátust fognak létrehozni, iráni mintát követve. A boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik is szívesen emlegeti ezt a jövőképet, "a mi Teheránunk" néven gyalázva Szarajevót.
Az efféle mullah forgatókönyveknek persze soha nem volt realitásuk, hiszen a boszniai muzulmánok többsége még a háborús évek nyomorúsága idején sem mutatott vonzódást az iszlám radikális válfajához. Ezt saját bőrükön érezték azok az arab zsoldosok is, akik a bosnyákok oldalán harcoltak a 90-es években. Mindazonáltal csakugyan létezik egy állam, amelyet szívesen éreznének közel magukhoz a bosnyákok, amennyiben Bosznia felbomlana. Ez pedig a jelek szerint Törökország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése