Busralilmuhminin, azaz jó hír a hívőknek. A jó hír a hívőknek a Paradicsom léte és igazsága. Az evilág hírei pedig olyanok, amilyenné mi tesszük a világot. Busralilmuhminin= Hírek az iszlám és a muszlimok világából

2010. június 29., kedd

Feldühödött afgánok: az amerikaiak kutyát vittek a muszlim iskolába


Feldühödött tüntetők csaptak össze az afgán rendőrséggel Kabulban, miután olyan híreket kaptak, hogy amerikai katonák egy csoportja megtámadott egy madraszát. A tüntetők szerint a katonák kutyáikkal együtt hatoltak be az iszlám iskolába, pedig az a muzulmán vallás szerint tisztátalan állatnak számít, és több vallási vezetőt is letartóztattak.

A kabuli rendőrfőnök helyettese csak a letartóztatások hírét erősítette meg, és tisztázta, hogy az akcióban kizárólag afgán rendőrök vettek részt. - A múlt éjszaka a titkosszolgálat és a rendőrség három embert tartóztatott le egy madraszában, akik a hírszerzés szerint korábban több erőszakos cselekményekben is szerepet játszottak – mondta Khalil Dastijar. A tüntetőkkel való összecsapásokban legalább 15 rendőr, és 5 tüntető sérült meg.

Közben szintén az afgán fővárosban ismeretlen fegyveresek rálőttek az ENSZ egyik járművére, az amerikai nagykövetség közelében. A támadásban a pick-up vezetője súlyosan megsérült. Azt egyelőre nem tudni, ki felelős a támadásért.

Fethullah Gülen támadja az IHH segélyflotilláját

Az zsidó haderő után a törökség egyik legismertebb vallási-szellemi vezetője, Fethullah Gülen is támadja a Gázába segélyt indító IHH-t. Az egész világot felháborította az az eljárás, ahogy a héber rendfenntartók nemzetközi vizeken megrohanták a Mavi Marmarát. Az egész világot, de a Dialógus Platform ideológia atyját nem.

Következzen az ügyben a Népszabadság cikkének vége:

Igazi zavart azonban az okozott Törökországban, hogy a párt első számú szellemi vezetője (Fethullah Gülen nem a AK Párt szellemi vezetője, hanem egy a párthoz közel álló hodzsák közül - szerk.) rosszallotta egy amerikai lapinterjúban a flottillaügyet. Az Észak-Amerikában élő 69 éves Fethullah Gülen imám „csúf esetnek” minősítette az akciót, és azt mondta, hogy a szervezőknek előzőleg egyeztetniük kellett volna Izraellel. Gülenről úgy tudni, szervezetek, iskolák, jótékonysági egyletek, sajtócégek hatalmas hálóját működteti. Általában az iszlám és más vallások párbeszédét hirdeti. Befolyása több mint uralkodó Erdogan pártjában.

Jó reggelt, Mogadishu! - A szomáli iszlám rádiók világa

MTI

A hangszigetelt stúdióban, a bolyhos mikrofon előtt egy elfátyolozott újságírónő ül farmerszoknyában. "Szálem alejkum" - üdvözli a stúdióba betelefonáló egyik hallgatót. "Igen, halló! - válaszol az illető. - A kalózokról szeretnék beszélni, mert ezekkel a fickókkal nem foglalkoznak rendesen."

A szomszédos fülkében a hírszerkesztők a napi krónikát készítik: a Bakaro-piacon három holttestet találtak; Sejk Seríf Ahmed elnök a megbékélésről beszél egy mecsetben; iszlám tudósok fejtik ki véleményüket a kézlevágással történő büntetésről; jók a kilátások az állatpiacon, a kecskék ára, Allahnak hála, erősen emelkedik. Jó reggelt, Mogadishu!

A The New York Times riportja szerint így fest egy átlagos nap hírválasztéka Szomália központi- és déli körzetének egyedüli és csupán viszonylag szabad rádiójában, ahol azonban az újságírók mégis arról beszélhetnek, amiről szeretnének - és nem kell attól tartaniuk, hogy lefejezik őket büntetésül. Az adó 30 méter magas antennája, amely a környék romjai fölé magasodik, egész Szomáliában a szabadság fáklyájává vált azoknak a riportereknek, szerkesztőknek, rádiótechnikusoknak és lemezlovasoknak a szemében, akiket a radikális iszlamista lázadók elűztek korábbi munkahelyeikről.

Bárki gyakorolja a hatalmat Mogadishuban, a rádiót is ellenőrzi azóta, hogy az állomás 1951-ben megkezdte adását. Volt úgy, hogy elegánsan öltözött olasz szakemberek irányították, utánuk rövid életű demokratikus kormány, majd katonai diktatúra következett, az utóbbi években pedig különböző hadurak, banditák és iszlamista sejkek váltják egymást. Jelenleg egy gyenge, de nemzetközileg elismert átmeneti kormány próbálja kézben tartani a gyeplőt, de még a fővárost sem ellenőrzi teljes mértékben. Székhelyét mindenesetre ugyanabban a magaslati negyedben rendezte be, ahol a rádió is működik.

A mogadishui adó százegynéhány férfi és női alkalmazottja következésképpen kivétel nélkül megbélyegzett személy, mert a lázadók a kormánnyal veszik őket egy kalap alá. Az újságírók ott étkeznek és ott is alszanak a rádió épületkomplexumában, és ritkán merészkednek ki a szabadba. Többségük havi néhány száz dolláros fizetést kap. Páran, mint például az adó vezető politikai tudósítója, Abdi Aziz Mahamud Africa, "nyugatias" farmerben és pólóban császkálnak a szerkesztőség környékén. A város más részein ezért a viseletért akár meg is ölhetnék őket.

A bejáratnál az Afrikai Unió békefenntartó erejének ugandai katonái őrködnek, a szakasz harcosai homokzsákokkal megerősített állásukból, fegyverüket készenlétben tartva pásztázzák a szemben lévő, tűzharcok nyomát viselő, romos utcákat, amelyeknek alig van már lakójuk. Szomália ma egyike a világ azon országainak, amelyekben az újságírás a legveszélyesebb szakmává vált - az elmúlt négy évben több mint húsz újságírót gyilkoltak meg ebben az országban. "Fáj nekünk a hiányuk" - mondja Africa.

A tudósító korábban egy másik mogadishui rádiónál dolgozott - a városban tíznél is több működik -, de aztán az as-Sabab nevű iszlamista milícia harcosai halállal fenyegették meg a riportereket, ha híreikben nem támogatják őket. Africa kilépett abból a szerkesztőségből, és azóta pisztolyt hord magánál.

Romos betontömbök

Musza Iszmán, egy másik riporter alig másfél kilométerre lakik a Radio Mogadishu szerkesztőségétől, de hónapok óta nem látta családját. Amikor az amerikai lap munkatársa arról kérdezte, mi lenne, ha hazamerészkedne, keserűen elnevette magát, és kezét elhúzta a torka előtt: hát ez!

Az újságírók életkörülményei nem éppen kényelmesek. A legtöbben vékony habszivacs matracokon alszanak a kopár szobák csupasz betonfalai között. Az épület maga is omladozik: falain golyónyomok, egyfajta tükreként annak az országnak, amely lényegében kormány nélkül működik csaknem két évtizede.

A komplexum egyik része törmelékhalomra hasonlít, az épület teteje is beomlott. 1993-ban lőtték szét. A rádiót akkor Mohamed Farah Aidid hadúr irányította, akinek milicistái véres utcai harcot vívtak az amerikai katonákkal. A csatát a Sólyom végveszélyben (Black Hawk Down) című amerikai film dolgozta fel. Egy falról még ma is Aidid bajuszos képe tekint le, mellette Szomália utolsó diktátorának, Mohamed Sziad Barrénak megfakult fotója látható, valamint a White Star szomáliai légitársaság menetrendje. A White Star gépei évek óta nem repülnek.

Ebben a városban, ahol a különböző kaliberű fegyverek szüntelen ropogása szinte minden műemléket, könyvtárat és nevezetességet napszítta, belövésektől romos betontömbök halmává változtatott, a Radio Mogadishu lett a szomáliai történelem talán utolsó még létező letéteményese. Egy sötét hátsó szobában a régi keverőasztalok és szétcincálódott mikrofonok mögött több ezer magnótekercset halmoztak fel mennyezetig érő oszlopokban. Gondosan felcímkézték őket, elhalványult tintafeliratok jelölik a régi beszédeket, a hazafias dalokat, az egyszerű emberekkel készített interjúkat és egy tovatűnt kultúra egyéb emlékeit. Minden héten leporolnak közülük néhányat, és lejátsszák őket a Visszaemlékezések című műsorban.

Muhtár Ainase elnöki tanácsadó szerint mindez valóságos kincsesbánya. Az ENSZ igyekszik segíteni abban, hogy CD-re másolják a magnótekercseket. A kormány is igyekszik támogatást nyújtani: új adó felállítását tervezi, amellyel a műsor a jelenlegi néhány kilométer sugarú körzet helyett száz kilométeres távolságban is fogható lenne. A kormány fontos eszköznek tekinti a rádiót abban, hogy maga mellé állítsa a lakosságot.

Az újságírók azonban nem akarnak a kormányzat reklámemberei lenni. A lázadók vezetőinek beszédeit is közvetítik, és arról is beszámolnak, ha például kormánykatonák fosztogatnak. "Ha a kormány valami rosszat tesz, azt is elmondjuk" - hangsúlyozza Africa.

Előadás a Lurdy-házban

A Magyarországi Muszlimok Egyházának meghívója


A Magyarországi Muszlimok Egyháza tisztelettel meghívja Önt, 2010. július 3.-án (szombat) 18:30-korSejk Dr. Abdullah ibn Abd al-Aziz al-Muslih: A hit és hatása a muszlim egyénre című előadására, és ezt követő beszélgetésre.
Dr. Abdullah al-Muslih jelenleg a muszlim világ egyik legismertebb tudósa, a Koránban és a Szunnában rejlő tudományos csodákkal foglalkozó nemzetközi szervezet főtitkára. Az Imam Mohamed bin Szaúd egyetem déli ágazatának volt rektora, műsorvezetője több fetwákkal (vallásjogi véleményadással), valamint családi és vallásjogi problémamegoldással foglalkozó tévéműsornak.

Az előadás helye: Lurdy ház (1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.) Az ünnepi imák megszokott helyén.

Mindenkit szeretettel várunk!

2010. június 28., hétfő

Újra bemutatják a "Nagy Sátántól" származó képeket

MTI
Claude Monet, Pablo Picasso vagy Andy Warhol a maguk idejében forradalmi művésznek számítottak, de az iráni iszlám forradalom vezetői nem sokra tartották őket, és műveiket évtizedeken át nem lehetett látni országukban.

Jackson Pollock
Ma azonban újra megtekinthető a kortárs nyugati művészet egyik legnagyobb gyűjteménye, amelyet a forradalom előtti Irán nyugatbarát monarchiájának idején hoztak létre. Egyes kiállított műveket 30 éven át elrejtettek a nagyközönség elől.

Az Iszlám Köztársaságban, ahol az Egyesült Államok a Nagy Sátánnak, zenéje és filmjei pedig egy istentelen társadalom dekadens termékének számítanak, ez a művészeti kiállítás önmagában is megannyi ellentmondást hordoz.

Igaz, a teheráni kortárs művészeti múzeum látogatói is először Khomeini ajatolláh, az Iszlám Köztársaság alapítója és a legfőbb vezető posztján őt követő Ali Hamenei portréjával találkoznak, hiszen ez minden középület esetében kötelező. Szigorú tekintetük alatt csigalépcső vezet le az üres fekete alapzathoz, amely azonban alaposabban szemügyre véve modern művészeti installációnak bizonyul: nyitott, nyersolajjal teli tartály - ez az anyag finanszírozta az értékes kollekciót.

A sallangtalan vasbeton épületet Mohamed Reza Pahlávi sah uralmának utolsó éveiben kifejezetten a gyűjtemény elhelyezésére emelték, és termeiben a XIX. és a XX. század számos nagy művészétől láthatók alkotások. "Túlzás nélkül elmondható, hogy a teheráni kortárs művészeti múzeum a világ egyik legjelentősebb gyűjteményével rendelkezik" - hangsúlyozza Ehszán Aghaie, a nyár végéig tartó kiállítás igazgatója.

A francia impresszionisták képei után Vincent van Gogh litográfiái következnek, majd Edvard Munch önarcképe, aztán Pablo Picasso, Henry Moore és Giacometti szobrai tűnnek fel. Aghaie szerint a gyűjtemény értékét több mint 2,5 milliárd dollárra (csaknem 600 milliárd forintra) becsülik. Legbecsesebb darabja, Jackson Pollock Mural on Indian Red Ground című, erős színekben pompázó, 1950-ben festett alkotása egy fél falat borít be.

A remekművek nagy tömeget vonzanak. "Irán része a globális közösségnek. Az emberek szeretik a modern művészetet, és amikor ezeket a műveket kiállítják, a látogatók száma látványosan nő" - mondja Aghaie.
Csadort viselő nők bámulják a sima fekete vásznakat, szemükben ugyanaz az értetlenség, mint amelyet a hasonló "posztminimális" művek a nyugati galériákban váltanak ki.

Egy Piacasso-kép, amely a művészt és modelljét ábrázolja, eléggé absztrakt ahhoz, hogy ne sértse a prűd érzelmeket. Roy Lichtenstein méteres, több színben pompázó bronzszobra gyümölcsös koktéllal töltött óriási pohárra emlékeztet - nem mindennapos látvány ez az Iszlám Köztársaságban, ahol szigorú szesztilalom van érvényben. A szomszédban egy popművész karikatúraszerű festményén vadászpilóta látható, amint ellenséges gépeket szed le az égboltról.

A fantáziakép persze távol áll az 1979-es forradalmat követő nyolcéves háborútól, amelynek nyomán a nyugati művészet kegyvesztett lett, és a páncélszekrényekbe került. A Szaddám Huszein Irakja elleni háború idején az iráni katonai erőt ábrázoló művészet volt divatban, ennek példáit szolgáltatják a Teherán falait dekoráló, ma is látható freskók.

Aghaie határozottan cáfolja, hogy Irán bármikor is betiltotta volna a Nyugat művészeti kincseit, noha azokat éveken át elzárták a nagyközönség elől. "Háborús időben a nemzetek jobbára arra törekszenek, hogy megőrizzék a nemzet harci szellemét, ezért nagyobb a keletje a hősi falfestményeknek és hasonló műveknek. De ez még nem jelenti azt, hogy másra nem lett volna igény" - magyarázza a művészeti igazgató.

A kortárs művészetet szerinte soha nem utasították el Iránban, ezért őrizték meg és ezért tekinthető most meg a modern gyűjtemény. "A mintegy 4000 műből álló gyűjteményt mindig jó körülmények között tárolták, akkor is, amikor nem mutatták be darabjait" - érvel Aghaie.

A teljes anyag bemutatására egyszerűen nincs elég hely, de az iráni múzeum tematikus kiállításokat rendez majd a művekből.

Zukorlic engedélyt kapott a perre

Az Altun Alem dzsámi Novi Pazarban


Elérkezett a nyári uborkaszezon. S úgy tűnik, hogy az utóbbi időben mással nem tudjuk traktálni a kedves nagyérdeműt, mint a Zukorlic-saga újabb eseményeivel. Ímé
a folytatás a Vajdaság Portál tolmácsolásában:

Muamer Zukorlić, a szerbiai iszlám közösség főmuftija megkapta az iszlám közösség össznépi száborának támogatását, hogy perelje be a Blic napilapot a lapban megjelentetett fotómontázsért, amelyen Zukorlićot pravoszláv papi öltözékben ábrázolják, kereszttel a fején és a következő aláírással: Nagyobb pápa a pápánál. Felhatalmazták, hogy 100 millió euró kártérítést kérjen, a hívőket pedig felszólították, hogy bojkottálják. A Blic szerkesztősége szombaton felszólította a szerbiai iszlám vallási közösség híveit, akiknek a vezetője Muamer Zukorlić és közli velük, hogy Zukorlić visszaélt egy, a lapban megjelentetett fotómontázzsal, hogy politikai kereskedelmet kezdeményezzen a szerbiai kormánnyal a szóban forgó napilap számlájára. Nataša Vučković, a művelődési miniszter sajtóval foglalkozó helyettese szombaton úgy értékelte, hogy „végtelenül nem illő” az iszlám közösségnek az a felszólítása, hogy bojkottáljanak egy napilapot egy fotómontázs miatt, amelyen Zukorlić főmufti látható. A Szandzsáki Demokrata Párt és az Európai Szerbiáért Bosnyák Lista bírálták a lap bojkottjára való felszólítást.

Új könyv jelent meg Bolek Zoltán fordításában

Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke német nyelvből lefordította Prof. Dr. Hayri Bolay könyvét, melynek üzenetek a Koránból címet adta. Bolek saját tapasztalatait is beleszőtte munkájába. A fordítás célja az iszlám vallással kapcsolatos előítéletek eloszlatása.

A mű az egyház honlapjáról a következő linken érhető el:

2010. június 26., szombat

A tolerancia mítosza

Zalán Eszter írása a Népszabadságban
A Boulakhrif család nappalijában a mentatea íze Marokkóba repíti az embert. A szoba szerény, kevés a bútor, a tévé mellett az asztalon ott a Korán. Boulakhrifék otthona Amszterdam etnikailag kevert negyedének, Slotervaartnak az egyik lerobbant panelházában van. Slotervaart 49 ezer lakójának csaknem a fele török vagy marokkói származású. A zöldséges előtt hagyományos marokkói öltözetet viselő férfiak diskurálnak arabul, a focizó kölykök berberül kiabálnak egymással, fejkendős nők csacsognak, miközben tolják maguk előtt a babakocsikat. Rossz tekintetű, bőrdzsekis srácok álldogálnak a robogójuk mellett – mintha csak keresnék a bajt.

Ezek a képek aggasztják azt a legalább másfél millió hollandot, akik a június 9-i parlamenti választáson Geert Wilders Szabadság Pártjára szavaztak. Bár a választás előtt úgy tűnt, a gazdasággal kapcsolatos félelmek fogják leginkább motiválni a szavazókat, a bevándorlás kérdése ismét tömegeket mozgatott meg: míg a Szabadság Párt 2006-ban 9, az idén 24 mandátumot szerzett a 150 fős alsóházban. Wilders megadóztatná a fejkendőt, betiltaná a Koránt, véget vetne a muszlim országokból történő bevándorlásnak, elvenné a holland állampolgárságot azoktól az elítélt bűnözőktől, akik kettős állampolgárok, és regisztrálná minden holland állampolgár etnikumát. És be akart kerülni a kormányba. Nagy nyomást is gyakorolt a győztes liberálisok vezetőjére, Mark Ruttére, de sikertelenül.

Boulakhrif céltudatos, közvetlen modorú lánya, Fatima fejkendőt visel. Hollandiában született, imádja Amszterdamot. A Vrije Egyetemen tanul gyógyszerészetet és matematikát, délutánonként egy helyi mecsetben segít a környékbeli gyerekeknek a házi feladat elkészítésében. Szülei nem akarták, hogy fejkendőt viseljen, mert attól tartottak, megszólják, de Fatima így kívánja kifejezésre juttatni identitását, és – gyanítom – egyben lázadását a társadalom és a szülei ellen. – Nem félek Wilderstől. Inkább érzem magam hollandnak, mint marokkóinak – mondja a lány. Apja sem aggódik. – Allah próbára akarja tenni az országot. Hollandia demokrácia. Wilders mondhat, amit akar, de nem tehet semmit – mondja Mhamed Boulakhrif. Családjával együtt a Munkapártra (PvdA) szavazott, elsősorban vezetője, Job Cohen miatt, aki Amszterdam polgármestereként az iszlámot bíráló filmrendező, Theo Van Gogh meggyilkolása után párbeszédet kezdeményezett a muszlimokkal. – A zsidók felismerik a rasszizmust, és tesznek ellene, ezért szavaztam rá – magyarázza Boulakhrif, Cohen zsidó származására utalva.ollandiában a bevándorlás hasonlóan zajlott, mint a többi nyugati-európai országban. A második világháború utáni gazdasági fellendülés során munkaerőre volt szükség, amit Törökországgal és Marokkóval aláírt egyezmények alapján reméltek enyhíteni. Az elképzelés szerint a vendégmunkások valóban csak vendégek maradtak volna. Az első hullámban a gyárakban, illetve takarítóként vagy kiszolgáló személyzetként dolgozó férfiak érkeztek, majd a nyolcvanas években követték őket a családok is. Ekkorra azonban a már állandó tartózkodásra berendezkedő férfi ak a hetvenes évek gazdasági válságának következtében nemritkán elvesztették munkahelyeiket. Sokan éltek a holland jóléti állam áldásaival, és nem is kerestek munkát. A fiatalok – akik immár idegeneknek számítottak Hollandiában és Marokkóban is – dolgozó felnőtt példája nélküli, túlzsúfolt külvárosi, lerobbant lakásokban nőttek fel, közösség nélkül, elidegenedve sokszor a családjuktól is. Kiváló „alapanyagot” szolgáltatnak a bűnözésnek és egyes muszlim országok által támogatott radikális imámok szélsőséges eszméinek. Ráadásul a holland állam sem támasztott követelményeket. Jean Tillie, az amszterdami egyetem professzora szerint az is gond, hogy nincs meghatározva, mikor tartja úgy a társadalom valakiről, hogy integrálódott. A kritériumok nem egyértelműek, így nem tudni, hogy a bevándorlók ügyében a munkanélküliség enyhítése, a bűnözés visszaszorítása, a nyelvi, kulturális beilleszkedés, vagy a politikai részvétel az elsődleges feladat.

A hollandoknem érzikmagukat biztonságban. Az utóbbi nyolc évben két politikai gyilkosság rázta meg a közvéleményt. 2002-ben egy állatvédő ölte meg a vagányan is elegáns szociológusprofesszorból lett politikust, Pim Fortuynt, aki először állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy a bevándorlás és az iszlám a holland társadalom legkomolyabb problémája. Majd 2004-ben jött Theo Van Gogh halála, akit egy Amszterdamban született, marokkói származású fiatal lőtt le. Wilderst már a nap 24 órájában őrzik, állandóan golyóálló mellényt visel, ami egyébként szerinte annak a bizonyítéka, hogy az iszlám nem egy a vallások közül, hanem veszélyes ideológia. Ezzel aztán eléri, hogy a leghangosabb bírálója is sűrűn emlegeti: ő lenne az első, aki feláldozná magát azért, hogy Wildersnek továbbra is joga legyen azt mondani, amit akar.

A bűnözési statisztikákban a marokkói fiatalok valóban felülreprezentáltak. A hollandok az életstílusukat féltik a muszlimoktól: attól tartanak, a meleg párok nem mutatkozhatnak majd bizonyos helyeken, mert megtámadhatják őket (bár azt elismerik, nem csak muszlimok támadnak a melegekre), vagy hogy egy órával rövidebb ideig lesz nyitva az uszoda, mert azt az órát fenntartják a muszlim nőknek, akik ott nem mutatkozhatnak férfiak előtt. A fejkendőről pedig sok holland úgy tartja, lealacsonyítja a nőket. (Ugyanakkor egy helyi konzervatív kálvinista párt, mely rendre két képviselőt küld az alsóházba, nem vesz fel nőket tagjai közé.)

A hollandok frusztrációja évtizedekig észrevétlenül növekedett. A toleranciáról és a „multikultiról” híres országban egészen addig nem látszott a túlcsorduló harag, amíg Pim Fortuyn fel nem kavarta a politikai rendszert.

Bas Heijne, író, az NRC Handelsblad napilap publicistája szerint a globalizáció és az egyén identitásának elvesztése miatt érzett félelem űzte a választókat Wildershez. (Ugyanez a félelem radikalizálja a muszlimok egy részét is.) – A Wilders-szavazók dühe abból fakad, hogy nem találnak semmilyen közösségi érzésre. A politikusok még mindig alulbecsülik a hollandok majdhogynem vallásos vágyakozást egy közösség iránt. Fortuyn és Wilders ilyet ígér. Mindez a holland identitás újrafogalmazásáról szól – mondja Heijne. Amíg azonban a politikai elit képtelen lesz valódi alternatívát kínálni – az „európai identitás” csúfos vereséget szenvedett –, addig Wilders marad, és nyerni fog. Heijne szerint a holland tolerancia és multikulturalizmus mítosz. – Ráhúzták ezt a követelményt az emberekre, de valójában senki sem nyújtotta a kezét a másiknak – állítja a holland író.


Fatima és apja, Mhamed Boulakhrif otthonukban
A magukat holland muszlimokként meghatározó fi atalok is érzik, meg kell mutatniuk magukat a hollandoknak. – Allah olyan vezetőt ad, amilyet megérdemelsz – idéz a Koránból Mohamed Cheppih, arra utalva, hogy a muszlimok hajlamosak az áldozat szerepében rejtőzködni, miközben nem szavaznak, és nem állnak ki Wildersszel szemben. Cheppih erről a pénteki imán is beszélt a slotervaarti poldermecsetben, mely a víztől elhódított területekről kapta a nevét. A poldermecset különleges kezdeményezés: olyan második, harmadik generációs muszlimoknak akar otthont adni, akiknek elegük van a csak arabul elhangzó, „hazai” (marokkói, török) témákat boncolgató pénteki előadásokból. Itt hollandul is elhangzik a „példabeszéd”, és a megbeszélt ügyek hollandiai történések.

Más fiatalok is úgy érzik, nekik kell megtenniük az első lépéseket a hollandok felé. Az Al-Nisa nevű női szervezet nemrég indított kampányának célja, hogy megmutassa a hollandoknak, nem minden muszlim félelmetes, idegen. Az egyik plakáton egy fejkendős nő készül megenni egy hagyományos, holland módra megtisztított heringet. Alatta a szöveg: „Én nyersen szeretem!” Leyla Cakir, az Al-Nisa egyik, török származású, de már Hollandiában született vezetője szerint az a baj, hogy az ő generációja eddig nem tudta elmesélni a történetét. Sokuk szülei tanulatlanok, adott esetben analfabéták voltak, ők pedig egyetemet végzett szakemberek, amiért szeretnének elismerést kapni a társadalom többségétől. – Ez a vita ma már nem az integrációról, hanem az elfogadásról szól – mondja Cakir határozottan, hozzátéve, hogy ő hollandul álmodik.

Az identitást féltő idegesség általánosan jellemző. De talán Hollandia az a laboratórium, ahol sikerülhet ezt kibeszélni.

Amszterdam, 2010. június

A Qadayatuna újabb felhívása

A Qadayatuna / Mi Ügyünk / Iszlám Karitatív Egyesület jelenleg Cégbírósági bejegyzés alatt áll.
A vele együtt működő Qadayatuna Bt. 94.91szám alatt Egyházi tevékenységet, 94.99 M.n.s. szám alatt egyéb közösségi, társadalmi tevékenységet folytat.
Gyűjtünk és a rászorulók között szétosztunk használt ruhákat és cipőket, tan szereket, konyhai felszereléseket, háztartási gépeket, számítás technikai eszközöket, könyveket, bútorokatstb. Szinte mindent.
Az adomány kiosztásában az adományozó is részt vehet.

Tapasztalatból tudjuk, hogy Magyarországon a muszlimok által folytatott jótékonyság egyúttal kitűnő DAWA is. Ezzel barátokat szerzünk a muszlimok számára, tehát fontos a jótékonyság és a jótékonyságra történő felhívás.

Így szólt Mohamed, Allah Prófétája ( s.a.w.s. ): ,, Aki a gyermekeket meg nem szánja, az időseket nem tiszteli, nem szólít fel a jóra és nem tiltja a rosszat, az nem közénk való." ( Ibn Abbás, Tirmidhi, Ahmad Ibn Hanbal )

Insalla további célkitűzéseink, amihez szintén kérjük minden muszlim testvérünk segítségét.
1. Magyarországon további 2-3 mecset / dzsámi alapítása.
2. Muszlim iskolák, medreszek alapítása, főleg Budapesten.

A Qadayatuna Bt. cégjegyzék száma: 01-06-783224
Adó száma: 21373136-2-41
Számla száma: Budapest Bank 10101487-05020800-01003003
Cím: 1135 - Hungary, Budapest, Dévényi u. 6. 1/17.

Tel.: +3620/522-41-36
islamcaritas@gmail.com
islamumma@gmail.com

Kérünk Titeket, hogy adományaitokkal segítsétek a rászorulókat.
Allah áldása legyen minden muszlim Testvérünkön!



Qadayatuna Iszlám Karitatív Egyesület

Folytatódik a Zukorlic-saga

A neve alapján gyaníthatóan bosnyák muszlim származású Nedim Sejdinović , a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) főtitkára nyilatkozott a Magyar Szónak és arcon köpte a novi pazar-i muftit.

Emígyen:

Jogosnak tartja-e Muamer Zukorlić mufti sértődését, aki a Blic szerb nyelvű napilapban megjelent karikatúra miatt bocsánatkérést és 100 millió eurós kártérítést követelt a laptól?

Nem, semmi esetre sem értek egyet a követeléssel. Szerintem ez ismét azt támasztja alá, hogy a szerb társadalomban egyre nagyobb a klerikalizmus. Az egyházi közösségek és egyházi képviselők viselkedése teljesen felfoghatatlan napjaikban és a világban, amelyikben élünk. Zukorlić úr és az iszlám közösség kijelentései ezzel az esettel kapcsolatban példátlanok és meggondolatlanok. Szerintem az égvilágon semmi nem sértette meg egyetlen iszlám vallású személy érzelmeit sem. A szerbiai vallási közösségek a pravoszláv egyházzal az élen a társadalomban egyfajta bírói szerepet szeretnének magukra vállalni. Ezt semmi esetre nem szabad megengedni.

Egy ismert szerbiai újságíró legutóbbi írásában kijelentette, hogy a Blic napilap azzal, hogy elnézést kért Zukorlić muftitól és az iszlám közösségtől, aláásta demokratikus és szekuláris társadalmunk alapjait. Mennyire ért egyet ezzel a kijelentéssel?

Én valóban nem tudom, hogy mi motiválta a Blicet a bocsánatkérésre. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Blic megijedt és ezért kértek elnézést, ezt még valamennyire meg is tudom érteni. A vallási közösségek és szervezetek jelentős hatalomra tettek szert a szerb társadalomban, ma már szinte párhuzamos állami szerveknek tekinthetők, és sokkal nagyobb befolyással bírnak, mint az államhatalom. Ennek ismeretében szerintem a Blic megijedt és ezért kértek bocsánatot.

Bartha Gábor: Európa iszlám megszállásához


Most valakik (na kicsodák) hívják fel a figyelmét a magyar embereknek, hogy veszélyben Európa az iszlám bevándorlás és térhódítás miatt. Felhívják a figyelmet, hogy szegény zsidókat mennyi attrocitás éri, érheti a muzulmán bevándorlók által. Felhívják a figyelmünket, hogy bajban van Európa.

Ehhez csak a következőket fűzném hozzá, mint fajilag magyar, és "Őseurópai".

Nem a Magyarság számára égető probléma az iszlám bevándorlás. A Mi népünknek más problémákkal kell szembenéznie. Más népek akarják megszerezni országunkat nem az iszlám.
Voltunk Európa védőbástyája századokon át. Mi lett érte a hála? Ismerjük, tudjuk mind! Elfordultak tőlünk, kihasználtak bennünket, feldarabolták a hazánkat 1920-ban, engedik, sőt majd támogatják,hogy egy a történelem századaiban (évezredeiben) soha nem volt tótország törvényeket hozzon a magyar nyelv használata ellen. Az elszakított területeken élő társ és szórványmagyarságot elnyomják, autonómiai törekvéseit letiporják. Ezt kaptuk Európától amiért évszázadokon keresztül a vérünk hullott annak védelmében (tatár, török hódítások megállítása) amíg az gyarapodott, és biztonságban élve "dagadtra hízta" magát. Az oszmán hódoltság alatt ezreléknyi atrocitás sem érte a magyarságot, mint a Habsburg Ferdinánd uralta területeken. Ha annak idején a „szent kereszt, és a Római Katolikus egyház nevében nem Európa mellé állunk, hanem” átengedjük" magunkon a törököt, máig nagyhatalom lennénk itt Európa közepén, jólétben élve! Ez amit a történelem hamisítók elhallgatnak előlünk! Ránk erőltették a tőlünk idegen szokásokat, törvényeket (holokauszt tagadása, szólás szabadság eltiprása, önrendelkezési jog, Lisszaboni szerződés és még hosszan sorolhatnám). Habár itt élek Európa közepén, és itt a hazám, a népem a fajtám a MAGYAR, nem akarom, nem fogom magam feláldozni egy céda Európa pénzéhsége, és annak Izraeli urai miatt. Számomra a Magyar Nép, a Magyar érdek az első! És igen!!! Hegemóniára törekszünk a Kárpát Hazában, mert ez az otthonunk, őseink vérével öntözött szent hely. Nem akarjuk elfoglalni egyik Európai államot sem, nem akarjuk szokásainkat, értékeinket rájuk erőltetni. Viszont Ők is hagyják békében a mieinket.
Európának nem tartozunk semmivel. Európa tartozik nekünk!!! Tartozik az elszakított területek visszaadásával, elrabolt javaink értékével. Tartozik annyival, hogy a ránk-szabadított, erőltetett cion hiteleket ne követelje vissza!
Azután, és csak azután, kérhet tőlünk Európa szívességet.
Eljött a zárszámadás ideje. Mi eddig fizettünk a semmiért, fizettünk azért, hogy Európa cserbenhagyjon, és kizsákmányoljon, és teret engedjen a hódító Izraeli sáskafajnak. Fizettünk a kiontott vérünkkel, elrabolt országrészeinkkel, javainkkal, hűségünkkel.
Most Európán a sor. Neki kell fizetni.

És nem utolsó sorban: Ne feledjük, hogy rengeteg magyar testvérünk van, aki fajilag hozzánk tartozik (Hunzák, Madjarok, Türkök, Kabarok stb) az iszlám hívei között. Mitől megátalkodottabb ez ba vallás, mint a ránkerőltetett "judeokereszténység"? Mitől rosszabb a mi ősi vallásunk a mai keresztényénél? Mitől voltak/vannak "pogányabbak" a mi Táltosaink, Sámánjaink, Látó Embereink, Táltos Úton Járóink, Gyógyító Embereink a Római papoknál? Mitől rosszabb a mi istenünk mint az övék?
-Talán mert nem szolgálják mammon urait, nem a Talmudra és a Tórára épül a hitünk?
-Mert nem hajlunk meg mindenféle szélnek?
-Mert nem tűri meg hitünk, mentalitásunk sokáig az élősködőket?

Bartha Gábor

Somló VédPajzs Szövetség

2010. június 24., csütörtök

Megszavazta a burka viselet tiltását a spanyol szentáus

A Hír24 cikke

Újabb arculcsapás az enyhébb szabályozás hívének számító Zapateronak.

A spanyol szenátus elfogadta a burka viseletének tiltását 131 igen és 129 nem szavazat arányában. A szavazás eredménye újabb csapást jelent José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő számára, aki a tiltásánál jóval visszafogottabb szabályozást preferál, illetve az oktatás színvonalának javításában látja a vallási szélsőségek visszaszorítását.

A spanyol voksolás mellett számtalan nemzeti határozat született Európa szerte a radikális iszlám terjedésének megakadályozására: a nőket illető tradicionális öltözék kapcsán rendelkezett Belgium, Franciaország, Svájcban a minaretek építését ellenző referendum élvezett többséget (Nem mintha a női viseletek korlátozásával bármit is elérhetnének az ún. radikálisok ellen. Legfeljebb megalázzák a nőket azzal, hogy elveszik a ruhaviselési szabadságukat. Ez az ún. demokrácia? Európa arra büszke, hogy "legyőz" néhány gyenge nőt??! - szerk.).

Mindeközben a demokratikus értékek felett őrködő Európa Tanács a muszlim ruházat oktalan korlátozása ellen tiltakozik.

2010. június 23., szerda

Palesztin hazafias dal gyermekeknek

A cionista és balliberális média szörnyülködik. Mi viszont nézzük meg fohászkodó szívvel:

Ellenzi az Európa Tanács az általános burkaviselési tilalmat

MTI


Az általános burka- és nikábviselési tilalmat ellenző állásfoglalást szavazott meg szerdán Strasbourgban az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése. Az egyhangúlag elfogadott határozatban a 47 ET-tagállam képviselői amellett tették le a voksot, hogy a muszlim nők arcát elfedő hagyományos viseletet csak biztonsági okokból, illetve akkor lehet korlátozni, ha az egyének nyilvános vagy szakmai funkciója a vallási semlegesség kinyilvánítását, illetve az arc láthatóvá tételét kívánja meg.

Az állásfoglalásban elismerték, hogy az arc elfedését gyakran tekintik a női alávetettség jelképének, ám a teljes tilalom megtagadná jogukat azoktól a nőktől, akik valóban önként és szabadon döntenek a burka, illetve nikáb viselése mellett.

A közgyűlés ugyanakkor leszögezte, hogy a családnak, illetve a közösségnek nem szabad ráerőltetnie a nőkre az ilyen viseletet. A képviselők szerint az európai kormányoknak fel kell hívniuk a muszlim nők, családok és közösségek figyelmét a demokratikus jogokra, és bátorítaniuk kell a muszlim nőket a közéletben és a szakmai életben való részvételre.

Az ET-határozat egyúttal felszólította Svájcot, hogy a lehető legrövidebb időn belül törölje el az általános minaretépítési tilalmat.

Kiesett Algéria, a labdarúgó VB egyetlen muszlim csapata

2010. június 23-án miután kétszer kikapott és egyszer döntetlent játszott, Algéria kiesett a dél-afrikai rendezésű labdarúgó torna csoportköre után. A mai napon 1-0 arányban szenvedett vereséget az Amerikai Egysült Állomoktól a meccs hosszabbításában, s ezzel az ellenfél már a legjobb 16 között érezheti magát, az algírok pedig csomagolhatnak.

A szintén sok muszlim focistával -köztük Ribéryvel, Anelkával, Cissével és Henry-val- felálló Franciaország botrányos körülmények között szintén hazautazhat a versenyről, pedig sokan esélyesnek is tartották a konfliktusoktól szabdalt, idős együttest.

A bajnokságról egyébként több eddig sikeres muszlim ország együttese maradt távol. Nem jutott ki -többek között- az egyiptomi csapat, amely idén újfent elhódította az Afrikai Nemzetek Kupáját.

2010. június 22., kedd

Az Iszlám Konferencia Szervezete dicsérte Kína politikáját


Ekmeleddin İhsanoğlu, az Iszlám Konferencia Szervezetének (Organization of Islamic Conference; OIC) török főtitkára június 22-én a Pekingben tartott sajóértekezleten dicsérte a kínai kormány fejlesztési politikáját a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen.
A főtitkár elmondta: az idén májusban tartott kormányülésen megállapították, hogy a kínai kormány nagy erőfeszítéseket tesz Xinjiang gazdasági fejlesztéséért. A tervek szerint a terület egy főre jutó GDP-je 2015-re elérheti az országos átlagot, a gazdaság fejlesztése szorosan együtt jár a vallási és a kulturális élet fejlődésével.
A főtitkár hangsúlyozta még, hogy az Iszlám Konferencia Szervezete tiszteletben tartja Kína szuverenitását, reméli, hogy még nagyobb együttműködést tudnak megvalósítani a kínai muszlimokkal.

Malajziában tilos, de népszerű a sportfogadás

Az Origo cikke

Malajziában a világbajnokság rajtja óta 120 embert tartóztattak le illegális fogadások miatt a helyi rendőrség közleménye szerint.

A muszlim többségű országban a szerencsejátéknak csak kevés formáját engedélyezik, és azt is csak a más vallásúak számára, ők lottózhatnak, valamint lóversenyre is fogadhatnak, kaszinóba járhatnak.

A sportfogadás azonban mindenki számára illegális, ám ennek ellenére rendkívül népszerű, a becslések szerint a bukmékerek évente 6,2 milliárd dollár forgalmat bonyolítanak le, és ennek nagy része a labdarúgáshoz kapcsolódik.

A világbajnokság ideje alatt persze még nagyobb a fogadási láz, de a maláj rendőrség főnyomozója, Bakri Zinin szerint előbb-utóbb mindenkire lesújt a törvény keze. Zinin elmondta, hogy a 120 letartóztatott közül a legfiatalabb 15, a legidősebb pedig 73 éves volt, legutóbb pedig egy család négy tagját vették őrizetbe, mert éttermükben fogadóirodát működtettek.

Megkopott Obama fénye az iszlám világban

Szőcs László írása a Népszabadságban

Régen volt már az egy évvel ezelőtti, világszerte üdvözölt kairói beszéd – az Egyesült Államok (és vele Barack Obama elnök) megítélése érezhetően romlott azóta az iszlám világban. Ez az egyik fő tanulsága az amerikai Pew kutatóközpont szokásos, éves globális felmérésének 2010-ben.

A 22 országra kiterjedő, Washingtonban a minap ismertetett attitűdvizsgálat szerint az USA népszerűsége éppen Egyiptomban, a Közel-Kelet legnépesebb államában esett vissza a legjobban, 27-ről 17 százalékra, Jordániában pedig 25-ről 21-re. A magyarázatok szerint mindennek hátterében az izraeli–palesztin békefolyamattal kapcsolatos csalódottság is áll, a kezdeti lelkesedés lankadtával. Ázsia két, muzulmán lakosságú kulcsállamában, Törökországban és Pakisztánban is csak 17 százalék szimpatizál a világ egyetlen szuperhatalmával – de éppenséggel ezek az adatok némi, bár statisztikai hibahatáron belüli javulást jelentenek 2009-hez képest. Kitart még az Obama-adminisztráció elismerése mellett Indonézia (a világ legnépesebb muzulmán országa), ahol a Husszein középső nevet viselő amerikai elnök gyerekkora egy részét töltötte (59%), illetve a részben iszlámhitű Nigéria (81%), ahol pedig Obama afrikai származásával is azonosulni tudnak.

A The New York Times mégis azt emeli ki: Obamát magas tetszési indexszel ismeri el a külföld. Nyugat-Európában például a németek 90 vagy a franciák 87 százaléka fejezte ki bizalmát azzal kapcsolatban, hogy az USA 44. elnöke a helyes lépéseket teszi-e majd meg a világpolitikában. (Miközben az amerikaiaknak csak a kétharmada véli ezt.) Jelentősen, 11, illetve 13 százalékponttal nőtt az Egyesült Államok elismertsége Kínában és Oroszországban (58 és 57%) egy év alatt. A közvélemény álláspontjának érzékenységére jellemző, hogy Mexikóban nyomban 18 százalékot esett a mutató az arizonai idegenellenes törvény után; a legtöbb törvénytelen bevándorló a déli szomszédtól érkezik


Ugyanakkor a Newsweek így ír: Az Obama-kormány kínosan ügyel rá, hogy ne haragítsa maga ellen a muszlimokat. A terrorizmus elleni háborúval kapcsolatos intézkedések és bejelentések során a politikusok és a hivatalnokok még véletlenül sem ejtik ki a számukon az „iszlám" szót, nehogy azt a benyomást keltsék, hogy az iszlám vallást lényege szerint erőszakosnak tartják. A nagy politikai korrektség miatt azonban Amerika nem képes fellépni a radikális iszlamista ideológia megfékezése érdekében sem - figyelmeztet Michael Hirsh, az amerikai hetilap külpolitikai tudósítója.

Közel kilenc év telt el a 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta, ám az Egyesült Államok még ma sem rendelkezik átfogó programmal a terrorista eszmék elleni fellépéssel kapcsolatban - írja Hirsh. Pedig az elmúlt évek során számos példa bizonyította, hogy szükség lenne a radikalizmus visszaszorítását célzó intézkedésekre. Egyre több amerikai állampolgársággal rendelkező fiatal kerül szélsőséges csoportok hálójába. Számos az Egyesült Államokban beszervezett és radikális eszmék vonzásába került muszlim utazik Afganisztánba, Szomáliába és Pakisztánba, hogy terrorista cselekményeket hajtson végre, vagy a tálibok illetve az al-Kaida kötelékében harcolhasson.

Hirsh elismeri, hogy a kormány óvatossága érthető: sem erkölcsi, sem pragmatikus szempontból nem lenne helyes, ha Washington akár csak implicit módon párhuzamot vonna az iszlám vallás és a terrorizmus között, mint ahogyan azt tette George W. Bush kormánya.


.

2010. június 21., hétfő

Különös visszaélést követtek el gyerekek ellen egy szaúd-arábiai magán középiskolában

MTI

Különös visszaélést követtek el gyerekek ellen egy szaúd-arábiai magán középiskolában: a matematikatanár lábát kellett a diákoknak megcsókolniuk a vizsgakérdésekért cserébe. A Saudi Gazette című napilap úgy tudja, hogy a tanulók pluszpontokat kaptak, ha homlokon csókolták az oktatót. Az újság értesülése szerint az al-Baraá (Ártatlanság) nevű iskola igazgatója elbocsátotta a Szíriából származó pedagógust. Az iszlám szabályai szerint a láb tisztátalan, ezért ima előtt meg kell mosni. (Az iszlám szerint a láb nem tisztátalan. Az igaz, hogy a rituális mosakodás része a láb megmosása, de annak része a kéz, az alkar, az arc, az orr, a száj, a hajas fejbőr és a fül megmosása is, de azoké sem azért, mert tisztátalanok lennének. - szerk.)

Természetesen a szólásszabadságot féltik a gyalázkodó szerb iszlamofóbok

Mint arról már beszámoltunk, a szerb Blic újság megsértette a novi pazar-i főmuftit. S mindezt persze azután, hogy a Szandzsákot már többször kísérelte meg befeketíteni a szerb média. Emlékezetes, hogy szandzsáki dzsámik képével "reklámozták" azt, hogy a helyi ortodox kolostorban srácokat molesztáltak.

A Magyar Szó így ír az ügyről: A Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS) aggodalmának adott hangot a sajtóban megjelent karikatúrák ellen emelt keresetek miatt, ugyanis azokkal nagy mértékben veszélyeztetik a szólásszabadságot, és nyomást gyakorolnak a médiumokra. Az egyesület a szerbiai iszlám közösség vezetőségének bejelentésre reagált, ugyanis a belgrádi Blic napilap vasárnapi számában Muamer Zukorlić muftit fotómontázsukban pravoszláv papi öltözékben, kereszttel a fején ábrázolták, s emiatt az iszlám közösség vezetői a Blic tulajdonosaitól bocsánatkérését és százmillió dinárt követelnek, ellenkező esetben bűnvádi feljelentést tesznek és az illetékes bíróság előtt peres eljárásban érvényesítik jogaikat.

A Vajdaság Portál szerint Meho Omerović képviselő hétfőn kijelentette, bizonyos mértékben megérti Muamer Zukorlićnak, a szerbiai iszlám, közösség főmuftijának a reagálását arra a Blicben megjelent fotómontázsra, amelyen Zukorlićot pravoszláv papi ruhába öltöztetik, de szerinte a lap szerkesztőségének bocsánatkérése kielégítené, akiknek a nemzeti és vallási érzületét megsértették. "A jó nemzetek közötti viszonyok érdekében és főleg amiatt, hogy a szóban forgó napilap élenjáró volt a fennálló különbségekhez való pozitív viszonyulásban, nekem, aki népem képviselője vagyok elegendő lenne a hiba beismerése, a bocsánatkérés és az ígéret, hogy az ilyesmi nem fog többé előfordulni. Olyan dolgokról van itt szó, amelyeket nem lehet euróban mérni", mondta Omerović a Sto plus Rádiónak adott nyilatkozatában.