Egymásra licitálnak a váteszek: az iszlám bukását vizionálja egy "szakértő"

Busralilmuhminin-bevezető: Az iszlám -hívei szerint- az örök és igaz vallás, melynek dogmáit a Teremtő fektette le, s melynek szent referencia-szövegét is Ő írta. Az iszlám vallás örök - ezek szerint. A Kegyes Korán 16:9 szerint maga Allah gondoskodik arról, s fennmaradásáról. Minden vallás egy-egy spirituális valóság, s mint ilyen, független a folyton változó politikai környezettől. S minden vele kapcsolatos szélsőséges vélemény (pro és kontra) szükségsterűen téves, ha a politikai célzattal fogalmazták meg.

Most már csak az hátra, hogy eldöntsük, hogy mitől is rettegjünk. Mindegy, a "szakértők" majd eldöntik! A legaranyosabb, hogy a "Magyar" Távirati Iroda "elemzője" még össze is hozza a kettő hagymázos elméletet, hogy retteghessünk a "deziszlamizált muszlim vadaktól".

MTI

Thilo Sarrazin könyve alapján, amely szerint a muzulmán bevándorlók néhány évtizeden belül többségbe fognak kerülni német földön, azt lehetne gondolni, hogy a hatalmas iszlám meghódítani készül a világot: a demográfiai mutatók, a véres merényletek és a fundamentalisták harsány hangjai megerősíteni látszanak ezt.

Valójában azonban az iszlám világ defenzívába szorítva érzi magát, és hevesen tiltakozik a Nyugat általa agresszívnak érzett hatalmi és gazdaságpolitikája ellen - írta a berlini Der Tagesspiegelben Hamed Abdel-Samad.

A 38 éves egyiptomi születésű politológus és történész szerint (az még semmit sem jelent, hogy valaki egyiptomi... -szerk.) , akinek "Der Untergang der islamischen Welt. Eine Prognose" (Az iszlám világ alkonya. Előrejelzés) című könyve pénteken kerül a német üzletekbe, az iszlám minden, csak nem hatalmas. Ellenkezőleg: súlyos beteg, és mind kulturálisan, mind társadalmilag visszavonulóban van. Nem képes konstruktív válaszokat adni a XXI. század kérdéseire, ezért harag és sértődöttség mögé barikádozza el magát.

A vallási motivációjú erőszak, a közélet fokozódó iszlamizálása és az iszlám jelképekhez való görcsös ragaszkodás csupán a visszavonulást kísérő ideges reakciók. Az iszlamizmus előrenyomulása nem más, mint izgatott mozgósítás. Mindez egyértelmű jele az öntudat és a cselekvési lehetőségek hiányának. Valójában egy olyan háznak a kétségbeesett kifestéséről van szó, amely éppen összeomlani készül. A házomlás persze veszélyes is lehet - és nem csak a benne lakók számára.

Egyes országokban, mint például Irán vagy Egyiptom megfigyelhetők mind az iszlám radikális formái, mind fiatal embereknek azon próbálkozásai, hogy megszabaduljanak ezektől a formáktól. A frontok megkeményedtek, elkerülhetetlen az elkeseredett összecsapás. A kultúrák Samuel Huntington által emlegetett küzdelme már régóta valósággá vált. Nem csak az iszlám és a Nyugat között zajlik, de az iszlám világon belül is: individualizálás és megfelelési nyomás, folytonosság és innováció között.

A politikai reform és az iszlám megreformálása azonban távoli messzeségben van, mivel az oktatásban változatlanul a lojalitáson van a hangsúly, nem pedig a szabad gondolkodáson. Az iszlám úgynevezett reformerei pedig továbbra sem mernek hozzányúlni a kultúra és a vallás elemi problémáihoz. Reformvitákat ugyan sokszor kezdeményeznek, ám azokat soha nem viszik végig. Szinte senki nem teszi föl a kérdést: "Talán csak nincs születési hibája a vallásunknak?" Jóformán senki nem meri megkérdőjelezni a Korán sérthetetlenségét. (Nyilván. Ha valaki hisz, az hisz a Korán isteni eredetében és tökéletességében. Aki ebben nem hisz, az egész egyszerűen nem hisz, nem hívő, nem muszlim. Azaz lehet a Koránt kritizálni, de
csakis az iszlámon kívülről. - szerk.)

Az egész világ a változások korát éli. Ami az iszlámot illeti, az 1995 óta Németországban élő politológus attól tart, hogy a változás előtt összeomlás fog bekövetkezni. Különösen az arab világban fenyegetőek mind a regionális, mind a globális távlatok. Ezen országok gazdasági alapjait gyorsan növekvő, szegény és elnyomott népesség, elmaradott oktatás, fogyatkozó kőolajkészletek és drasztikus éghajlatváltozások fenyegetik; utóbbiak hatalmas termőföldeket semmisítenek meg. E veszélyek tovább élezik a fennálló regionális és vallási konfliktusokat. Ez azt eredményezheti, hogy egyre inkább csökken az állam befolyása, ami az erőszak "privatizálásához" vezethet. Az afganisztáni, iraki, algériai, pakisztáni, szomáliai és szudáni polgárháború csupán a kezdete mindennek.

A szellemi és anyagi megcsontosodás láttán Abdel-Samad azt jósolja, hogy sok iszlám állam szét fog hullani, az iszlám pedig mint politikai és társadalmi eszme, mint kultúra el fog pusztulni. Kézenfekvő a feltevés, hogy e felbomlás nyomán a történelem legnagyobb népvándorlása fog létrejönni. Akkor pedig majd újra szembesülünk a Sarrazin által a falra festett félelmekkel.