Vona: a muszlim társadalom közelebb áll a kereszténységhez, mint Amerika

Vona Gábor:
 palesztin kendővel a nyakában

A Bar!kád hetilap a múlt héten közölte a Jobbik elnöke iszlámról tett vallomásának első részét, a mai lapszámban jött a folytatás.

Vona Gábor amellett, hogy továbbra is hangsúlyozta, hogy az iszlám és a muszlimok jelentőségét abban látja, hogy az amerikai-zsidó globalizáció ellenpontjai, kitért az iszlámmal kapcsolatos aggályaira is. A radikális jobboldali politikus szerint a mai világpolitika legfontosabb játszmája épp ez, azaz a világ nemzeteinek túlélése attól függ, hogy a muszlimok képesek-e megállítani az amerikai kormányzat (s nem az amúgy szimpatikus, ám naiv nép) és a zsidó lobbi világkormányzati törekvéseit. A Tradíció megmaradása a tét!

Ugyanakkor Vona azon véleményét sem rejti véka alá, hogy számára ellenszenves Európa iszlamizációja. Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy mit is ért ezen a fogalmon. Azt írja, hogy minden vallás maradjon meg a maga földjén. Ez -természetesen- téves felfogás, hiszen egy igaz vallás nem egy nép, nem egy föld hitbizománya, hanem az emberiség közös kincse. Vona magát katolikusként definiálja. A katolikus szó egyetemeset jelent. Azaz a katolikus hit nem egy törzsi vallás: nem kötődik helyhez és időhöz.  Ha minden vallás csak a születése helyén, vagy ahogy Vona fogalmaz csak "a saját földjén, amelyre a történelem jogot formált neki", nyerhetne létjogosultságot, akkor a Vona, pontosabban a pártelnök ősei, sem válhattak volna katolikussá, mert a kereszténység megmaradt volna egy szimpla "jeruzsálemi vallásnak".

Nem, a történelemben a határok sűrűn változnak. S ebben pont nekünk, Trianon által megtépázott magyaroknak kell a leginkább hinnünk. S így az iszlám világ határai is sűrűn változnak. Az iszlám meghódította Andalúziát, Szicíliát és a Balkánt, majd kiveretett onnan, de hagyományaira ugyanúgy hivatkozhat, mint a csángó vagy a barkó.

Vona szerint Európa egyik legégetőbb kérdése a (muszlim) bevándorlás. A muszlim bevándorlók közül egyesek szemére veti, hogy nem jól integrálódnak az európai társadalom szövetébe. Pedig épp a Bar!kád múlt heti számában mutatta be azt a Hüseyin Hasimovot, aki nem csak beilleszkedett a szövetbe, hanem azt sikerrel árusítja is. Érdekes logikai bukfenc ez az integráció. Furcsa egyszerre elvárni a muszlimoktól, hogy fogadják el a dekadens, globalizálódó és liberális Nyugatot, s legyenek egyben annak életképes és tradicionális alternatívái is!

Vona Gábor az iszlámról szóló vallomását azzal zárja, hogy a hagyományos muszlim társadalom azáltal, hogy tiszteli Jézust és Máriát közelebb áll a kereszténységhez, mint a háborút kultiváló Egyesült Államok.

Való igaz, a kereszténység jézusi formája ma az iszlám. A Nyugat kereszténysége nem más, mint a páli verzió, pontosabban a pogány Konstantiné.