A Magyar Nemzet riportját a Magyar Kurír zanzásította
Kiss Zsuzsanna Halima nyilatkozik, akinek fordításában jelent meg a közelmúltban újra a Korán. Elmondta: sztereotípia, hogy a nők többsége azért lesz mozlim, mert a férjük is az. „Tanúsíthatom, hogy ez nem így van. A mi csoportunkba összesen harminc-negyven lány jár, ebből húsz százaléknak van egyáltalán bármilyen nemzetiségű férje. A hozzánk járók egy része kiábrándult más egyházakból, mert ott nem találta meg, amit keresett. Az egyik lány aktív, vallását gyakorló katolikus volt, tele kérdéssel. Az atya azt tanácsolta neki, menj haza, imádkozzál, és Isten majd megválaszolja a kérdéseidet. De hogyan kell imádkozni? Majd a szíved megsúgja, hangzott a felelet. Ám nem súgta. Az iszlámban viszont pontosan megmondják, hogy imádkozzunk, ha azt akarjuk, hogy Isten elégedett legyen velünk. Az iszlám ereje abban rejlik, hogy élő, mindennapi, folyamatos kapcsolatot biztosít Istennel. Mindennek az alapja az ötszöri ima. Vagyis naponta ötször megújítjuk kapcsolatunkat Istennel… ha valaki elfogad egy vallást, és meg van győződve arról, hogy ez Isten kinyilatkoztatása, nem teheti meg, hogy csak részben fogadja el azt. Sokan mondják ilyenkor, hogy rendben, majd a magam módján leszek vallásos. Ez a legnagyobb csapda. A Koránban ez áll: mit gondolsz arról, aki a saját vágyait teszi meg istenének? Amikor az ember a maga módján vallásos, épp ezt teszi.” Kiss Zsuzsanna Halima állítja: „Az iszlámtól nem félni kell, hanem nyitottan viszonyulni hozzá és megismerni… teljesen mindegy, milyen nemzetiségű valaki, ahol él, annak a helynek a törvényeit köteles betartani… A próféta, béke legyen vele, azt mondta, tilos az ártás, és tilos az ártásnak a viszonzása. Ha egy ország befogad valakit, akkor annak az országnak a törvényeit be kell tartani, amíg nem ütköznek Allah törvényeivel… Másfelől el kell fogadni, hogy egy mozlim idegenben is – sőt ott különösen – meg akarja őrizni az identitását. Ha tehát kendőt akar hordani, hordhasson kendőt… Minden mozlimnak kötelező átadnia az iszlám üzenetét, az azonban mindenkinek a saját döntése, akarja-e követni. A Korán kimondja, hogy nincs kényszer a vallásban: az igaz út egyértelműen elkülönül a hamisságtól, aki akar, jár, aki nem, nem. A kierőszakolt hit nem valódi, tehát nem is számít. Allah úgyis csak azokat a dolgokat fogadja el, amelyeket tisztán az ő megelégedésére végzünk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése