Törökország kelet felé fordul

MTI

Az, hogy Törökország az Irán elleni újabb ENSZ-szankciók ellen szavazott, a muszlim NATO-tagállam elfordulását jelzi a Nyugattól egy énközpontúbb külpolitika felé.

Az amerikai-török stratégiai partnerségtől való távolodás legékesebb bizonyítéka az, hogy Ankara nemet mondott a Biztonsági Tanács szerdai ülésén elfogadott Irán-ellenes büntetőintézkedésekre. "Törökország most egyetlen politikát folytat: Törökország akar lenni - mondta az ország szakértője, Henri Barkey a Carnegie Endowment for International Peace nevű kutatóintézettől. - A török külpolitika célja nem az, hogy elkötelezze magát valaki mellett, hanem az, hogy megerősítse saját pozícióját a világban."

Ankara a kereskedelmi és politikai egyezményekkel egyszerűen csak újra teret akar magának biztosítani a zavaros Közel-Keleten, amellyel az Oszmán Birodalom idejére visszanyúló kulturális és történelmi kapcsolatokat ápol. "Törökország ebben a térségben helyezkedik el, így foglalkoznia kell a régió nagy kérdéseivel - mondta Soli Özel, az isztambuli Bilgi Egyetem tanára. - Az amerikaiak és az európaiak azt szajkózzák a világnak, hogy csak a Nyugat képes kezelni a problémákat."

Elemzők úgy vélik, hogy az országot irányító AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) alatt egyre nyíltabban megnyilvánuló muszlim identitás, valamint az erősödő török öntudatosság jócskán megnehezíti az Egyesült Államok helyzetét a régióban. Ez már 2003-ban is megmutatkozott, amikor a török parlament visszautasította azt az indítványt, hogy a szövetséges csapatok Törökország területéről indítsanak támadást Irak ellen. "A török külpolitikai fordulat olyan gyors volt, hogy néhányan nehezen tudtak alkalmazkodni, de Washington majd megtanulja, hogyan éljen együtt Törökországgal" - mondta Steven Simon, a Council on Foreign Relations Közel-Kelet-szakértője.

Ankara korábban az Európai Unió (EU) és a Közel-Kelet közötti híd szerepét játszotta, de miután az EU-csatlakozás lehetősége a távoli jövő ködébe merült, a törökök muszlim szomszédjaik felé fordultak. A keleti irányba történő elmozdulás lehetősége aggodalmat váltott ki a Nyugatból, különösen az Egyesült Államokból, amely kulcsfontosságú szövetségesként kezeli Törökországot.

Törökország sokáig óvakodott attól, hogy betegye lábát az ingoványos Közel-Keletre. A Gázai övezetbe tartó segélyflottilla elleni izraeli támadás után azonban változott a helyzet, és a konfrontálódni kész Erdogan a térség politikai életének vezérlő csillagává vált. Követelése, hogy Izrael hagyjon fel a másfél millió ember otthonául szolgáló Gázai övezet blokádjával, hőssé tette őt sok arab és még több vallásos, valamint nacionalista török szemében.

Néhány szakértő ennek ellenére úgy véli, Erdogan azt kockáztatja, hogy Törökország túl mélyen belekeveredik az arab-izraeli konfliktusba, amelyet úgysem tud megoldani, ráadásul elidegenítheti magától a Nyugat-barát arab kormányokat. "Törökország a nagyfiú szerepét akarja játszani a Közel-Keleten, de végül bele fog ütközni az arab és a perzsa érdekekbe" - mutatott rá Barkey. Ankara, Damaszkusz és Teherán ugyan közös nevezőre jutott Izrael ellen, de a törökök, arabok és perzsák közötti történelmi vetélkedés, valamint a reálpolitika azt sugallja, hogy Erdogan közeledését előbb-utóbb vissza fogják utasítani.

"Erdogan nem arab, hanem török - hangsúlyozta Barkey. - A közel-keleti konfliktus pedig, akárhogy is nézzük, Izraelről és az arabokról szól."