Amit Zukorlić művel, az politikai pirománia?

Mirko Gyorgyevity interjúja a délvidéki Magyar Szóban

Sandžakban az utóbbi időben egyre több indulat szabadul fel. Muamer Zukorlić mufti a Bosnyák Nemzeti Tanács sikertelen megalakítása után, amikor a kisebbségi minisztérium közvetlenül a testület megalakulása előtt szabta át az alakuló ülés ügyrendi szabályzatát, arra szólította fel Boris Tadić államfőt, hogy ne játsszon a tűzzel, követelte, hogy a bosnyák legyen államalkotó nép Szerbiában, illetve a napokban Svetozar Čiplić kisebbségügyi miniszter lemondása mellett kardoskodott. A héten több incidens is történt, legutóbb bosnyák fiatalok felgyújtották a szerb nemzeti lobogót. Mirko Đorđević vallásszociológussal megpróbáltunk utánajárni, vajon mi lehet az incidensek hátterében.

– A sandžaki történések nagy aggodalomra adnak okot, mindez azonban nem számít új jelenségnek a Balkánon, ugyanis az egyházi méltóságok – legyen szó bármelyik vallási felekezetről – már évtizedek óta arra törekednek, hogy ne csupán egyházi elöljárók, hanem nemzeti vezetők is lehessenek. Ez így volt Koszovóban is, ahol a Szerb Nemzeti Tanács és a szerb községek élén Artemije püspök állt. Hasonló történik a muzulmánoknál is. Általánosságban nézve a szerbiai muzulmánok nincsenek veszélyeztetett helyzetben, így inkább egy politikai harc kezdetének lehetünk tanúi, amelyben Zukorlić mufti a bosnyák nép szócsövének szerepéért és az autonómia megszerzéséért harcol. Óriási hiba, hogy a Bosnyák Nemzeti Tanács élén vallási vezető áll. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a sandžaki muzulmánok több mint fele szembefordult a muftival. Zukorlić mufti szavai, miszerint ha Sandžak égni fog, akkor Szerbia is égni fog, semmi más, mint egy olyan politikai játszma, amelyben a muftinak vajmi kevés esélye van a győzelemre. Zukorlić semmit sem fog felgyújtani, azonban kijelentéseivel megerősítheti az extrém muzulmánokat tömörítő vahabita mozgalmat, amiből még sok bajunk fakadhat. A bosnyákoknak a többi nemzeti kisebbséghez hasonlóan jogukban áll nemzeti tanácsot alapítani, azonban nem hinném, hogy ez az önrendelkezés kiszélesedne és veszélybe sodorná a békét a déli országrészben.

Mi jellemzi a szerb kormány viszonyát a sandžaki bosnyákokkal szemben?

– A szerb kormány viszonyát egy elhibázott kommunikáció jellemzi. Ezt végre be kellene vallani. El kellene már választani a vallást a politikától. Valójában ebben a viszonyban rejlik a legnagyobb gond, ugyanis a belgrádi politikusok a szerbiai iszlám közösséget két részre osztották. Ezzel a tettükkel egyszerűen elvesztették a muzulmánokat. Ahelyett, hogy a vallásokról szóló törvény szerint egyetlenegy iszlám közössége lenne Szerbiának, most két, egymást el nem ismerő muzulmán közösség van, amelyek között akkora feszültségek állnak fenn, hogy rendszerint fegyveres leszámolásokra is sor kerül. Ebben a konfliktusban sem a szerb kormány, sem az emberi jogi és kisebbségi miniszter nem tudja, mit kellene valójában tenni. Hiába akarják a bosnyákok feléleszteni a második világháború alatt létező sandžaki autonómia képét, ha sikerülne is, nem kapnának sok kiváltságot. Valójában egy olyan politikai játszmának vagyunk a tanúi, amelyen keresztül Zukorlić a szerbiai muzulmánok kizárólagos vezetőjévé akar válni. Ez pedig politikai pirománia.

Miért osztotta két részre a szerbiai muzulmán közösséget a politikum?

– A szavazatok miatt. Mindez a belgrádi politikusok egy teljesen téves manipulációja volt. Az ellenkezőjét érték el vele. A politika és a vallás összekötése azonban nem adott jó eredményt a szerbeknél sem, így a muzulmánok esetében sem lesz sikeres. Nem is olyan rég Artemije püspököt visszarendelték Koszovóról, ugyanis az egyházi ügyek mellett politikával is foglalkozott és ahelyett, hogy segített volna, csak bonyolultabbá tette a koszovói helyzetet.

Összegzésül mire számíthatunk Sandžakban?

– Benyomásom szerint az incidensek száma lassan csökkenni fog. Emellett talán a belgrádi hatalom is be fogja látni, hogy közvetlenebbül kell kommunikálni a muzulmánokkal, mert máskülönben elszigeteltnek fogják magukat érezni a bosnyákok. De a legfontosabb, hogy a vallási vezetők ne lehessenek politikai vezetők is. Ez lenne a legjobb választás Szerbia, valamint a sandžaki körzet számára is.