Az araboknak az anonim önéletrajzok adnak esélyt egy jó állásra
A nyár egyik filmslágere volt Franciaországban Az olasz című vígjáték, amelyben az arab származású főszereplő úgy érvényesül az üzleti életben, hogy letagadja származását, és olasznak adja ki magát.
A filmbéli „Dino” vidám története mögött (végül választania kell a főnök lányának keze és a ramadán megtartása között) a francia arabokat sújtó munkahelyi diszkrimináció jóval szomorúbb valósága áll.
„Mindenki tudja, még ha nem is vallja be, hogy nagyon nem mindegy, egy önéletrajzban Jacques vagy Mohamed pályázik-e egy állásra”– mondta lapunknak a 23 éves Nazir, aki új állását a francia kormány diszkriminációellenes rendelkezésének, az anonim önéletrajznak köszönheti.
Maga a törvény nem új, hiszen a korabeli kormány még 2006-ban – nem véletlenül a 2005-ös őszi nagy külvárosi lázadások után – iktatta törvénybe az anonim önéletrajzok kötelezővé tételét az 50 főnél többet foglalkoztató cégek esetében. Ám a törvény végrehajtási rendeletei (és ezzel életbelépése) elfelejtődtek... Végül tavaly, Nicolas Sarkozy elnök nyomására (maga a törvény továbbra sem kötelező) ötven vállalatnál, mintegy húszezer gyárban és irodában vezették be.
Európában egyelőre csak Belgiumban kötelező az anonim önéletrajz, de francia példára ősztől öt nagy német vállalat is bevezeti a rendszert. Maga a francia kormány is tervbe vette a valódi kötelezővé tételét.
Ahogy Djida elmondta lapunknak: „Bizony velem előfordult, hogy noha a kompetenciáim semmit sem változtak, ugyanolyan munkakörbe anonim önéletrajzzal eljutottam a szóbeli állásinterjúig, míg korábban ez nem sikerült.”
Az anonimitás nemcsak a pályázó nevére, hanem születési és lakóhelyére is kiterjed, mert a diszkrimináció gyakran sújtja a mégoly francia, ámde rossz hírű kerületekben, városokban lakókat is. Nemcsak arról van szó, hogy az itt lakó emberek „problémásabbak”, hanem, ahogy Párizs egy külvárosában lakó „fehér-francia”, Carole elmondta, „a munkaadók félnek attól, hogy a gyakori sztrájkok, közlekedési gondok miatt a külvárosból érkező dolgozók késnek, fáradtabbak”.
Több török tanárt az iskolákba!
A tanárok és az iskolák lehetnek a kulcsa a bevándorlók sikeresebb integrációjának – javasolja a német kormány tegnap bemutatott új tervezetében. A program hangsúlyozottan nem Thilo Sarrazin német szociáldemokrata politikus bevándorlóellenes nyilatkozataira adott reakció, Berlin szerint már régóta készül. Ám a kormány azért elismerte, hogy eddig keveset tett a külföldiek integrációja érdekében. Bár a 2005 óta működő „integrációs tanfolyamokat” és németnyelvkurzusokat sikeresnek tartják, több mint egymillió bevándorló még mindig hadilábon áll a német nyelvvel. A jövőben több migrációs hátterű tanárt szeretnének képezni, mert ezzel egyrészt példáképeket állítanának a fiatalok elé, másrészt ők valószínűleg fogékonyabbak egy török/arab gyerek problémáira. Ez azonban csak javaslat Berlin részéről, az oktatás ugyanis Németországban tartományi hatáskörbe tartozik.
A statisztikák szerint a külföldiek 15 százaléka kimarad az iskolából (a németeknél ez az arány 6,2 százalék), és ebből fakadóan jóval magasabb körükben a munkanélküliség is (19 százalék, a német 8,3 százalékkal szemben).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése