Növekvő félhold

Eperjesi Ildikó cikke a Hetekben


Brüsszel és Washington is üdvözölte, hogy a törökök nagy arányban megszavazták az alkotmány módosítását, és ezzel csökkent a hadsereg és az alkotmánybíróság befolyása. Török ellenzékiek szerint viszont most már semmi sem állíthatja meg Erdogan kormányfõt, és az ország várhatóan tovább iszlamizálódik. 

A közel 50 millió török választó 78 százaléka járult vasárnap az urnákhoz, hogy eldöntse: életbe lépjen-e a kormányzó iszlamista hátterű AKP párt által javasolt 26 alkotmánymódosítás. A szavazók a vártnál jóval nagyobb arányban szavaztak igennel: 58 százalékuk a változtatások mellett, 42 pedig ellene voksolt. Egyes kurdok lakta területeken a voksolás idején zavargások alakultak ki, miután az egyetlen törvényes kurd párt a szavazás bojkottjára szólított fel. Az egyik kurd körzetben mindössze négy százalék voksolt. Kiemelkedően sok, 700 ezer szavazat pedig érvénytelen volt. 

Fordulatot ígér Erdogan

A szavazásra éppen a legutóbbi, az 1980-as katonai puccs évfordulóján került sor. A kormány ezt nyilvánvaló szimbólumnak szánta, hiszen pontosan az akkor bevezetett katonai alkotmány megváltoztatása volt a fő cél. (Erdogan azzal kampányolt, hogy le kell számolni a katonai múlttal, és bíróság elé kell állítani a puccs szervezőit, akik eddig mentességet élveztek.)
A változtatásokkal a kormány nagyobb befolyásra tett szert a hadsereg és a bírói kar fölött, amelyek egyébként hagyományosan az ország világi berendezkedésének a védőbástyái. A tiszteket ezután polgári bíróságok elé citálhatják, így aligha vágnak bele újabb puccsokba a demokrácia védelmében (1960 óta négy kormányt buktatott meg a török hadsereg). Az alkotmánybíróság pedig minden bizonnyal nem fog politikai pártokat betiltani, mint ahogyan azt tette például tíz éve az AKP elődjével, mivel az alkotmánybíróság, valamint a bírák és ügyészek legfelsőbb testülete tagjainak megválasztása is a kormány kezébe kerül. (Két éve pedig a muzulmán fejkendőről kialakult vita vezetett kevés híján az AKP betiltásához. Akkor az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította az AKP által átvitt törvényt, amely megengedte az iszlám kendő viseletét a nők számára az egyetemeken.) 
A világi elit megdöbbenésére Erdogan jelezte, hogy az AKP tovább folytatja a munkát, és új alkotmánnyal készül előállni. „Történelmi küszöböt léptünk át a kiterjesztett demokrácia és a jog uralma felé vezető úton. Szeptember 12-e fordulatként fog bekerülni a történelembe” – mondta Erdogan ünneplő hívei előtt. 

Atatürk vetélytársa

Nyugaton többnyire a demokrácia kiterjesztéseként értékelték a referendumot. Barack Obama amerikai elnök szerint a török demokrácia életerejét tükrözte a szavazás kimenetele. Az Európai Unió bővítési biztosa, Stefan Füle is üdvözölte az eredményt. A cseh diplomata szerint ugyanis Törökország „a helyes irányba tett lépést”, és közelebb került az európai normákhoz, de a biztos egyben további reformokat is sürgetett. 
A török kormány úgy vélte, hogy Törökország mostantól nagyobb eséllyel pályázhat az EU-tagságra. A pénzpiacok pozitívan fogadták az eredményt, a részvények ára rekordmagasságokba szökött az isztambuli tőzsdén, a török líra pedig erősödött a nyugati valutákhoz képest.
Sokan a Recep Tayyip Erdogan vezette kormányról tartott bizalmi szavazásnak is tekintették a referendumot. Abban pedig mindenki egyetértett, hogy a mostani voksolás a jövő évi parlamenti választások főpróbája lehetett. Erdogan optimistán tekinthet a jövőbe, hiszen jó esélye van rá, hogy harmadik ciklusát töltheti miniszterelnökként. (A politikusnak ez már a negyedik győztes választása volt. Erdogan korábban két parlamenti választást és egy népszavazást is megnyert már.) Ha valóban győztesen kerül ki a jövő júliusi szavazáson, akkor Kemal Atatürk, a demokratikus Törökország megalapítója óta ő lesz a leghosszabb ideig hivatalban lévő és legbefolyásosabb török vezető. Népszerűsége elsősorban a szegényebb rétegekben erős (a legtöbben az elmaradottabb déli és keleti területeken szavaztak rá), a számukra ugyanis Erdogan gazdasági fellendülést, modernizációt hozott.

Alku Iránnal?
A világi elit viszont, amely a hadseregben, az egyetemeken és az üzleti életben koncentrálódik, továbbra sem rajong Erdoganért. (Igaz, az utóbbi években a felsőoktatásban és az üzlet világában is előretört a politikai iszlám irányzat.) A szekularizmus hívei attól tartanak, hogy a felbátorodott AKP, ha jövőre is nyer, titokban tovább folytatja az ország iszlamizálását, hiszen az alkotmánybíróság már nem jelent akadályt az útjában. Izraeli értékelések szerint pedig egyértelmű, hogy a zsidó állam eddigi egyetlen muzulmán szövetségese a májusi gázai incidens után most még tovább távolodik, hiszen a szoros kapcsolatokat eddig leginkább a hadsereg szorgalmazta.
A brit Daily Telegraph szerint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök 25 millió dollárral támogatja a török kormánypártot. Az újság úgy értesült, hogy a pénzből Erdogan jövő évi választási kampányára költenek. A török kormány cáfolta, hogy ilyen alku létezne. Az állítólagos egyezmény azonban tovább erősíti azokat az aggodalmakat, hogy Törökország a radikális iszlám államokkal akarja kapcsolatait erősíteni. 
Erdogan azonban tagadja, hogy fel akarná számolni a hivatalos világi berendezkedést. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy Törökországban tovább nő a megosztottság, hiszen még jobban mélyülhet a szakadék az AKP támogatói és a szekularisták között. (Ezt támasztja alá a most nemmel szavazók magas aránya is.) „A kormányzó párt még kevésbé lesz elfogadó az ellenzékkel szemben, az ellenzék pedig keményebb szavakkal és tettekkel fog élni, hogy aláássa a kormányt” – vélekedik Faruk Logoglu, Törökország egykori amerikai nagykövete. 
A fő ellenzéki erő, a Republikánus Néppárt arra figyelmeztet, hogy az alkotmánymódosítás után az AKP nevezheti ki az alkotmánybírákat, és végső soron Törökország egyetlen párt által irányított autoriter rezsimmé alakulhat át. Az optimistábbak szerint viszont az AKP arra is felhasználhatja megnövekedett hatalmát, hogy megoldást talál a kurd kérdésre, valamint új alapokra helyezi az Örményországgal való kapcsolatokat, és előrelép Ciprus megosztottságát illetően is.