Abdelali Nacim januárban érkezett a Szparihoz. A francia-algériai középpályás állandó csapattag lett a csapatunknál. Az idei évben 24 meccsen szerepelt, egy gólt és öt gólpasszt jegyez. Az elmúlt tizenkilenc bajnoki mérkőzés mindegyikén pályára lépett. Ezúttal őt kérdeztük nyíregyházi szerepléséről.
- Mikor kezdtél focizni?
- Marseille egyik külvárosában születtem, és ott kezdtem el játszani kilenc éves koromban. Egy másodosztályú klub utánpótlásában játszottam. Utána elkerültem egy Futball Akadémiára. Mint minden velem korú, algériai gyökerekkel rendelkező srácnak Zidane volt a példaképem. Az akadémiáról Algériába kerültem egy évre. Ott súlyos térdsérülést szenvedtem, és emiatt hosszú ideig nem focizhattam. Haza mentem, és otthon a Gap csapatában, egy Marseille-hez közeli városban játszottam. Utána visszahívtak Algériába, ott a Blida volt a következő klubom. Onnan kerültem Nyíregyházára a Szparihoz.
- A tavaszi szezonhoz képest kicsit változott a szereped a csapatban, akkor elsősorban a támadások építésében kaptál szerepet. Az idei őszön már sokkal több védekező feladatod is van. Melyiket szereted jobban?
- Természetesen a kreatív focit, a cseleket, az indításokat kedvelem, de a tavaszi meccseken is kaptam védekező feladatokat, a mai fociban a középpályás játékhoz ez is hozzá tartozik. Most valóban többet kell tennem a labda szerzésért, az ellenfél akcióinak a megakadályozásáért, de nincs ezzel problémám. Az edző határozza meg a játékosok feladatait, és én igyekszem azt végrehajtani.
- Hogy érzed magad a Szpariban és Nyíregyházán?
- A csapatba hamar beilleszkedtem, a társak is elfogadtak. Sajnos kiestünk az első osztályból, ami elrontja az eddigi mérleget, de még ebben a bajnokságban kivívhatjuk a visszakerülést. Bár keveset tudtam az országról, de utólag kiderült, hogy jól döntöttem, amikor ide igazoltam. A klub dolgozói mindenben segítenek, ha valamilyen problémánk van azonnal megoldják. Muzulmán hívő vagyok, megtartjuk a vallási szokásokat, így a ramadánt is, de ez sem okozott problémát a csapatnál, tiszteletben tartotják. Itt van velem a feleségem és a kislányom is, jól érezzük magunkat Nyíregyházán. A gyermekünk magyar óvodába jár, egyre több szót megért, és már beszélni is kezd magyarul. Igaz néha még tolmács segítsége kell, hogy mindent megértsen, amit az óvodában mondanak. Az egyik szomszédunk angol tanár, és az ő segítségével szoktuk elmagyarázni a gyereknek, ha valamit nem ért.
- A csapatból kikkel tartod a kapcsolatot az edzések után is?
- Mindenkivel jó viszonyban vagyok. Sajnos magyarul még nem beszélek sokat, bár egyre többet megértek, de ez akadályozza a kommunikációt. A külföldi játékosokkal hasonló helyzetben vagyunk, velük és a családjaikkal angolul tudunk kommunikálni, így velük többször összejövünk a szabadidőnkben. Bouguerrával is tartom a kapcsolatot, nem régen Budapesten találkoztam vele. Ő is nagyon szeretett a Szparinál focizni.
- A pályán ki az a játékos, akivel legjobban megértitek egymást?
- A foci egy csapatsport, ezt nem lehet egyedül játszani. Mindenkivel együtt kell működni a játékban. Azokat a focistákat szeretem, akik küzdenek, hajtanak a meccsen és mindent megtesznek a sikerért.
- Mik a rövid távú terveid –mondjuk vasárnapra-, és mik a kicsit hosszabb távúak?
- Vasárnap nyerni szeretnénk Újpesten. A legfontosabb cél most az, hogy feljussunk az első osztályba. Erre jó esélyünk van. Személy szerint középtávon szeretném tovább képezni magam, felkészülni a foci utáni életre. De most elsősorban azzal kell foglalkozni, hogy megnyerjük a bajnokságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése