A sokszínű, de ellentmondásokkal teli perzsa világ egyszerre döbbentette meg és nyűgözte le Tóth Mariannt, aki négy évet töltött a Közel-Keleten. A magyar újságírónő nemrégiben könyvet írt a kétarcú országról.
Miközben kényelembe helyezem magam a perzsa faliszőnyeggel díszített nappaliban, Mariann máris mosolyogva mesél: amikor 2003 nyarán férje igent mondott a négyéves iráni kiküldetésre, ő épp újszülött kislányukkal, Pannival ismerkedett a kórházban. A korábban televíziós szerkesztőriporterként dolgozó anyuka pár hónappal később kíváncsian vágott bele kis családjával a nagy kalandba.
Gyerekkel az ismeretlenbe
- Csak a gyerek miatt aggódtam egy kicsit. Lesz-e a közelben orvos? Milyen pelenkát lehet kapni? Hogy fogja a kislányom érezni ott magát? Nem tagadja, jó adag prekoncepcióval érkezett az iszlám köztársaságba, ahol rövidesen kiderült: az a kép, amelyet az iráni vezetők úgymond országimázsként igyekeznek kialakítani magukról, éppolyan hamis, mint az, amelyet a szenzációhajhász nyugati média elrettentésként mutat Iránról.
- Az első évet folyamatos rácsodálkozással töltöttem. Meglepett, hogy a nők sminkelik magukat és szépségszalonba járnak, mint ahogy azt is furcsálltam, a butikok tele vannak flitteres, csillogó ruhákkal.
Könyv az élményekről
Mint mondja, ebből a sorozatos rácsodálkozásból született a könyv ötlete is.
- Főként azokat a kulisszatitkokat szerettem volna felfedni, amelyekre hazalátogatásaink alkalmával az ismerőseim és a kollégáim rákérdeztek. Hogy élnek kint a nők? Mit szabad nekik, és mit nem? Hogyan házasodnak? Egy magyar újságírónő szemszögéből mutatom be a kinti életet, a szigorú szabályokat szembeállítva a személyes tapasztalataimmal. Az iszlám vallásból adódóan az egész iráni társadalom férfi centrikus - magyarázza, majd két példát is hoz.
A nők jogai és az igazságérzet
A feleség csak férje engedélyével dolgozhat, és útlevelet is csupán férje hozzájárulásával kaphat. Alapvetően nem vagyok feminista - jegyzi meg -, de odakint rengeteg minden megpiszkálta az igazságérzetemet. A könyvben épp ezért sok szó esik női jogokról, jogvédőkről és jogsértésekről. Büszke vagyok arra, hogy az anyaggyűjtés során a 2003-ban Nobel-békedíjat kapott iráni ügyvédnőhöz, Sirin Ebadihoz is eljutottam. Ami nem volt egyszerű, sem veszélytelen, Ebadit ugyanis munkája miatt szinte bármikor letartóztathatják. Többen óva intettek attól, hogy kényes témákat feszegessek. Azonban úgy gondoltam, ha már könyvet írok Iránról, amellett, hogy a gyönyörű iszlám mecseteket megemlítem, azt sem hallgathatom el, a kislányok már kilencévesen büntethetők, vagy hogy a tanúvallomásoknál egy nő szava feleannyit ér, mint egy férfié.
Forró hangulat és csempészett italok
- Kinti ismerőseink többnyire a felső tízezerből kerültek ki - folytatja Mariann, miközben egyéves kisfia, Fülöp a szomszéd szobában jól hallhatóan jelzi: felébredt. - Beszélnek angolul, élvezik az életet, és egyfolytában partikra járnak. Hihetetlen, milyen házibulikat szerveznek! - idézi fel a kihívó ruhában érkező nőket, forró hangulatú táncokat és csempészett italokat felvonultató összejöveteleket. - Az élet minden szegmensét szabályozzák, miközben megtalálják a kiskapukat, és rendre megszegik az előírásokat. Az ottaniaknak két életük van: az egyik, amelyet a külvilágnak mutatnak, és egy másik, ahogy otthon élnek - foglalja össze, miért adta könyvének A kétszínű Irán címet. - Odakint elsősorban az zavart, hogy nem tudtam önállóan intézni a saját ügyeimet. A tömegközlekedés nem a legjobb Teheránban, autóba pedig nem mertem ülni, mert az irániak életveszélyesen vezetnek. Egyébként imádják a külföldieket, ilyen szempontból nem volt félnivalóm. Szeretnek beszélgetni, és nagyon érdeklődők. A kinti nemzetközi csapat tagjaival azóta is összejárunk. Olyannyira, hogy Panni hamarosan koszorúslány lesz egy európai fiú és egy iráni lány esküvőjén. Életre szóló élményeket gyűjtöttem Iránban, de azért örültem, amikor hazajöttünk. Szép volt, jó volt, de olyan sok érdekes hely van még a világon.
Miközben kényelembe helyezem magam a perzsa faliszőnyeggel díszített nappaliban, Mariann máris mosolyogva mesél: amikor 2003 nyarán férje igent mondott a négyéves iráni kiküldetésre, ő épp újszülött kislányukkal, Pannival ismerkedett a kórházban. A korábban televíziós szerkesztőriporterként dolgozó anyuka pár hónappal később kíváncsian vágott bele kis családjával a nagy kalandba.
Gyerekkel az ismeretlenbe- Csak a gyerek miatt aggódtam egy kicsit. Lesz-e a közelben orvos? Milyen pelenkát lehet kapni? Hogy fogja a kislányom érezni ott magát? Nem tagadja, jó adag prekoncepcióval érkezett az iszlám köztársaságba, ahol rövidesen kiderült: az a kép, amelyet az iráni vezetők úgymond országimázsként igyekeznek kialakítani magukról, éppolyan hamis, mint az, amelyet a szenzációhajhász nyugati média elrettentésként mutat Iránról.
- Az első évet folyamatos rácsodálkozással töltöttem. Meglepett, hogy a nők sminkelik magukat és szépségszalonba járnak, mint ahogy azt is furcsálltam, a butikok tele vannak flitteres, csillogó ruhákkal.
Könyv az élményekről
Mint mondja, ebből a sorozatos rácsodálkozásból született a könyv ötlete is.
- Főként azokat a kulisszatitkokat szerettem volna felfedni, amelyekre hazalátogatásaink alkalmával az ismerőseim és a kollégáim rákérdeztek. Hogy élnek kint a nők? Mit szabad nekik, és mit nem? Hogyan házasodnak? Egy magyar újságírónő szemszögéből mutatom be a kinti életet, a szigorú szabályokat szembeállítva a személyes tapasztalataimmal. Az iszlám vallásból adódóan az egész iráni társadalom férfi centrikus - magyarázza, majd két példát is hoz.
A nők jogai és az igazságérzet
A feleség csak férje engedélyével dolgozhat, és útlevelet is csupán férje hozzájárulásával kaphat. Alapvetően nem vagyok feminista - jegyzi meg -, de odakint rengeteg minden megpiszkálta az igazságérzetemet. A könyvben épp ezért sok szó esik női jogokról, jogvédőkről és jogsértésekről. Büszke vagyok arra, hogy az anyaggyűjtés során a 2003-ban Nobel-békedíjat kapott iráni ügyvédnőhöz, Sirin Ebadihoz is eljutottam. Ami nem volt egyszerű, sem veszélytelen, Ebadit ugyanis munkája miatt szinte bármikor letartóztathatják. Többen óva intettek attól, hogy kényes témákat feszegessek. Azonban úgy gondoltam, ha már könyvet írok Iránról, amellett, hogy a gyönyörű iszlám mecseteket megemlítem, azt sem hallgathatom el, a kislányok már kilencévesen büntethetők, vagy hogy a tanúvallomásoknál egy nő szava feleannyit ér, mint egy férfié.
Forró hangulat és csempészett italok
- Kinti ismerőseink többnyire a felső tízezerből kerültek ki - folytatja Mariann, miközben egyéves kisfia, Fülöp a szomszéd szobában jól hallhatóan jelzi: felébredt. - Beszélnek angolul, élvezik az életet, és egyfolytában partikra járnak. Hihetetlen, milyen házibulikat szerveznek! - idézi fel a kihívó ruhában érkező nőket, forró hangulatú táncokat és csempészett italokat felvonultató összejöveteleket. - Az élet minden szegmensét szabályozzák, miközben megtalálják a kiskapukat, és rendre megszegik az előírásokat. Az ottaniaknak két életük van: az egyik, amelyet a külvilágnak mutatnak, és egy másik, ahogy otthon élnek - foglalja össze, miért adta könyvének A kétszínű Irán címet. - Odakint elsősorban az zavart, hogy nem tudtam önállóan intézni a saját ügyeimet. A tömegközlekedés nem a legjobb Teheránban, autóba pedig nem mertem ülni, mert az irániak életveszélyesen vezetnek. Egyébként imádják a külföldieket, ilyen szempontból nem volt félnivalóm. Szeretnek beszélgetni, és nagyon érdeklődők. A kinti nemzetközi csapat tagjaival azóta is összejárunk. Olyannyira, hogy Panni hamarosan koszorúslány lesz egy európai fiú és egy iráni lány esküvőjén. Életre szóló élményeket gyűjtöttem Iránban, de azért örültem, amikor hazajöttünk. Szép volt, jó volt, de olyan sok érdekes hely van még a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése