Mecsetek Európában – a politika és az egyház szemszögéből

A Magyar Kurír katolikus oldal cikke
A Zenit hírügynökség közzétett egy levélváltást, amely Piero Gheddo misszionárius atya és egy olvasója között zajlott le. Gondolatébresztő írás az iszlámról, a civilizációk harcáról, Európa jelenéről és a kereszténység fontosságáról.

Gheddo atya egy korábbi írásában említést tett arról, hogy Norvégia nem engedélyezte Szaúd-Arábiának, hogy mecsetet építsen Oslóban, illetve azt a feltételt szabta, hogy a keresztények cserébe szabadon gyakorolhassák vallásukat az arab országban. Egy olvasó felvetette a kérdést, vajon a keresztény egyházak számára példaértékű-e ez a fajta állásfoglalás, vagy más nézőpontból kellene megközelíteni a kérdést.

Gheddo atya a norvég kormány intézkedéséről írt. Hangsúlyozta: nem kívánatos, hogy minden nyugati kormány így tegyen, hiszen ez komoly konfliktushoz vezetne az iszlám kormányokkal. Tapasztalatai szerint az iszlám népek attól tartanak, hogy a keresztény nyugat ellenséges velük, gyarmatosítani akarja őket. Régóta él bennük ez a tévképzet, ezt tanítják a tanárok az iskolákban, erről beszélnek az imámok a mecsetekben, erről írnak az újságok. Figyelmeztetett ugyanakkor arra is: Iránban és Afganisztánban megtapasztaltuk, hogy a civilizációk harca, az erőszak nem javít, hanem ront a helyzeten. A muzulmánok megosztottak egymás között, de abban egyetértenek, hogy a nyugat az ellenségük.

A norvég kormány egy olyan újfajta reakcióval élt, amelyet meg kellene vitatni, mégsem beszélnek róla. Európa még nem ébredt tudatára, hogy az iszlám gyökerű terrorizmus az egész keresztény nyugat, az Egyesült Államok és a keresztény Európa ellen irányul. A kormányoknak, a politikai és társadalmi erőknek úgy kell tárgyalniuk az iszlám kormányokkal – amelyek egyébként szinte mind a szövetségeseik –, ahogyan Kínával tárgyaltak: határozottan figyelmeztetniük kell őket arra, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat, köztük a szabad vallásgyakorlás jogát is. És ha időnként erőteljesebb lépéseket alkalmaznak, mint most Norvégia, azzal felhívják az érintett ország figyelmét a felelősségére. Sokféleképpen lehet nyomást gyakorolni barátságosan is, anélkül, hogy megsértenénk a másikat, vagy erőszakos reakciót váltanánk ki.