Busralilmuhminin, azaz jó hír a hívőknek. A jó hír a hívőknek a Paradicsom léte és igazsága. Az evilág hírei pedig olyanok, amilyenné mi tesszük a világot. Busralilmuhminin= Hírek az iszlám és a muszlimok világából

2010. december 18., szombat

Magyarul is olvashatjuk a pénteki szent beszédeket

A Béke Jótékonysági Alapítvány és az Iszlám Egyház által üzemeltetett Dar-al-Szalam mecset honlapja ettől a héttől kezdve közli a pénteki imák magyar fordítását, amit szombatonként 15 órai kezdettel élőben is meghallgathatunk a Bartók Béla út 29. szám alatt található imaházban.

A tegnapi ima szövege a következő:


Kivonulás... Áldozat és megváltás

Az ember saját maga számára becses, semmit nem részesít előnyben magánál. Ugyan így érez a családja és vagyona iránt egyaránt. És ez nem furcsa ellenben azzal, ha valaki jobban szeret valakit magánál, családjánál és vagyonánál.
Valaki megkérdezheti: Van olyan értelmes lény, aki magánál, vagyonánál és családjánál bárkit is jobban kedvel? A válasz pedig: Igen. Van olyan ember, aki ismeri saját, az Ura, a vallása és a Prófétája – Allah dicsérje és üdvözítse – rangját, és mind a saját számára kedves dolgok elé helyezi.

Anasz – Allah elégedettsége vele – mondta, hogy a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – így szólt: „Három, ha megtalálható valakiben megérzi a hit édességét: akinek Allah és a Küldöttje mindenkinél kedvesebb, és hogy az embertársát csakis Allahért szeresse, és hogy annyira utáljon a hitetlenségbe visszatérni, mint amennyire utálna a Tűzbe kerülni”. A hit édessége: az istenszolgálatokban lelt élvezet és a nehézségek elviselése az Úr és a prófétája – Allah dicsérje és üdvözítse – megelégedésére cselekvés közben, és mindezek a világi dolgok elé helyezése. Az ember úgy szereti Urát, ha engedelmeskedve cselekszik. A Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – szeretése is abban mutatkozik meg, ha azt tesszük, amit parancsolt és azt kerüljük, amit tiltott.

Az embernek csakis akkor igaz az Allah és a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – iránti szeretete, ha szilárd lesz a hite, és megnyugszik a lelke, és boldogan elfogadja. Az ilyen ember valóban érzi a hit édességét. Ha az ember számára az Ura és annak küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – kedvesebb, mint rajtuk kívül bárki más, akkor érzi a hit édességét. És Allah és küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – iránt érzett szeretetét minden más elé helyezi. Legyen az apja vagy anyja, a felesége vagy gyermeke, fiú vagy lány testvére, kereskedése vagy lakhelye, és egyéb más világi dolog. Mindezt nem másért, mint Allahért hagyta csak el.
Példának itt vannak a Próféta – Allah elégedettsége velük – kortársai, a férfiak és nők, öregek és fiatalok, gyermekek és felnőttek egyaránt. Rengeteg áldozatot hoztak Allahért és küldöttjéért – Allah dicsérje és üdvözítse –. Ím egynéhány példa a kortársak áldozataiból a kivonulás útján Mekkából Medinába.

Szuhejb al-Rúmí – Allah elégedettsége vele – amikor találkozott a Prófétával – Allah dicsérje és üdvözítse – kivonulóként, egy csoport kurejsi követte őt, akiknek azt mondta: Allahra! Úgysem tudtok addig hozzám közel férkőzni, amíg az összes nyílvesszőmet ki nem lőttem rátok, amit a tegezemben találok. Majd karddal rontok rátok és harcolok vele mindaddig, amíg egy darabja is a kezemben van. Ezután tudtok bármit is kezdeni velem. De ha beleegyeztek, megmondom hol van Mekkában a pénzem, de cserébe utamra engedtek. Majd megegyeztek és a pénzért cserébe továbbengedték nincstelenül Allah útján kivándorolni Allahhoz és küldöttjéhez – Allah dicsérje és üdvözítse. Vele és másokkal kapcsolatban is jött le a következő vers: (az emberek közül néhányan eladja magát Allah megelégedése utáni vágyakozásból) Korán, 2: 207. Amikor Allah küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – meglátta, azt mondta neki: „Nyereséges adásvétel volt Abu Jahjáé. Nyereséges adásvétel volt Abu Jahjáé.” Mit gondolsz, miben reménykedett Szuhejb és mit várt a kivonulásától, amikor ott hagyta a házát és vagyonát? Csupán Allahért és küldöttjéért vándorolt ki, és otthagyott mindent.
Itt egy másik példa az áldozatra, amit Abu Szeleme – Allah elégedettsége vele – családja tett. Amikor kivándorolt a feleségével és gyermekével, a felesége családja odament hozzá és megragadták az asszony tevéjének kantárját és elvitték magukkal őt és gyermekét. Abu Szeleme törzse pedig megragadta a gyermeket és magukkal vitték el el az asszonytól. Abu Szeleme Medinába ment, a felesége a törzséhez a fia pedig Abu Szeleme törzséhez. Elválasztották mindhármat egymástól. Az asszony egy éven keresztül sírt utánuk, amikor a törzse azt mondta neki, menj a férjed után. Abu Szeleme törzse pedig visszaadta az asszonynak a gyermeket. A gyermekével együtt indult útnak, nem volt vele más, csak Allah. Othmán ibn Talha – Allah elégedettsége vele – találkozott vele az úton, aki ekkor még nem volt muszlim, de sajnálatot érzett, amikor látta a nőt egyedül menni, ezért felültette őt és gyermekét a tevéjére és elvitte őket Medinába a férjéhez.

A férfi miért mondott le feleségéről és gyermekéről? Mindezt csupán Allahért és küldöttjéért – Allah dicsérje és üdvözítse – tette, hogy képes legyen egyedül és őszintén Allahot imádni.
Majd: a kivonulás a hitetlenség területét elhagyó és a hit földjét megcélzó kivándorlást jelenti. Ez kötelező az iszlám nemzetre nézve és e kötelesség fennáll egészen a Feltámadás Napjáig. A bizonyíték a magasztos Allah szava: (Azokat, akiket az angyalok magukhoz igazságtalanokként ragadtak halálba megkérdezik: Milyen volt a helyzetetek? Azt felelik: Elnyomottak voltunk a földön. Azt kérdezik: Nem volt-e Allah földje elég tágas, hogy kivonuljatok máshova? Nékik a lakhelyük a Gyehenna lesz. Mily rossz végzet is az.* Kivéve azon elnyomott férfiakat, nőket és gyermekeket, akik nincs lehetőségük sem útmutatást nem kapnak.* Nekik Allah meg fog nekik bocsátani. Allah bizony elnéző és megbocsátó.) Korán, 4: 97-99. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – azt mondta: „A kivonulás addig nem ér véget, amíg a bűnbocsánat véget nem ér. A bűnbocsánat pedig addig nem ér véget, amíg a Nap nyugatról nem kel fel.”

Tudnotok kell – Allah részesítsen irgalomban –, hogy a kivonulás két fajta lehet:
  1. Szívben végzett kivonulás. Ez az Allahhoz és a küldöttjéhez – Allah dicsérje és üdvözítse –, Allah egyedüli és társ nélküli imádatához, kettejük parancsainak elvégzéséhez, tiltásainak betartásához való kivonulás. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – mondta: „Az a muszlim, akinek nyelvétől és kezétől a többi muszlim biztonságban van. A kivonuló pedig az, aki elhagyja mindazt, amit Allah megtiltott”, Al-Bukharí jegyezte le. Ez a kivonulás a muszlim egész életét végigkíséri. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – mondta: „A kivonulás addig nem ér véget, amíg a bűnbocsánat véget nem ér”.
  2. Testi kivonulás. Ez magában foglalja a szívben végzett kivonulást is. Jelentése pedig a hitetlenség területét elhagyó és a hit földjét megcélzó kivándorlás. Ez akkor kötelező, ha a muszlim nem tudja a vallását nyíltan gyakorolni a nem muszlim országban. Alapnak minősül, hogy a muszlim iszlám országban éljen.
A nem muszlim országba történő utazása, vagy letelepülése feltételekhez kötött:
  1. A kétségeit kizáró tudással rendelkezzen.
  2. Vágyait eloszlató vallásosságú legyen.
  3. Nagy szükség legyen rá: hitterjesztés, iszlám országban nem megszerezhető tudás elérése, illetve gyógykezelés, amit csak nem iszlám ország tud biztosítani.
E három feltétel, ha megvalósult, akkor elindulhat, de ha egy is hiányzik belőle, akkor nem utazhat hitetlen területre. Tudniillik a vallás megőrzése sokkal fontosabb, mint másé.
Allah szolgái! A hitetlen országba utazás igen veszélyes az ember vallásosságát és illemtudását tekintve. Ezen országokban állítólagos szabadság, rossz illemű és erkölcsű egyének, és helytelen rossz dolgok vannak. A kísértés kapui folyton szélesre tárva várnak. Aki elveszíti a vallásosságát, az mindent elveszít! A világi élet egyes nehézségeit elviselni sokkal könnyebb, mint a Pokol tüzét. A világi bajok és gondok mind elmúlnak. Az az okos ember, aki más kárán tanul. Az a buta ember, aki mást tanít saját kárán.

Tudjátok meg, hogy súlyos gondatlanság azt hinni, hogy bárki is világi nehézségek nélkül fog élni. De a földön az a legboldogabb ember, aki hisz Allahban és küldöttjében – Allah dicsérje és üdvözítse –, vezetésre lel a vallásban, és egészségesen, biztonságban és napi betevővel él. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – azt mondta: „Aki reggel biztonságban, egészségben ébred és megvan a napi betevője az mintha az egész világot megszerezte volna” Al-Tirmidzí és Ibn Mádzseh jegyezte le, Al-Albání pedig hitelesítette. Féljétek hát Allahot szolgái! Azt mondta a magasztos Allah: (...és aki istenfélő Allahhal szemben annak kiutat ad* és úgy gondoskodik róla, ahogy nem is várná...) Korán, 65: 2-3. ez annak az ígérete, aki nem szegi azt meg annak, aki valóban istenfélő. Megszünteti a bánatát és nehézségét és bőségesen gondoskodik róla.
Ennyi. Allah tudja igazán!
Fordító: Ifj. Karasszon Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése