Én magam 20 éves vagyok, s hárman vagyunk fiúk testvérek. A bátyám 21 éves, míg az öcsém 15. Nyugat-magyarországi kisvárosban élünk, s a mi családunk annyiban különleges, hogy anyukánk magyar, apukánk viszont algériai, de nem arab, hanem az ottani kisebbséghez tartozó kabil, vagyis berber. A kabilok is muzulmánok, így apukánk is az, s elvileg mi fiúk is.
Közismert, hogy a muzulmánoknál kötelező a fiúk körülmetélése, ami mindhármunknál megvolt, s hát apukánk is nyilván körülmetélt. (Sose láttam őt meztelenül, mert a muzulmán férfiak nem mutatkoznak még egymás előtt sem pucéron.)
A bátyám és én olyan 7-8 évesek voltunk, amikor bennünket körülmetéltek. Nem vitték túlzásba a tájékoztatást, csak a szüleink elmondták nekünk, hogy ez fog történni, s ezt muszáj megcsinálni, s nekünk is jó lesz. Nem kórházban csinálták, hanem az orvos, aki a szüleink barátja volt, eljött hozzánk a lakásunkra, s ott végezte el a körülmetélést. Nem altattak minket, hanem helyi érzéstelenítést kaptunk. Akkor biztos sírtunk, meg féltünk is a dologtól, de így tizen-sok év elteltével már semmi rossz emlék nem fűződik hozzá. Az öcsénknek viszont egy jó pár évvel később, 11 éves korban, kórházban csinálták meg, s azt hiszem 1-2 napot bent is kellett lennie. (Ez kb. 3-4 éve volt.)
Szóval a mi családunkban „a fiúk” mind körül vannak metélve, s hát nekünk az a normális állapot. Az iskolatársaim, barátaim jórészt tudták, hogy körülmetélt vagyok, főleg azok, akikkel együtt sportoltam. Néha kaptam kellemetlenkedő megjegyzéseket, s akkor elküldtem a szemtelenkedőket, de igazán komolyan sose bántottak a körülmetélésem miatt, s én így nagyon jól érzem magam a bőrömben, pontosabban a bőröm nélkül!
Érdekes dolog történt idén (2008) tavasszal: Egy jó barátommal voltunk kondizni, s az edzés után beültünk szaunázni. Ülünk egymás mellett a padon, a törölközőn, egy szál semmiben, s egyszer csak a srác rám mered és megkérdezi: „hát te meg hátrahúzod a fitymádat?” Mire elmagyaráztam neki, hogy nem, mert nincs mit, mivel körülmetélt vagyok, s akkor elmondtam az egészet, hogy van ez. Már nem tudom, hogy rögtön akkor, vagy pár nappal később közölte, hogy ő is olyant akar. Először azt hittem, viccel, de kiderült, hogy halálosan komolyan gondolja. Tájékozódott a neten, meg megtalálta ezt az oldalt is, illetve a szerkesztőn keresztül más, ezen a vidéken lakó srácokat, akiknek szintén megvolt a körülmetélés, s elment az orvoshoz. Elvileg megállapodtak a körülmetélésben, de a műtét után kiderült, hogy csak a kantárját vágták át. Végül is elérte, hogy pár hónappal később újra elmehessen műtétre, s akkor már végre rendesen körülmetélték. (Ez 2008. nyarán volt.) Azóta persze meggyógyult, s ő is nagyon elégedett körülmetélt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése