"A szemérmetlenül öltöző nők elcsábítják a fiatal férfiakat, elzüllenek, és a házasságtörés bűnét terjesztik a társadalomban, ami (következésképpen) növeli a földrengéseket" - idézte Kazem Szedigi hodzsatoleszlám okfejtését az iráni média.
Az Iszlám elterjedése előtti időszakban ( a „tudatlan korban”) az emberek különböző Prófétákat ismertek, és különböző vallásokat is gyakoroltak. A nő akkor nagyon nehéz életet élt főleg az arab társadalomban. Azokban az időkben nem szerették, ha egy családban lánygyermek született, voltak olyanok, akik élve temették el a saját leányukat, illetve olyanok is voltak akik életben hagyták(kóborolva), de nem ismerték el.
Az Iszlám létrejöttével, mind a kegyetlenséget mind jogtalanságot, ellenezte és visszaszerezte a nő a helyét az emberiségben és a társadalomban is.
Isten megemlítette a szent-könyvében, hogy a nő a férfi társa, jóban és a rosszban egyaránt. Megadta neki a jogot az öröklésben, melynek eredményeképp ugyanúgy örökölhetett, mint egy férfi, csak más mértékben.
Az iszlámban a nő helyzete nem jelent problémát. A Korán állásfoglalása és a korai muszlimok is tanúsítják azt a tényt, hogy a nő legalább olyan fontosságú személy, mint a férfi, és hogy nincs a férfinek alárendelve, nem alacsonyabb rendű teremtmény. Ha nem lettek volna a külföldi kultúrák és idegen befolyások, akkor ez a kérdés talán nem merült volna fel soha a muszlimok között. A nő státusza az iszlámban egyenlő a férfiéval. Ez egy elismert tény volt mindig, és senkinek sem jelentett problémát.
Az Iszlám olyan jogokkal és privilégiumokkal ruházta fel a nőt, amilyeneket egyik vallásban vagy rendszerben sem élvezett. Ezt akkor érthetjük meg, ha tanulmányozzuk a kérdést összehasonlító módon. Az Iszlámban a női jogok és a felelősség egyenlő a férfiak jogaival és felelősségeivel, de nem szükségszerűen azonosak. Az egyenlőség és az azonosság két különböző dolog. Ez a különbség érthető, mert a férfi és a nő nem azonos, de egyenlő teremtmény. Ezzel a megkülönböztetéssel nincs is probléma. Majdnem lehetetlen két azonos férfit vagy nőt találni.
Az Iszlám azt parancsolja minden muszlim leánynak, hogyha elérte a felnőttkort, (menstruáció), akkor úgy kell öltözködnie mint egy nőnek (hidzsáb {Fátylat kell hordania, és az emberek előtt csak hosszú ruhában jelenhet meg. Nem látszódhat más a testéből csak a keze és az arca.}). A szépségét nem nagyon mutathatja, csak a jövendő férjének. Az öltözés és a szépítkezés két jelenség amelyek a kultúrát és a fejlődést hordozzák magukban, a róluk való lemondás visszafejlődéshez vezet.
Az élet, ha a természet szerint halad, akkor csakis előre kell hogy haladjon és nem visszafelé. Ha az öltözködés fontos elem az emberek számára, akor a nőnek fontosabb, kell hogy legyen ugyanis a bölcs öltözködés vigyáz a büszkeségére, vallására, tisztaságára, nem hagyja az embereket hogy róla beszéljenek vagy utána nézzenek.
A legfontosabb dolgok amit a nők birtokolnak a Saraf Afaf és Hayaa, azaz a jó hírük és a szüzességük. Ezekre az elemekre vigyázni a legminimálisabb amit kérnek a nőktől, ha lemondanak ezekről az elemekről akkor a társadalom nem fogadja el őket.
A fátyol
A muszlim nő fogalmával társul egy régi tradíció, a „fátyol”. Az egy iszlám dolog, hogy a nőnek a tisztelet, méltóság, szüzesség, tisztaság és a becsület fátylával kell szépítenie magát. Tartózkodnia kell az olyan mozdulatoktól és gesztusoktól, amelyek felkorbácsolják az emberek vágyát, kivéve férjüket; vagy erkölcstelenné válnak. A nő arra van intve, hogy ne mutassa báját, vagy ne fedje fel fizikai szentségét idegenek előtt. A fátyol, amit fel kell vennie, megőrzi lelkét a gyengeségtől, elméjét az engedékenységtől, szemeit a kéjes nézéstől, személyiségét az erkölcstelenségtől. Az Iszlám nagy figyelmet fordít a nő tisztességére, erkölcsösségére, jellemének és személyiségének megőrzésére.
Ha valamitől meg van fosztva az egyik területen, akkor bőségesen kárpótolva van sok más aspektusban.
Az a tény, hogy valaki a női nemhez tartozik, nem jelenti azt, hogy emberi státuszán vagy függetlenségén esik csorba, és az nem lehet elnyomásnak alapja, vagy személyével szembeni igazságtalanságok alapja. Az Iszlám annyit ad a nőnek, amennyire szüksége van.
Jogai szépen illenek kötelességeihez. A jogok és a kötelességek egyensúlyban vannak, egyik sem súlyosabb a másiknál.
A nő státusza világosan meg van adva a Koránban, amit úgy lehetne lefordítani:
„Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg, mint amivel ők tartoznak; a férfiak azonban egy fokkal fölöttük állanak. Allah hatalmas és bölcs”
(Korán 2:228)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése