Nyugaton a lehető legvadabb tévképzetek élnek a muszlim nők helyzetéről. Pedig ők nemcsak hogy nem követelik a hagyományos szerepek alóli felszabadításukat, de egyre határozottabban tiltakoznak ez ellen. Európában is egyre több muszlim lány fordít hátat a modern életmódnak s öltözik be a hagyományoknak megfelelően. És ezt igen gyakran a szüleik kifejezett tiltása ellenére teszik.
Az egységes iszlám világ éppen úgy fikció, mint az egységes nyugati világ. Jóval több, mint évezredes története során irdatlan területen terjedt el és számtalan irányzatban él ez a vallás. Ezen a területen belül pedig sokkal nagyobbak a civilizációs különbségek, mint Nyugaton. Ezeknek a különbségeknek csak részben oka az európaiak behatolása. Létrejöttük alapvető magyarázata a vallásban keresendő. Eltekintve a síitáktól, az iszlámban nincs papság és egyházszervezet. Következésképpen a végtelenül egyszerű dogmatika és a szigorú életmódszabályok mellett minden közösség szabadon gyakorolhatja a maga úzusát. Ennek alapja az, hogy a Korán, amelyben a muszlim nemcsak a szent könyvet, de magát a testté lett isteni igét látja, nemcsak hitbéli, de életmódbeli és jogi kinyilatkoztatásokat is tartalmaz. S arra, hogy ezeket hogyan értse és gyakorolja, egyszer s mindenkorra való örök példaadást lelhet annak a közösségnek a gyakorlatában, amely tanúja volt a kinyilatkoztatásnak. A próféta és a társai által létrehozott mekkai és medinai közösség gyakorlata (szunna) tehát élő hitforrás a számára. A hittudósi vélemények kikérésére és saját gyakorlat kialakítására csak olyan esetekben van szükség, amelyekről ezek nem rendelkeznek. Az útmutatások pedig, emberi vélelemre alapultak lévén, ellentmondhatnak egymásnak. A valós helyzet tehát az, hogy jelenleg két iszlám országban akár egymással homlokegyenest eltérő módon vélekedhetnek ugyanarról a kérdésről.
Ami a két nem viszonyát illeti,
ebben a kérdésben éppen annyi eltérés figyelhető meg, mint bármelyik másban. Ellentétben a nyugati közvélekedéssel, a nők az iszlám szerint éppen olyan lélekkel bíró emberi lények, mint a férfiak. Éppen a boszorkányperekkel terhes, XVI-XVII. századi európai közgondolkodás hirdette a nők lelketlen és eleve alacsonyabb rendű voltát. Van azonban néhány olyan szabály, amely látszólag megerősíti ezt a félreértést.
Az első, hogy az iszlám szigorúan ragaszkodik a két nem elkülönüléséhez (taszattur). S ezt a szabályt maradéktalanul keresztül is viszi. A két nem nemcsak öltözetével különül el egymástól, hanem voltaképpen két szférában él: a férfiaké a nyilvánosság szférája, míg a nőké az otthoné és a családé.
Bár a hagyomány a szexuális vágyak kordában tartásának eszközeként magyarázza azt a szabályt, hogy a nők csak lefátyolozottan jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt, többről van szó. Fátyluk, ha jelképesen is, az otthon négy falának biztonságát jelenti a férfiak uralta térben. Ha a muszlim nő ismét visszakerül saját nemének terébe, már nem viseli. Ez az elkülönülés visszafelé is teljes, hiszen idegen férfi soha nem pillanthat be egy muszlim otthon mindennapjaiba. A második a nő vagyoni és jogi helyzete. Az iszlám vallási jog, a saría szerint a nő jogképes, örököl és szabadon rendelkezhet minden vagyonával. Ha az első szabály megfelelt az antik világ felfogásának is, amely a nőt és a családot szigorúan a res privata kategóriájába sorolta, ez túlmegy rajta. A klasszikus görög és római társadalmakban a nők vagyonával ugyanis férjük vagy gyámjuk rendelkezett. Sőt egészen a XIX. századig a nyugat-európai asszonyok vagyonát is a férjükéhez csapták. Két kikötés azonban van: a nő öröklési joga kisebb, mint a férfiaké (elhalt szülei után egy leány maximálisan fél részt, több leánygyermek maximálisan kétharmad részt örökölhet, ha nincs fivérük), továbbá, hogy vagyonát általában nem közvetlenül, hanem ágens útján kezeli. Ez lehet ugyan a férje, de nem kötelezően van így. A nők része nem csak az örökléskor kisebb: egy muszlim férfi tanúvallomásával két muszlim nőé ér csak fel. Igaz, a saría-bíróságok előtt keresztény vagy zsidó egyáltalán nem tanúskodhat muszlimok ügyében. Ami a művelődést illeti, a legtöbb muzulmán vidéken természetes, hogy - legalább a Korán olvasásának a szintjén - a lányokat is iskolázzák.
Számos országban, még a vallásilag szélsőségesen bigott Buharai Emirátusban is természetes jelenség volt a tanítónő, leggyakrabban a falusi mulla felesége vagy lánya. Az iszlám egyébként nem tiltja a nők művészeti vagy tudományos tevékenységét, sőt azt sem, hogy politizáljanak.
Az egységes iszlám világ éppen úgy fikció, mint az egységes nyugati világ. Jóval több, mint évezredes története során irdatlan területen terjedt el és számtalan irányzatban él ez a vallás. Ezen a területen belül pedig sokkal nagyobbak a civilizációs különbségek, mint Nyugaton. Ezeknek a különbségeknek csak részben oka az európaiak behatolása. Létrejöttük alapvető magyarázata a vallásban keresendő. Eltekintve a síitáktól, az iszlámban nincs papság és egyházszervezet. Következésképpen a végtelenül egyszerű dogmatika és a szigorú életmódszabályok mellett minden közösség szabadon gyakorolhatja a maga úzusát. Ennek alapja az, hogy a Korán, amelyben a muszlim nemcsak a szent könyvet, de magát a testté lett isteni igét látja, nemcsak hitbéli, de életmódbeli és jogi kinyilatkoztatásokat is tartalmaz. S arra, hogy ezeket hogyan értse és gyakorolja, egyszer s mindenkorra való örök példaadást lelhet annak a közösségnek a gyakorlatában, amely tanúja volt a kinyilatkoztatásnak. A próféta és a társai által létrehozott mekkai és medinai közösség gyakorlata (szunna) tehát élő hitforrás a számára. A hittudósi vélemények kikérésére és saját gyakorlat kialakítására csak olyan esetekben van szükség, amelyekről ezek nem rendelkeznek. Az útmutatások pedig, emberi vélelemre alapultak lévén, ellentmondhatnak egymásnak. A valós helyzet tehát az, hogy jelenleg két iszlám országban akár egymással homlokegyenest eltérő módon vélekedhetnek ugyanarról a kérdésről.
Ami a két nem viszonyát illeti,
ebben a kérdésben éppen annyi eltérés figyelhető meg, mint bármelyik másban. Ellentétben a nyugati közvélekedéssel, a nők az iszlám szerint éppen olyan lélekkel bíró emberi lények, mint a férfiak. Éppen a boszorkányperekkel terhes, XVI-XVII. századi európai közgondolkodás hirdette a nők lelketlen és eleve alacsonyabb rendű voltát. Van azonban néhány olyan szabály, amely látszólag megerősíti ezt a félreértést.
Az első, hogy az iszlám szigorúan ragaszkodik a két nem elkülönüléséhez (taszattur). S ezt a szabályt maradéktalanul keresztül is viszi. A két nem nemcsak öltözetével különül el egymástól, hanem voltaképpen két szférában él: a férfiaké a nyilvánosság szférája, míg a nőké az otthoné és a családé.
Bár a hagyomány a szexuális vágyak kordában tartásának eszközeként magyarázza azt a szabályt, hogy a nők csak lefátyolozottan jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt, többről van szó. Fátyluk, ha jelképesen is, az otthon négy falának biztonságát jelenti a férfiak uralta térben. Ha a muszlim nő ismét visszakerül saját nemének terébe, már nem viseli. Ez az elkülönülés visszafelé is teljes, hiszen idegen férfi soha nem pillanthat be egy muszlim otthon mindennapjaiba. A második a nő vagyoni és jogi helyzete. Az iszlám vallási jog, a saría szerint a nő jogképes, örököl és szabadon rendelkezhet minden vagyonával. Ha az első szabály megfelelt az antik világ felfogásának is, amely a nőt és a családot szigorúan a res privata kategóriájába sorolta, ez túlmegy rajta. A klasszikus görög és római társadalmakban a nők vagyonával ugyanis férjük vagy gyámjuk rendelkezett. Sőt egészen a XIX. századig a nyugat-európai asszonyok vagyonát is a férjükéhez csapták. Két kikötés azonban van: a nő öröklési joga kisebb, mint a férfiaké (elhalt szülei után egy leány maximálisan fél részt, több leánygyermek maximálisan kétharmad részt örökölhet, ha nincs fivérük), továbbá, hogy vagyonát általában nem közvetlenül, hanem ágens útján kezeli. Ez lehet ugyan a férje, de nem kötelezően van így. A nők része nem csak az örökléskor kisebb: egy muszlim férfi tanúvallomásával két muszlim nőé ér csak fel. Igaz, a saría-bíróságok előtt keresztény vagy zsidó egyáltalán nem tanúskodhat muszlimok ügyében. Ami a művelődést illeti, a legtöbb muzulmán vidéken természetes, hogy - legalább a Korán olvasásának a szintjén - a lányokat is iskolázzák.
Számos országban, még a vallásilag szélsőségesen bigott Buharai Emirátusban is természetes jelenség volt a tanítónő, leggyakrabban a falusi mulla felesége vagy lánya. Az iszlám egyébként nem tiltja a nők művészeti vagy tudományos tevékenységét, sőt azt sem, hogy politizáljanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése