– Lefordítottad a Koránt. Miért kellett újrafordítani? Gondolom, volt már magyar kiadása.
– A 18. század óta fordítják a Koránt, és egyes szúrák, illetve kivonatok jelentek meg, többnyire közvetítő nyelvekből átültetve, kultúrtörténetileg izgalmas minőségben, mára pedig az internetről is letölthetők vallásos elkötelezettségű próbálkozások. A Koránnak eddig két teljes fordítása volt elérhető nyomtatásban. Azért mondom múlt időben, mert évek óta nincs nemhogy kérdéses fordítás, de semmilyen a boltokban. Mindkét munka a 20. század utolsó harmadában látott napvilágot, de ezek ma már vállalhatatlanok. Nem csak tipográ fiai szempontból. Az ötlet onnan jött, hogy egyszer Al-Manámában, a Bahreini Királyság fővárosában meglátogattam a Korán Házát, ahol a muzeális értékű Koránok mellett számos nyelvre lefordított példányok is láthatók. Itt döbbentem rá, hogy a iszlám szent könyvének nincs köz érthető magyar nyelvű fordítása. A megjelenés ak tualitásához az is hozzátartozik, hogy Mohamed próféta 610-ben kapta meg az első kinyilatkoztatást, tehát pontosan 1400 évvel ezelőtt. Még Törökországban is fontosnak tartják megemlékezni erről, holott Kemal Atatürk működése óta az állam és a vallás szét van választva egymástól.
– A muszlim kultúra Nyugaton úgy jelenik meg, mint a „szélsőségesek” kultúrája. A petyhüdt, hitevesztett, kaotikus Európa mindenkit, aki komolyan gondolja, amit hisz, szélsőségesnek lát. Te hogyan látod ezt a problémát?
– Erről leginkább egy buddhista példázat segítségével alkothatunk képet. A tanmese szerint az egyik tibeti kolostor építése közben minden téglára felvésték: „Ahány szerzetes, annyi buddhizmus.” Egy másik nem kevésbé izgalmas adalék, hogy az iszlám világában sem mindenki Korán-szakértő, sőt vannak, akik az arab nyelvű szöveget nem is értik, és olyanok is vannak, akik egy másik, esetleg egy szinkretista vallási rendszerbe ágyazzák be az iszlám üzeneteit. Ha politikai megnyilvánulásokról beszélünk, akkor csakis olyan magyarázatai lehetnek a Korán üzenetének, amelyeket a korábbi próféták és küldöttek után Mohamed, „a próféták pecsétje” hozott el az emberiségnek arab nyelven. A keresztény Európa – vagy ahogy a találékony média nevezi, „a zsidó-keresztény klub” – elkényelmesedett, és évtizedek óta ugródeszkaként szolgál a különböző alternatív spirituális megoldások számára. A „hely szellemébe” ágyazott intézményesített vallási gyakorlat sokakat arra ösztönöz ma is, hogy kiutat keressenek. Ebben az összefüggésben a „tiszta egyistenhitű” Ábrahámnak most nincs olyan konjunktúrája, mint Mózesnek vagy Jézusnak, akik egy politikailag korrekt tandemről nézik a harmadik igyekezetét, azét a harmadikét, aki olykor homokot szór az állítólag olajozott üzletmenetbe. Az ismeretlentől, az idegentől egyébként minden normális ember fél, és az iszlám még fel sem tűnt Európa szellemi látóhatárán. Az alultájékozottság általános, ez függőségi viszonyban tartja a társadalmat. Egyébként is sokkal kényelmesebb az a hozzáállás, hogy ne a szeretet és a megértés felől közelítsünk meg valamit – esetleg egy olyan kultúrát, amely megkérdőjelezi a fennálló erőviszonyokat –, hanem a fennhéjázás barikádja mögül. Ahogy én látom, igaz a felvetés: a 20. század óta nem divat őszintének lenni. A szókimondás és az elkötelezettség egyféleképpen nyilvánulhat meg, méghozzá a pénzvilág euroatlanti ízlésének megfelelő szerepjátékban. Ami igazán divat, az a közöny és a megalkuvás, persze lehetőleg jó pénzért. A Korán üzenetében az etikai normák és az erkölcsi értékek áthatják a hétköznapokat. Előírás értékű a társadalmi elkötelezettség, a nélkülözők támogatása, sok más hasonló gondolat mellett. Fontos adalék az is, hogy a jelenlegi lokális félgyarmati államképződmények uraival szintén szembefordul az úgynevezett „iszlám radikalizmus”.
– Minden kultúra annyit tud megérteni egy másikból, amennyit a saját életére alkalmazni tud. Mi az, ami a Koránból nekünk ma applikálható?
– A Koránban fellelhető, általunk is könnyen megérthető „normák” közé sorolhatók – tetszés szerinti sorrendben – a tudásszomj, az elmélyülés (a napi imától a szúfi meditációs gyakorlatokig), de a fény és az emberi élet tisztelete is. Érdemes elgondolkozni az intő szavakon, a felelősségvállaláson is, mert a Korán szerint az ítélet napján még „egy datolyamag súlynyi rossz tett” sem marad viszonzatlanul.
– Saját kiadód adta ki a könyvet. Milyen a terjesztése? Hol kapható?
– A könyv kapható lesz – jelentős kedvezménnyel – a kiadóban. Terveim szerint közalkalmazottaknak, társadalmi szervezeteknek és alapítványoknak további engedményt adunk. Kapható lesz a Libri és a Líra könyváruházaiban, a Zagóra nagykereskedésben, a Könyvtárellátónál, a Szkítia boltjaiban, a Püski könyvesházban. Úgy tűnik, a hazai kereskedelem józanságát immár nem kell megkérdőjelezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése