Tom és Jerry rajzfilmes kalandjaival vagy Harry Potter arab kiadásával tölthetik el megnövekedett szabadidejüket a guantánamói foglyok. Az éhségsztrájkolók olívaolajjal vagy mézzel síkosított csövet is választhatnak, hogy melyiket dugják le a torkukon. Ám az alapkérdés az: mi lesz végre a jogi átokföldjén fogva tartottak sorsa?
Guantánamó, az „emberséges tábor”. Barack Obama megígérte, hogy bezárják
Rajzórán vagyunk. A tanár kiosztja a zsírkrétákat és a filctollakat. A diákok szabadon eresztik a fantáziájukat: formákat kanyarítanak a papírra, satíroznak, tájképek, csendéletek készülnek. Aki jelentkezik, annak segít a tanár, mások inkább csak beszélgetnek – mint bármely rajzórán. Ezt a foglalkozást azonban a rácson kívülről őrök figyelik, én pedig félig áttetsző biztonsági üvegen keresztül nézem, mintha egy rendőrörsön lennénk. Az oktató az amerikai fegyveres erők szerződéses alkalmazottja, a „diákok” pedig guantánamói rabok, akiket lábbilincsek erősítenek a padlóhoz. Persze a leginkább együttműködők közül valók, akik akár napi húsz órán át azzal foglalkozhatnak, amivel csak akarnak. Szinte tetszésük szerint a körletszerű hálóteremben vagy a közös térbe nyíló, zárható-nyitható cellákban töltik mindennapjaikat.
Guantánamo – ez az a hely, amelynek már nem lenne szabad léteznie. Itt, a táborban is kifüggesztették Barack Obama elnök csaknem két évvel ezelőtti rendeletét a fogolytábor bezárásáról. E sorok írásakor 174 őrizetes lakja – legalább két, legfeljebb pedig nyolc és fél éve. Legtöbbüket elvileg rá lehetne sózni a külföldre, de nem tolonganak a jelentkezők. Az Obama íróasztalára készült januári jelentés szerint 48 főt továbbra is büntetőeljárás nélkül kellene fogva tartani, a jemeniek – a legnagyobb nemzeti csoport – pedig országuk biztonsági helyzetének függvényében adhatók majd ki. Vagyis egyelőre bizonytalan, mikor verik le az utolsó lakatot, oltják le az utolsó lámpát. Aligha kétséges: Obama óriási presztízsvesztesége lesz, ha ez nem következik be a 2012-es elnökválasztásig.Elvégre:mi lehet az a probléma, amit egy amerikai elnök négy év alatt sem tud megoldani?A rajzóra az amerikai hadsereg egyik kirakatpéldája annak érzékeltetésére, hogy Guantánamo ma már nem az, ami korábban volt: Amerika emberjogi szégyenfoltja, az e világi pokol jogászi erőfeszítésekkel kvázilegálissá pumpált bugyra. – A művészeti foglalkozás az egyik legnépszerűbb kurzus. De vannak számítógépes tanfolyamaink vagy angol–pastu nyelvóránk is. Célunk, hogy minél felkészültebbek legyenek az őrizetesek a civil életre, amikor kikerülnek innen – mondja az ún. hatos tábor parancsnoka, aki e riport több más szereplőjéhez hasonlóan nem árulja el a nevét.
„Rajtunk a világ szeme, tisztában vagyunk ezzel. A fogvatartás körülményein azonban pusztán amiatt nem könnyítünk, hogy bezárásra vagyunk ítélve” – mondja kérdésemre Timothy Lake dandártábornok, a guantánamói táborcsoport parancsnokhelyettese. Megerősíti, hogy a Vöröskereszt illetékesei mellett továbbra is jönnek a külföldi küldöttségek, hogy a foglyok esetleges befogadása ügyében körülnézzenek. (Mint ismert, Magyarország eddig egy palesztin illetőségű foglyot vállalt.)
Ha szigorúan őrzött körülmények között, a katonai cenzúrának alávetve is, de napokig járom Guantánamót, széltébenhosszában, az ötezer fős tengerészeti támaszponttól (amely a tábor bezárása után is itt marad) a kétezres táborcsoportig. Az amerikai kísérők minden ponton azt igyekeznek bizonyítani: ha a politikai döntések nem rajtuk múlnak is, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy –mint mottójuk hirdeti – az őrzés „biztonságos, emberséges, törvényes és átlátható” legyen. Napi ötszöri imaidő (minden őrizetes muzulmán), a vallási előírásoknak megfelelően halal étrend (disznóhús természetesen eleve kizárva), többféle diéta, a ramadán böjthónap idején további rugalmasság. Tizennyolc tévécsatorna, a könyvtárban újságok, kötetek minden szükséges nyelven, Harry Potter arabul, Tolsztoj Háború és békéje és számos más olvasmány oroszul az egyetlen ilyen nyelven kölcsönzőnek, Agatha Christie angolul. Az idősek körében a legnépszerűbb DVD a Tom és Jerry, a fiatalok inkább az akciófi lmeket kedvelik. A fogorvostól a pszichiáterig az egészségügyi szolgáltatók az amerikai átlag-adófizető számára amúgy elérhetetlen ingyenes tárháza áll rendelkezésre. Ezek után már meg sem lep, hogy a guantánamói fegyenckórházban hét nyelvből tolmácsolnak.
A szinte szállodai körülményekként bemutatott életmód mellett aligha csoda, hogy a leggyakoribb egészségügyi beavatkozás a sportsérülések kezelése. Magyarul: a guantánamói rabok focizás közben lerúgják egymást. – A dél-afrikai vébé alatt mást sem csináltak, mint futballoztak – mondja az egyik őr. A nagypályás látványosságot ottjártunkkor kisebb trópusi vihar hiúsította meg.
A foglyokkal nem lehet beszélni, noha egy részük jól ért angolul vagy más nyugati nyelven. – Ha ezt megkísérli, a látogatásnak vége! – vágja a szemembe egyik kísérőm, Thomas őrmester. – Az őrizetesekkel való kommunikációt a genfi egyezmény tiltja. Sajnálom – értelmezi ezt e-mail üzenetben Andrew Strike, a Pentagon egy sajtóösszekötője. Ám Ramzi Kassem, több fogoly, köztük a szaúdi Ahmed al-Darbi arabul is beszélő ügyvédje szerint ez furcsa magyarázatnak, hiszen az amerikai kormány mindig a szőnyeg alá söpörte a genfi egyezményt, ha érdekei úgy kívánták. A New York-i Városi Egyetem (CUNY) oktatója egyébként is mellékes érvnek tartja, hogy a fogvatartás körülményei javulhattak, ha egyszer a fogvatartás törvényessége nincsen rendben.
– Nincs joguk a tisztességes eljáráshoz: ez a lényeg. A katonai bizottságokat (amelyek a vádlottnak kevesebb jogot adnak, mint a hadbíróság elé kerülő amerikai katonáknak – A tud. megj.) a bűnösség kimondása, nem pedig az igazságszolgáltatás érdekében hozták létre, és a többi közt a kényszer hatása alatt, kínzással kiszedett információk felhasználását is megengedték. Mára ez már változhatott, de a bemondásos, bizonyítatlan terhelő információkat például továbbra is bizonyító erejűként fogadhatják el – mondja az öt éve Guantánamóra járó Kassem, akivel szinte véletlenül, a floridai Fort Lauderdale repülőterén futunk öszsze. – A sajtónak a hadsereg egy idealizált képet mutat. Egy 2010. őszi pillanatfelvételt, azt is ellenőrzött keretek között. Ám a védenceim számára Guantánamo nem ez, hanem a 2002 óta eltelt időszak élményeinek öszszessége – teszi hozzá.
Az egyik ma is vitatott kérdés, hogy folyik-e kényszertáplálás a táborcsoportban. – Nincsen kényszeretetés! – nyomja meg az első szót Guantánamo egészségügyi főnöke, hozzáfűzve: az éhségsztrájkolók kisebb létszámban ma is meglévő csoportja önként veti alá magát annak, hogy székbe szíjazzák, majd választásuk szerint olívaolajjal avagy mézzel síkosított csövet dugjanak le a torkukon. A gyakorlatot korábban nemzetközi tiltakozáshullám kísérte, kérdés: mi a helyzet ma? – Ha annyira önkéntes a dolog, ugyan miért kell székbe szíjazni az őrizeteseket? – így Kassem ügyvéd. (A széket a katonai demonstráción nem mutatják, csak a tápszert és a csövet.) Dr. Kassem egy korábbi védence, a szaúdi Ahmed Zaid Szalim Zuhair volt a legtovább, négy éven át éhségsztrájkot folytató rab, akinek testtömege tavalyi elbocsátása előtt 45 kiló alá csökkent.
– A korábban 80 fős éhségsztrájkoló csapat mára megcsappant, de nem akarják hagyni, hogy kialudjon a láng. Elfogadják a csövet, sőt van, aki titokban ételt is magához vesz –állítja egy Zak néven bemutatkozó, jordániai születésű építőmérnök férfi, aki az utóbbi öt évben „kulturális tanácsadó” minőségben közvetít a foglyok és a táborvezetés között. (Korábban nevezték őt árulónak, az amerikaiak bérencének a foglyok.)Valótlan lenne az állítás, hogy Guantánamón megállt az idő. A felülről KZ-lágerekre hajazó, áttetsző volta miatt Röntgennek nevezett első tábor, amelyet 92 napig működtettek 2002-ben, az afganisztáni háború elején, ma a gaz, a kígyók, iguanák és a „banánpatkánynak” nevezett hutiák demokratikus köztársasága. A foglyok – igaz, ellenőrzés alatt – még Skype-olhatnak is.
– Rajtunk nem fog múlni – érzékelteti az egyik őr a politikai döntések felsőbbrendűségét, amikor arra emlékeztetem: Hillary Clinton külügyminiszter az internethasználat szabadságáért szállt síkra diktatúrákkal szemben. Nem mintha mindig az internet lett volna itt a legnagyobb probléma. – Rendszeresen a képünkbe vágtak akármilyen testnedvet: vizeletet, ürüléket, spermát – legyint egy másik fegyőr, mutatva a dobozszerű alkalmatosságot, amelylyel most már biztonságos keretek között cserél gazdát az étel vagy tárgy rab és őrzője között. Donnie Thomas ezredes, az őrzésért felelős parancsnok szerint két éve, a hálótermekre való áttéréskor érték el az áttörést az együttműködésben:mamár a foglyok többsége nem áll ellent. A kihallgatások – szavai szerint – önkéntesek lettek. A szeptember 11-i merényletek bevallott értelmi szerzőjéről, Kálid Sejk Mohámedről hivatalosan nem tudhatjuk, hogy hol őrzik itt. Egy katona négyszemközt árulja el, hogy a kiemelt őrizeteseknek fenntartott ún. hetes tábor lakója, amelyet a térkép fel sem tüntet, mivel titkos információ. De van olyan őrizetes is, akit nem Jemen vagy Szaúd-Arábia, de a szabad világ vár tárt karokkal. A Soha többé Guantánamót! szervezet keretein belül a Massachusetts állambeli Amherst és Laverett is befogadná a nyolc éve vádemelés nélkül itt raboskodó, orosz állampolgárságú Ravil Mingazovot. Az indoklás szerint azonban elbocsátása nem aktuális.
Részletek a katonai cenzúra e riportra is vonatkozó 18 előírásából: „A létesítmény parancsnokaival, a kiszolgálókkal, a tábor személyzetével, a közkapcsolati munkatársakkal folytatott interjúk a létesítmény, illetve a közkapcsolati iroda jóváhagyásával engedélyezettek”, „Semmilyen felvétel nem készülhet az őrizetesekről, ami felfedi az őrizetes kilétét vagy állampolgárságát”, „A médiafelvételek biztonsági ellenőrzését a biztonsági felügyeleti munkatársak naponta végrehajtják”, „A kubai vagy haiti bevándorlókkal való minden kapcsolatfelvétel kifejezetten tiltott”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése