Vona Gábor Törökország EU-csatlakozásáról

A Bar!kád interjújának részletei

- Elnök úr, az interneten vitákat kavart a Jobbik külpolitikai stratégiájának néhány eleme, különösképpen a török és a kínai kapcsolatok.

- Nagyon örülök, ha ezekről a kérdésekről végre társadalmi vita indul, mert a lehető legrosszabb, ha bizonyos kérdésekről hallgatni kell. Az teljesen eltorzítja a gondolkodást. Ennél persze nem sokkal jobb, amikor zsigeri és felszínes vita alakul ki, amit jelen pillanatban érzékelek. Néha olyan butaságok hangoznak el, ami arra jó, hogy felkeltsék az emberek érdeklődését, de arra nem, hogy értelmes párbeszédet folytathassunk, hogy érvelni lehessen.

- Most akkor támogatja a Jobbik a török EU-csatlakozást vagy nem?

- A Jobbik nem foglalkozott ezzel a kérdéssel testületi szinten. Egyéni vélemények persze vannak, de döntés híján ezek nem tekinthetőek hivatalos véleménynek.

- Mi a hivatalos vélemény?

- Még egyszer mondom, nem döntöttünk róla, így jelenleg azt tudom mondani, sem nem támogatjuk, sem nem ellenezzük. A legjobbnak azt tartanám, nem csupán Törökország, hanem minden tagjelölt ország esetében, ha csak akkor valósulhatna meg a csatlakozás, ha azt az adott országban, valamint az EP-választásokkal egy időben tartandó európai népszavazáson is szentesítenék az emberek.

- És mi az ön magánvéleménye?

- Egy pártelnöknek nem lehet magánvéleménye, de ha már ennyire erőszakos, akkor annyit elmondok, hogy én egyáltalán nem félek a török csatlakozástól. A bevándorlást szigorúan korlátozni kell, nehogy Németország sorsára jussunk, de ezen kívül számunkra a török csatlakozás egyáltalán nem jelentene veszélyt, sőt, ellenkezőleg. Szerintem fontos szövetségest nyerhetnénk az amerikai és izraeli lobbi alatt szenvedő uniós erőkkel szemben. Egy biztos, Magyarországnak Törökország fontos szövetségese lehet. Az uniós csatlakozás kérdése ebből a szempontból nekem huszadrangú kérdés.

- És a keresztény Európa ideálja?

- A muszlim Törökország nagyobb barátja a keresztény értékrendnek, mint azok, akik manapság az EU-t irányítják. Én nem Erdogantól féltem a keresztény Európát, hanem a lisszaboni szerződéstől, és azoktól, akik azt hazug és antidemokratikus módon tető alá hozták, beleértve az MSZP-t és a Fideszt is.

- És mi van Európával? Ők mit szólnak a Jobbik keleti politikájához?

- Ha jobban megnézzük az európai térképet, akkor szinte minden ország – ki lassabban, ki bátrabban – elkezdte a maga keleti fordulatát. Egyedül a mi kormányaink maradnak a süllyedő euroatlanti régió utolsó csatlósai. Szemrehányást így nem nagyon tehet nekünk senki.

- A Jobbik nyugati szövetségesei is így látják majd?

- Ezekkel a pártokkal fontosnak tartom a szövetséget, hiszen ők is, mi is a nemzetek Európájáért küzdünk, így közös céljaink vannak. Ez azonban nem zárja ki, hogy legyenek közöttünk külpolitikai különvélemények. Ez az országaink eltérő fekvéséből, gazdasági és geopolitikai helyzetéből fakad. Itt szükséges egyfajta tolerancia egymás irányába. Én megértem, ha osztrák vagy belga szövetségeseink ellenérzéseket táplálnak Törökországgal szemben, de nekik is meg kell érteniük, hogy nekünk ebben a kérdésben más lehet az érdekünk. Ettől még közösen kell küzdenünk a lisszaboni szerződés nemzetellenes politikája ellen. Azt például nagy hibának tartom, hogy egyes nyugat-európai nemzeti erők a muszlim-probléma miatt cionista védernyő alá húzódnak.

- Nemzeti radikális pártok izraeli befolyás alatt?

- Igen. Furcsán hangzik, de látok ilyen tendenciákat. Szerintem nagy hiba. Az egyik problémától való félelem még nem azt jelenti, hogy egy másikba fejjel kell belerohanunk.