Jöhet a második forduló Elefántcsontparton - versenyben maradt a muszlim jelölt is!

A Kitekintő cikke

Óriási részvételt és üdítő eredményt hozott a vasárnapi elefántcsontparti elnökválasztás. A hivatalban lévő elnök ugyan vezet, de bőven nem szerezte meg az abszolút többséget, így november végén második fordulóra kerül sor. A déli elnök hatalmát az északi muszlim jelölt próbálja majd megdönteni.

Afrikában nem igazán vagyunk hozzászokva a valóban – nem csak nevében – pluralista választásokhoz. Noha ellenzéki pártok (majdnem) mindenhol léteznek, a legtöbb országban marginális a szerepük. Ennek megfelelően a választások is inkább jelentenek gesztust a nyugat irányába, mintsem valódi versenyt a politika különböző szereplői között. Legalábbis ezt láttuk többek között Szudánban és Ruandában, és ez látszik körvonalazódni a tanzániai elnökválasztás kapcsán is.

Alassane Outtara

Emiatt valóban üdítő minden egyes ellenpélda. Vasárnap Elefántcsontparton a szavazásra jogosult lakosság több mint 80 százaléka tartotta fontosnak kinyilvánítani véleményét az ország sorsával kapcsolatban, és az eredmények azt mutatják, hogy az esemény egyáltalán nem volt előre lejátszva. Laurent Gbagbo elnök kapta ugyan a legtöbb szavazatot (a voksok 38 százalékát), ám messze nem érte el az abszolút többséget, így második fordulóban dől el az elnöki hatalom sorsa. A jelenlegi elnök ellenfele az északi muszlim jelölt, Alassane Ouattaralesz, aki a szavazatok 32 százalékát megszerezve nem is maradt el olyan nagyon az elnöktől. A harmadik helyezett Konan Bedié a maga 25 százalékával búcsúzni kényszerül, ez valószínűleg a 76 éves jelölt politikai pályafutásának végét jelenti. Hattyúdalaként csalásra hivatkozva a szavazatok újraszámlálást követelte, ám ez meglehetősen erőtlennek hat azok után, hogy az ENSZ megdicsérte az ország választási bizottságát a viszonylag gördülékeny lebonyolításért.

A kampány csak most indul be igazán. Az első fordulóban mindenki hozta a saját területének szavazatait: Bedié az ország középső területeit uralta, Gbagbo délen és nyugaton, Ouattara pedig értelemszerűen északon tarolt. Most azonban új helyzet van, kiesett ugyanis Bedié. A rá leadott szavazatokat, melyek döntőek lehetnek a küzdelemben, elviekben a másik ellenzéki, Ouattara kapná a második fordulóban, amennyiben sikerülne érvényt szerezni Ouattara és Bedié – az első forduló előtt kötött – szövetségének a szavazópolgárok szintjén is. A két ellenzéki politikus közötti megállapodás alapján a második fordulóról lemaradó jelölt ugyanis november végén az elnök ellenében ellenzéki társát támogatja. Nem egyértelmű azonban, hogy mindez megértő fülekre talál-e a kieső Bedié szimpatizánsai körében. Bedié kifejezetten idegenellenes politikájával tűnt ki 1993-as hatalomra kerülése után, hívei most éppen a külföldi – Burkina Faso-i – származású, ráadásul muszlim Ouattara-t támogassák?

Az átszavazás ellen szól az is, hogy Afrikában a lakosság hajlamos inkább az esélyesebb jelölt felé húzni. Az adott falunak ugyanis nem érdeke, hogy kiessen a leendő hatalom kegyéből, akkor  ugyanis kevesebb infrastrukturális beruházásra (útépítésre, iskolafelújításra, kórházfejlesztésre) számíthat a jövőben. Márpedig egy választás esélyese Afrikában jellemzően a hivatalban lévő elnök (vagy a kiszemelt utódja), hiszen ő rendelkezik az állami erőforrások nagy részével.

Gbagbo retorikáját is érdemes lesz figyelni a következő hetekben. Eddig kifejezetten kerülte az etnikai jellegű üzeneteket, helyette nacionalista és antikolonialista (franciaellenes) jelszavakkal igyekezett híveket szerezni magának mind északról, mind délről. Az első forduló azonban átírta az erőviszonyokat: a győzelemhez mindenképp szüksége van Bedié szavazóira, az etnikai kártya kijátszása ennek elérésére logikus lépésnek tűnik. Bedié elnöki terminusa alatt hírhedten idegenellenes politikát folytatott, az ő nevéhez fűződik az ivoiritéeszméje is. Így az első fordulóban rá szavazók is vevők lehetnek az idegenellenes hangokra, Gbagbo erre játszhat rá. Emellett pedig várhatóan élesen támadja majd ellenfelét, a 2002 és 2007 közötti polgárháború fő felelősének kikiáltva Ouattara-t. Ez azonban veszélyes játék, könnyen kiélezheti az amúgy is feszült észak-déli viszonyt, magában hordozva egy újabb fegyveres konfliktus lehetőségét.

Noha a vasárnapi első forduló békésen zajlott le, a lakosság egy része komolyan tart attól, hogy az indulatok elszabadulhatnak a második fordulóhoz közeledve. Az mindenesetre szerencsésen alakult, hogy éppen Bedié esett ki a második körből, a másik két jelölt fegyveres milíciái aligha vették volna békésen tudomásul a váratlan és csúf vereséget. Ez azonban csak néhány hét haladékot jelent Elefántcsontpart számára. Mi történik majd például akkor, ha a vesztes fél – akár Gbagbo, akár Ouattara – nem fogadja el az eredményeket? Mind Gbagbo-párti, mind északi milíciák fegyverben állnak, a velük szemben fellépni hivatott hadsereg túl gyenge, az összecsapásokat nem tudná megakadályozni. Kérdéses az is, hogy a hadsereg – ami lényegében Gbagbo irányítása alatt áll – pártatlanul avatkozna-e be egy északi-déli konfliktus kiújulása esetén.