 |
| Fiatalkorában |
Talán kevesen tudják, de Bem apó nagyon vallásos muszlimként adta át lelkét a halál angyalának.
Százhatvan éve, 1850. december 10-én hunyt el Aleppóban Józef Zachariasz Bem, magyarul Bem József, a lengyel és a magyar szabadságharc hőse.
Birtokos nemesi családban született 1794. március 14-én Tarnówban, Lengyelország osztrák fennhatóságú részén.
A szabadságharc után Törökországba emigrált, ahol – részben azért, hogy a Porta ne adja ki az oroszoknak – áttért az iszlám hitre. Murad pasa néven hunyt el a szíriai Aleppóban, vélhetőleg maláriában.
 |
| Sírja Tarnówban |
Testét hazaszállították szülőföldjére, de nem temethették a katolikus lengyel földbe, hanem csak egy oszlopokon nyugvó szarkofágba.
Bem apóról Fiala János honvédtiszt a következő módon emlékezik meg:
Az a tapintat, amelyet Bem mindenkor tanúsított a Próféta vallása iránt, köztudattá lett s nagyban hozzájárult nevének, nimbuszának a török közvélemény előtti megerősödéséhez. Bem, például szigorúan betartotta a böjtöt, ramadánkor napkeltétől napnyugtáig sem nem evett, sem nem ivott. Menekült társai közül többen is győzködték, hogy a kitartó böjtölésnek esetleges rossz következményei lehetnek, de Bem megnyugtatta őket: „Az én házamban a magam személyén kívül senkit sem kényszerítek a böjt megtartására.” Büszke természetéből mindenfajta képmutatás hiányzott. Állhatatos maradt elhatározásaiban, és időről-időre megjelent valamelyik mecsetben, dzsámiban, hogy ott a többiekkel együtt imádkozzon. Élete végéig mélységes szeretetet, megbecsülést vívott ki a maga számára a muszlimok társadalmában. Halála után a sejkek egész sora fohászkodott érte Allahhoz. Neve az egész Keleten ismertté vált. A sivatagban nem létezik olyan törzs, amelyik nem a legnagyobb tisztelettel emlegetné Murad pasa nevét. Tetteiről legendák egész sorozata kering a muszlim világban és állítólag „Magyar vezír”-nek is emlegették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése