Alább olvasható az inkriminált cikk:
Kissé megfogyatkozva, hiszen eredetileg több mint kétórás a mű. Mi legalább fél órával rövidebb változatot láthatunk a pesti Uránia moziban, ám a kimaradt részek aligha hiányoznak. Ezzel a filmmel indították a most zajló iráni filmhetet, amelyen egy másik, kereszténységgel kapcsolatos perzsa alkotást, a Máriáról szólót is műsorra tűzték.
Elterjedt feltételezés, hogy az iráni filmgyártás eddigi legnagyobb szabású, az iszlám állam által finanszírozott vállalkozásának számító Messiás válasz az amerikaiMel Gibson Jézus-fi lmjére, a Passióra. Eltekintve attól, hogy az iráni rendező szerint ő már csaknem befejezte aMessiás forgatását, amikor Gibson elkezdte a Passiót (jóllehet, amerikai kollégája hamarabb elkészült a maga munkájával), az iráni fi lmet nem válasznak tekinti, hanem az iszlám–keresztény párbeszéd eszközének. Ugyanakkor – a rendező által hangsúlyozottan – a film a Korán oldaláról világítja meg az eseményeket.
E „megvilágítás” lényege, hogy Jézus nem Isten fia, mint ahogy a keresztények máig tartják, hanem az utolsó zsidó próféta, aki tiszteletre méltó tanításokat hirdet. Ezek nincsenek kibontva, kivéve egyet: Jézus megjövendöli a végső próféta, Mohamed eljövetelét. Egyébként jámbor szemekkel néz az elébe vitt nyomorékokra és halottakra, akik csakhamar meggyógyulnak vagy fölélednek. A féltékeny és velejéig korrupt Zsidó Tanács, a Szanhedrin lefizeti a római helytartót, Pilátust, aki kérésüknek engedve halálra ítéli Jézust. Ám Isten még idejében kimenti őt, magához emeli az égbe (nem lesz tehát Megváltó – oda a keresztény dogma talpköve), és az áruló Júdást változtatja át Jézus alakjára, őt feszítik meg. (Ezt megelőzően a film jelzi a keresztény vallás szerinti változatot is.)
Mellesleg a Korán elég homályosan fogalmaz Jézus keresztre feszítéséről (Orbitális hazugság, hiszen a Korán 4. fejezetének 157. verséből egyértelműen kiderül, hogy a zsidók nem feszítették keresztre Jézust - szerk.), ezért több féle magyarázat is él az iszlámszakértők körében, talán a legelterjedtebb az, amelyet Talebzadeh bemutat. Amire ezen túl a film meséjét, mondanivalóját alapozza a rendező, az úgynevezett Barnabás-evangélium, általános vélemény szerint XIV–XVI. századi hamisítvány. A meglehetősen ingatag vallási és tudományos alapokon álló film sajnos művészileg is hiteltelen. Gibson Passiója vérben tocsogó horrorfilm volt –aligha félreérthető tendenciával, egysíkúan ábrázolva a korabeli jeruzsálemi zsidókat –, a Messiás viszont filmes misztériumjáték, nulla színészi teljesítménnyel. Az Ahmad Szoleimani Nia által megtestesített Jézus, akárcsak a többi alak nem több egy-egy ikonnál. Elég fárasztó nézni őket másfél órán át.
Hazai híradások szerint a Messiás „eredetiségéért” olasz fesztiváldíjat kapott. Ez így tévedés. Valójában „a vallási meggyőződések közötti megértés elősegítéséért” kapott díjat a Vatikántól 2007-ben az olaszországi Napjaink Vallása Filmfesztiválon. Nem is vonhatjuk kétségbe az alkotók jó szándékát, a mű azonban – sajnos – semmivel sem visz közelebb Jézus korának és legendájának jobb megértéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése