Bűn-e a muszlim hit?

Az Ordosz Műhely elemzése a Bar!kád oldalán

Száz számra olvashatjuk azokat a cikkeket, amelyek azt latolgatják, milyen rendszer alakul  ki  a helyzet megnyugvásával Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában, Bahreinben és a térség többi országában, ahol végigsöpört és söpör a felkelések sora. Vajon a demokratikus választások eredményeként szekuláris, azaz világi vagy vallásos, iszlamista kormány veszi át a kormányrudat?

Eddig azonban egyetlen egy cikket sem olvastunk a nyugati sajtóban – ami azt a tételt bizonyítja, hogy annak szabad a sajtó, akinek az a kezében van -, amely feltetette volna a kérdést: de milyen beleszólása van ebbe a Nyugatnak? Mi köze van ahhoz a nyugati kormányoknak, hogy az egyiptomiak a demokratikus választási folyamat eredményeként bármilyen kormányt választanak, beleértve olyat, amely iszlamista, azaz képviseli a muzulmán választók többségének akaratát úgy, ahogyan azt az őt képviselő politikai erők zászlajukra tűzték?

Ha a Nyugat nem szól bele abba, hogy milyen kormányt választanak a pápuák Új Guineában, a franciák Franciaországban, az izraeliek Izraelben, miért köti a Nyugat kapcsolatait egy választás végkimeneteléhez a muzulmán országokban? Miért nyilvánítják azonnal „persona non gratának” (szalonképtelennek) azt a kormányt, amely iszlamista, mint az 1992-ben Algériában, vagy a 2006-ban a Gázai övezetben demokratikus választással győztesen került ki? Vagy forradalommal, amikor Irán népe 1979-ben elsöpörte a pávatrónt?

Itt nem az a kérdés, hogy a Nyugat „fundamentalistának” nevez-e egy iszlamista kormányt, vagy nem, mint Törökországban, ahol a vallást és a politikát szigorúan kettéválasztják, miközben a vezetők éppen úgy gyakorolják muzulmán vallásukat, mint az Egyesült Államok vezetői másfajta vallásukat.

A kérdés az, hogy egy választás kimenetele miért tekinthető illegitimnek, a győztes kormány páriának csak azért, mert az nem tetszik a nyugati hatalmaknak?

Egy pillanatig se fogadjuk el azt az érvet, hogy ez azért lenne, mert a Nyugat nem tud mit kezdeni egy olyan országgal, ahol vallás és politika egybeforr. Ez van ugyanis Izraelben, ez van Angliában és egyes skandináv országokban, ahol államegyház működik.

Ha a Nyugat komolyan veszi fennen hangoztatott értékeit, kutyakötelessége nem beleszólni abba, hogy egy demokratikus választás révén mely erők kerülnek hatalomra, hiszen éppen ez a demokratikus folyamat lényege, esszenciája.