Kié Jeruzsálem? - Előadás Körmenden

A szombathelyi katolikusok rezüméje ("Martinus")

Kié Jeruzsálem? A zsidóké, a keresztényeké vagy a muzulmánoké? címmel tartott előadást dr. Gyürki László pápai prelátus a KÉSZ szervezésében 2011. február 15-én, Körmenden.

Sziklatemplom és az El Aksza mecset előtti téren, ahol valamikor a jeruzsálemi templom állt, muszlimok tízezrei jönnek össze a pénteki imádságra. Mindez Jeruzsálemben történik zsidók, keresztények, muszlimok részvételével. Kié Jeruzsálem? Mindhárom monoteista vallás hívőié, vagy ezek közül melyiké? Ezért van kérdőjel a mondat végén. Mind a három világvallás szent városának tartja Jeruzsálemet. Az eddigi tárgyalások sohasem hoztak megoldást Jeruzsálemmel kapcsolatban. E város miatt történnek a terroristatámadások a Szentföldön. Ezért Jeruzsálem kérdésének megoldásához párbeszédre lenne szükség.

Az iszlám jellemzője, hogy az állam és a vallás között szoros kapcsolat van. A nyugati világban a felvilágosodás kora óta természetes az állam és a vallás elválasztása. Ezt az iszlám világban teljesen érthetetlennek találják. Több iszlám államban államjogként is az ezer éves muszlim vallásjog, a „saria” van érvényben. A keresztények számára nehezen érthető a muszlim gondolkodásmód és a kettő közti párbeszéd. Ezt nehezíti az is, hogy az iszlámban nincs egységes és kötelező tanító hivatal. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy számos muszlimnak, széles néprétegeknek olyan vallásos meggyőződése van, amelybe a nyugati ember értelmileg és érzelmileg csak nehezen tudja magát beleélni.

 Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Korán szempontjából a zsidók és a keresztények nem „hitetlennek”, hanem „a Könyv vallásához” tartozónak számítanak, akiknek privilégiumaik vannak ugyan, de a helyzetük semmiképpen sem azonos a muszlimokéval. A többségükben iszlám országokban a legtöbb kereszténynek és zsidónak nincsenek a muszlimokkal azonos jogaik. Nem érthetjük meg a Szentföld politikai problémáit, ha nem értjük, miért szent Jeruzsálem a zsidóknak, a keresztényeknek és a muszlimoknak. Ugyancsak azt sem értjük, miért van az, hogy senki nem tud, nem akar, és senkinek sem szabad lemondania Jeruzsálemről.

Jeruzsálem a muszlimok számára Mekka és Medina után a harmadik szent város. A Korán ismeri Ábrahámot, Mózest, Jánost és Jézust, Máriát, sőt, a szűzen szülést is. Al Qudsz Jeruzsálem a hívő muszlim számára két okból is szent. Az első ok: Jeruzsálem volt az első „Qibla”, az iszlám ima első iránya. A születő iszlám első éveiben az ima Jeruzsálem felé irányult. Ez ugyanis Ábrahám városa. Mohamed csak később változtatta meg az ima irányát a Kába-kő felé. Az Iszlám számára a Kába mindenki ősatyjának, Ábrahámnak és fiának, Izmaelnek építménye. A másik ok: Jeruzsálem szentségével kapcsolatban Mohammed éjszakai utazása. A prófétának az éjszakai utazása alapozza meg az iszlám számára Mohamed elsőbbségét a zsidósággal és a kereszténységgel szemben. A Korán szerint Mohamedet egy éjszakai útja alkalmával Gábor arkangyal al-Burák nevű lovával együtt hirtelen fölragadta, és Jeruzsálembe vitte a Templomhegy sziklájára.
Az elbeszélés szerint ott már várja Ábrahám, Mózes és Jézus, de Ádám, Noé, Jób, Izsák és Izmael, Keresztelő János és Áron is. Mohamed ezekkel együtt imádkozik, azonban mint előimádkozó (Imám) lép fel, akinek szavai és mozdulatai után igazodik Ábrahám, Mózes és Jézus is. Ez jelzi egyúttal az elsőbbségét a többi jelenlévővel szemben. Az ószövetségi próféták és Jézus tanúsítják, hogy a kinyilatkoztatás csak Mohamednél éri el tetőpontját és lezárulását; miközben Mohamed a maga részéről a régi próféciák érvényességét kifejezetten elismeri, önmagát a kinyilatkoztatás hosszú történetébe illeszti, és itt határozza meg a maga kitüntetett helyét. Mohamed „a próféták pecsétje”, csúcspont és lezárás.