Molnár Tamás írása a Kitekintőn
Bár Szerbia kapcsán az utóbbi években majd mindenki Koszovóra fókuszált, van déli szomszédunkank egy, a világ által elfeledett területe, ahol az egymás mellett élő szerb és muszlim közösségek közti feszültség mindig is napirenden volt. A szerb-montenegrói határ mellett elterülő Szandzsákban az utóbbi hetekben olyan események történtek, melyek még jobban felboríthatják a térség békéjét és komoly fejfájást okozhatnak az Európai Unióba igyekvő országnak.
Törökország és Dél-Tirol Szerbiában?
Két hete a szerbiai Bosnyák Nemzeti Tanács, mely elsősorban a kisebbségi jogok és érdekek képviselője, felszólította az Európai Uniót, hogy az küldjön nemzetközi megfigyelőket a Szerbia délnyugati részén elhelyezkedő Novi Pazar városába, mert a Tanács szerint az etnikai és vallási alapú diszkrimináció újabb hulláma ütötte fel a fejét a településen. A döntően muzulmánok lakta városban azután szabadultak el az indulatok, hogy a városi vezetés egy olyan földterületen kezdett volna óvoda építésébe, amelyet a Nemzeti Tanács sajátjának vél. Szeptember 4-én a helyi vallási vezető, Muamer Zukorlic vezetésével 1500 főnyi tüntető jelent meg a helyszínen, majd összecsaptak a kivezényelt rendőrökkel. A zavargásokban mind a két oldalról többen is megsebesültek-tudósít a belgrádi B92 rádió.
Az eset után a Zukorlic befolyása alatt lévő Tanács azonnal kijelentette, hogy az eset a muszlim jogok teljes semmibevételét mutatja, az iszlám hívők beolvasztásának egy újabb lépése és folytatása a bosnyákokkal szembeni népirtó politikának. A Tanács azt is szorgalmazta, hogy minden szinten kezdődjenek érdemi egyeztetések Szerbia muzulmánok által lakott részének, a Szandzsák nevű terület jövőjének kérdésében. A mufti a montenegrói Vijesti napilapnak elmondta, hogy Szandzsáknak autonómiára van szüksége és a szerb kormánynak ezt elkerülhetetlenül meg kell adnia. Zukorlic szerint a muszlimok számára egy Dél-Tirol típusú autonómia lenne ideális, mert az határokon átnyúló (a Szandzsák területén Montenegró és Szerbia osztozik) kettős autonómia, amely sem az ottani olaszok, sem az osztrákok érdekeit nem sérti.
A vallási vezető kijelentései az iszlám közösséget is megosztották, az egy héttel ezelőtti események azonban mégis kétségbe ejtették a szerb társadalmat. Szeptember 11-én a Törökországban megrendezésre került férfi kosárlabda világbajnokság elődöntőjét a hazai csapat éppen Szerbiával játszotta. A mérkőzés a törökök győzelmével ért véget, ennek nyomán Novi Pazar lakói az utcákra tódultak és hajnalig tartó ünneplésbe kezdtek. A tömeg török zászlókat lobogtatott és olyan jelszavakat skandált, mint a "Szandzsák nem Szerbia" vagy "Szandzsák Törökország". A hangosan ünneplő muszlimok képe olyan sebeket tépett fel újra a szerb társadalomban, melyek az elszakadt Koszovó kapcsán még be sem gyógyultak.
A Szandzsák területe Koszovóhoz hasonlóan fontos szerepet játszik a szerb történelemben, mivel itt feküdt Raska, a középkori szerb állam magva. A XIV. században ezt a térséget is elfoglalta az előretörő Oszmán-Török Birodalom. A terület neve is innen származik, a szandzsák szó eredetileg a Török Birodalom egy területi egységét jelentette. Az itt élő szlávok többsége az évszázadok folyamán felvette az iszlámot és az oszmánok hű alattvalóivá vált.
A Szandzsák területén manapság három állam is osztozik. Hat közigazgatási egysége Szerbiában, hat Montenegróban és három Boszniában található. A 2002-es népszámlálási adatok alapján a szerbiai rész 235 ezer lakójának 60 százaléka (142 ezer fő) vallja magát muszlim bosnyáknak. Központja, Novi Pazar, szinte kizárólag muzulmánok által lakott város.
A régió tulajdonképpen soha nem rendelkezett politikai autonómiával, de az egykori kommunista Jugoszlávia alkotmánya szerint a muszlimok is államalkotó nemzetét képezték a délszláv államnak. Ez '90-es években a Milosevics-rezsim idején megváltozott. A horvátországi és boszniai háborúk árnyékában a Szandzsákban is megkezdődött a hadjárat a muzulmánok ellen, tízezreket üldöztek el lakhelyükről és ezreket öltek meg a szerb katonák.
Rasim Ljajic, szerb munkaügyi miniszter, nem mellesleg maga is szandzsáki muzulmán, a napokban a szerb állami televíziónak adott interjújában leszögezte, hogy "a koszovói válság nem ismétlődhet meg a Szandzsákban, mert annak nincsenek meg a feltételei ezen a területen". A politikus kiemelte, hogy a feszültség tulajdonképpen nem is létezik igazán a helyiek számára, egyedül Zukorlic szítja a tüzet felelőtlen kijelentéseivel, pusztán azért, mert nagyobb hatalmat szeretne a muzulmán közösségen belül, tehát az egész ügy tisztán politikai természetű.
Átláthatatlan belháborúk a muszlimok között
A Szandzsák és Szerbia más részén élő muzulmánok hagyományosan két politikai pártra adják voksaikat az országos, a helyi és a Nemzeti Tanácsok választásán. A Rasim Ljajic nevével fémjelzett Szandzsák Demokratikus Párt (SDP) és Sulejman Ugljanin, tárca nélküli miniszter vezette Demokratikus Akció Pártja (SDA), bár vezető politikusai a szerb kormányban együtt dolgoznak, a valóságban bármely más szerbiai politikai erővel képesek együttműködni, csak éppen egymással nem.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy bár a szerbiai bosnyákok túlnyomó többsége az iszlám szunnita irányzatát követi, mégis két, hasonló nevű, de egymástól mélyen eltérően gondolkodó vallási-civil szervezetbe tömörülnek. Az Iszlám Közösség Szerbiában Novi Pazar-i székhellyel Zukorlic vezetésével azért küzd, hogy az iszlám szerbiai hívei fölött a Bosznia-Hercegovinai Iszlám Közösség és annak tanácsa gyakoroljon hatalmat. Ezzel szemben a Szerbiai Muszlimok Közössége belgrádi központjából, élén Adem Zilkic főmuftival, továbbra is úgy gondolja, hogy a helyi muzulmán közösségnek saját magának kell intéznie ügyeit. Zukorlic és köre a júniusi szerbiai nemzeti tanácsi választásokon döntő befolyást szerzett a Nemzeti Tanácsban és
csoportosulás egyre inkább a Szandzsák legfőbb hangadójává nőtte ki magát.
Zukorlic muftit ellenfelei iszlám szélsőségesnek tartják, aki kapcsolatban áll vahabita fegyveresekkel, és akit Szaúd-Arábia a boszniai muzulmánokon keresztül pénzel. Elemzők szerint Zukorlic azzal, hogy a szarajevói bosnyákok szervezetéhez közeledett, kivívta Belgrádban székelő főmufti haragját és ezzel a vele szoros kapcsoltban álló szerb állami szervekét is. A helyi sajtó állításai alapján Zukorlic több a Szandzsákban egy szimpla vallási vezetőnél. Ő volt az első magánegyetem megalapítója Novi Pazarban, melyből jelentős jövedelmei származnak a diákok magas tandíjai miatt. Testvére a tulajdonosa a Refref nevű vállalatnak, mely szöveteket, muzulmán ruhákat, könyveket és bútorokat árul, ezenkívül ő irányítja a helyi Glas Isama nevű újságot, illetve ellenőrzi a helyi iszlám középiskolákat is.
A felsorolt pozíciók birtokában a mufti most úgy tűnik, hogy még erősebb befolyásra kíván szert tenni a Szandzsákban. Ellenfele, Ugljanin szerint ugyanakkor felelőtlenség olyan dolgokról beszélni, amelyek nem kapcsolódnak a terület legfőbb problémájához, a gazdasághoz. Tény, hogy Szandzsák Szerbia legszegényebb vidéke, csak az 54 ezres Novi Pazarban 26 ezer munkanélkülit tartanak számon. A település és környéke már most a Balkánon átmenő drog- és fegyvercsempész utak fontos láncszeme és a szervezett bűnözői csoportok egyre erősebbek. A szerb kormánykörök megnyilvánulásai is arra utalnak, hogy a belgrádi kabinet most még nem fél a térség "koszovósodásától" és elsősorban munkahelyek teremtésével igyekszik elhallgattatni a Zukorlicot.
Gazdasági eszközei azonban jelenleg inkább a Balkán muzulmánok által lakott részein egyre befolyásosabb Törökországnak vannak, ennek nyomán pedig már több török beruházási terv is született a Szandzsákban. Ha ezek megvalósulnak, az egyszerre jelenthet javuló életkörülményeket, de tovább erősítheti a helyiek történelmi hagyományokban és vallásban gyökerező lojalitását a török államhoz. Annyi bizonyos, hogy az iszlám közösség belháborúi Koszovó után újabb tűzfészket teremthetnek a térségben, márpedig az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy a Balkánon szinte lehetetlen a problémák békés rendezése a már egyszer instabillá vált területeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése