A női körülmetélés egy ősi beavatkozásforma, amit már az ókori Egyiptomban is gyakoroltak, amit egyes múmiák vizsgálata is bizonyított. Egyiptomban a női körülmetélés mind a keresztények, mind a muszlimok között gyakori mind a mai napig. Fekete-Afrika egyes területein, így leginkább a Maliban élő bambarák és dogonok között elterjedt szokás. Hasonlóképpen ismert volt Mohamed próféta (béke legyen vele) korában Arábia Hidzsáz nevű vidékén (ezt bizonyítja Ahmed ibn Hanbal Muvatta című hagyománygyűjteménye), de a 20. századi Amerikában is sürgette azt egy keresztény lelkipásztor, Oscar Lowry. Több céllal csinálták és csinálják: így szeretnék megőrizni a női nemi szerv tisztaságát, illetve így akarják megakadályozni a maszturbáció szokásának kialakulását, illetve a házastársi hűtlenséget. A női körülmetélés több formája is ismert, változó, hogy pontosan mit és milyen módon távolítanak el.
A legtöbb iszlám tudós szerint a női körülmetélés tilos. Közöttük van Ali Gomaa, Egyiptom főmuftija, aki azt mondja: „ez a hagyományos gyakorlat teljesen tiltott az iszlámban, mert nincs rá bizonyíték, és súlyos károkat okoz a nőknek”. A szintén egyiptomi Azhar Egyetem, az iszlám világ legmegbecsültebb felsőoktatási intézményének iszlám jogi fakultásvezető dékánja, Dr. Ahmed Tajjib ugyancsak elítéli a női körülmetélést: „minden a női körülmetéléssel és csonkítással kapcsolatos tett bűn, s nincs helye az iszlámban. Ha arról van szó, hogy eltávolítsuk a hús vagy a bőr egy részét… az nem kötelező az iszlámban.” Az Azhar Egyetem feje, Muhammad Sayyid Tantawi egy kairói konferencia után azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy „vallási szempontból nem látok semmi olyat, ami szükségessé tenné” a női körülmetélést. Az eddigi egyiptomi vélemények után meglepő, hogy a szintén egyiptomi származású tudós, a Muzulmán Testvériség fő ideológusa, Juszuf al-Karadávi szerint a női körülmetélés annak ellenére megengedett, ha mértékletesen teszik, hogy elismeri, hogy az arra hivatkozó hadíszok hiteltelenek. A szunnita iszlám négy jogi iskolája közül három (hanafi, meliki, hanbali) szerint a női körülmetélés abszolút bűn. A sáfii iskola egyes tudósai szerint megengedett a klitorisz végének gyengéd lecsippentése.
A női körülmetélésről, mint ahogy a férfi körülmetélés sem, olvashatunk a Kegyes Koránban. A férfi körülmetélkezés szunnat-ul-fitra, azaz az ember eredeti, teremtett természetéből fakadó tisztasági előírás. A női körülmetélésről azonban sem Korán nem tesz említést, sem hiteles hagyomány. Van egy gyenge (daif) hagyomány Abu Davúd hagyománygyűjteményében, mely szerint Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta volna egy női körülmetélést végző nőnek, hogy tegye dolgát érzéssel. Az adott hagyomány a szintén hadíszgyűjtő Ahmed Bajhaki is gyengének minősíti. A Szahíh Muszlim hagyománygyűjtemény is tartalmaz egy, a témába vágó, de ellentmondásos hagyományt, mely a két körülmetélt testrész találkozását említi. Erre az arab nyelvtan tudósai azt szokták mondani, hogy a kettes szám nem mindig utal két dologra, főleg akkor, ha egy hím- és egy nőnemű alanyról esik szó. Azt is megjegyezhetnénk, hogy Mohamed próféta (béke legyen vele) koráig elterjedt gyakorlat volt Arábiában a női körülmetélés, így találkozhatott a „két körülmetélt testrész”. Al-Saukáni említ egy hagyományt, ami szerint a férfi körülmetélkezés szunna, a női makrumah, ami dícséreteset jelent. Az iszlám jog szerint azt, ami makrumah egyáltalán nem kell gyakorolni, nem beszélve arról, hogy ez a hagyomány is gyenge (daif)!
A legtöbb iszlám tudós szerint a női körülmetélés tilos. Közöttük van Ali Gomaa, Egyiptom főmuftija, aki azt mondja: „ez a hagyományos gyakorlat teljesen tiltott az iszlámban, mert nincs rá bizonyíték, és súlyos károkat okoz a nőknek”. A szintén egyiptomi Azhar Egyetem, az iszlám világ legmegbecsültebb felsőoktatási intézményének iszlám jogi fakultásvezető dékánja, Dr. Ahmed Tajjib ugyancsak elítéli a női körülmetélést: „minden a női körülmetéléssel és csonkítással kapcsolatos tett bűn, s nincs helye az iszlámban. Ha arról van szó, hogy eltávolítsuk a hús vagy a bőr egy részét… az nem kötelező az iszlámban.” Az Azhar Egyetem feje, Muhammad Sayyid Tantawi egy kairói konferencia után azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy „vallási szempontból nem látok semmi olyat, ami szükségessé tenné” a női körülmetélést. Az eddigi egyiptomi vélemények után meglepő, hogy a szintén egyiptomi származású tudós, a Muzulmán Testvériség fő ideológusa, Juszuf al-Karadávi szerint a női körülmetélés annak ellenére megengedett, ha mértékletesen teszik, hogy elismeri, hogy az arra hivatkozó hadíszok hiteltelenek. A szunnita iszlám négy jogi iskolája közül három (hanafi, meliki, hanbali) szerint a női körülmetélés abszolút bűn. A sáfii iskola egyes tudósai szerint megengedett a klitorisz végének gyengéd lecsippentése.
A női körülmetélésről, mint ahogy a férfi körülmetélés sem, olvashatunk a Kegyes Koránban. A férfi körülmetélkezés szunnat-ul-fitra, azaz az ember eredeti, teremtett természetéből fakadó tisztasági előírás. A női körülmetélésről azonban sem Korán nem tesz említést, sem hiteles hagyomány. Van egy gyenge (daif) hagyomány Abu Davúd hagyománygyűjteményében, mely szerint Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta volna egy női körülmetélést végző nőnek, hogy tegye dolgát érzéssel. Az adott hagyomány a szintén hadíszgyűjtő Ahmed Bajhaki is gyengének minősíti. A Szahíh Muszlim hagyománygyűjtemény is tartalmaz egy, a témába vágó, de ellentmondásos hagyományt, mely a két körülmetélt testrész találkozását említi. Erre az arab nyelvtan tudósai azt szokták mondani, hogy a kettes szám nem mindig utal két dologra, főleg akkor, ha egy hím- és egy nőnemű alanyról esik szó. Azt is megjegyezhetnénk, hogy Mohamed próféta (béke legyen vele) koráig elterjedt gyakorlat volt Arábiában a női körülmetélés, így találkozhatott a „két körülmetélt testrész”. Al-Saukáni említ egy hagyományt, ami szerint a férfi körülmetélkezés szunna, a női makrumah, ami dícséreteset jelent. Az iszlám jog szerint azt, ami makrumah egyáltalán nem kell gyakorolni, nem beszélve arról, hogy ez a hagyomány is gyenge (daif)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése