Savval hónap jelentősége

A közelmúltban ért véget a ramadáni böjti hónap, s egyben megkezdődött savval, az iszlám naptár tizedik hónapja.

A dzsáhilijában, az iszlám előtti tudatlanság korában a mostani savval hónapot átkozott hónapnak és rossz előjelnek tekintették. A savval hónapban kötött házasságról például azt tartották, hogy azon nem lesz áldás.

Mióta megjelent az iszlám vallás, a hónapok hasznát és nem azok kárát tartjuk fontosnak. A muszlimok teljes világlátása megváltozott, s egyre inkább Allah áldását keresték mindenben, így a hónapokban is. Hasonlóképp az aki muszlimmá lesz, vagy Allah útjára lép, meg kell változnia, meg változtatnia a világképet. S a jelen esetben rangján kell tisztelni Allah hónapjait, így a savval hónapot is. Hiszen ezen hónap első napja ünnep, a savval hónapban betartott hatnapos böjt pedig áldás. Ezt a böjtöt egy olyan hagyományra hivatkozva szoktuk megtartani, ami Abu Ajúb al-Anszaritól (Allah legyen vele elégedett) maradt fenn, s így szól:
مَنْ صَامَ رَمَضَانَ ثُمَ اَتْبَعَهُ سِتًا مِنْ شَوَالَ فَكَاَ نَمَا صَامَ الدَهْرَ
Jelentése: „Aki böjtölte ramadánt, és további hat napot böjtöl savval havában, annak a jutalma egy év böjtöléséé.” Ez a hagyomány Muszlim, Ahmed ibn Hanbel, Tirmidzíj és Ibn Mádzsa hagyománygyűjteményeiből való. S erre hivatkozva a hanafi és a sáfii jogtudósok ezt a böjtöt muszthabbnak, ajánlatosnak tartják.

Mohamed próféta (béke legyen vele), hogy kimutassa a savval hónap áldott jellegét, ebben az időszakban vette nőül kedvenc feleségét Aisát, a hívők édesanyját (Allah legyen vele elégedett). Ebben a házasságkötésben tehát egyszerre van tanítás és áldás.

A savval hónap ugyanakkor egy szent és áldott periódus kezdete is. A zarándoklatot az eid-ul-fitr után lehet megkezdeni, hiszen Allah a következőket mondja a Kegyes Koránban, a 2. szúra 197. ájájában:
الْحَجُّ أَشْهُرٌ مَّعْلُومَاتٌ ۚ فَمَن فَرَضَ فِيهِنَّ الْحَجَّ فَلَا رَفَثَ وَلَا فُسُوقَ وَلَا جِدَالَ فِي الْحَجِّ
Ez magyarul körülbelül a következőket jelenti: „A zarándoklat meghatározott számú hónapig tart. És aki e kötelességét teljesíteni szándékozik, nos az ne éljen nemi életet, ne legyen perverz és ne vitatkozzon a zarándoklat során!” A meghatározott számú hónap a magyarázatok szerint három hónapra vonatkozik: savvalra, dzul-kadára és dzul-hiddzsára. Ez a magyarázat Bukháríj hagyománygyűjteményében is olvasható. A három hónapot ezért ashúr-ul-haddzsként, azaz a zarándoklat hónapjaiként is szoktuk emlegetni. Ez az időszak szent és spirituális élményekben gazdag a zarándok számára, aki testi és lelki útrمَنْ صَامَ رَمَضَانَ ثُمَ اَتْبَعَهُ سِتًا مِنْ شَوَالَ فَكَاَ نَمَا صَامَ الدَهْرَ a indul. A nemi élettől és a perverzióktól való tartózkodás a megtisztulás és az önnevelés áldott eszközei. A veszekedés mellőzése, főleg a heves vérmérsékletű délszaki muszlimok számára, kihívás és koncentráció kérdése, s a fegyelem elsajátításának remek eszköze.

A zarándok savval hónapba hosszú és fárasztó útra léphet. Igaz a mai zarándok, aki nem tevén, hanem repülőgépen kel útra ebből nem sokat érzékel. A zarándokhoz hasonlóan az otthonmaradónak is lelki utazásba kell fognia, hiszen a zarándoklat és minden út lényege –az iszlám szerint- nem más, mint az, hogy az ember jól feltankoljon istenfélelemmel, takvával. A Mindenható Allah a fentebb megkezdett áját így fejezi be:
وَتَزَوَّدُوا فَإِنَّ خَيْرَ الزَّادِ التَّقْوَىٰ ۚ وَاتَّقُونِ يَا أُولِي الْأَلْبَابِ
Ez magyarul nagyjából a következőket jelenti: „Vigyetek magatokkal útravaló, ám bizony a legjobb útravaló az istenfélelem. És féljétek engem, oh, gondolkodó emberek!”

Ez az időszak a zarándoklat kezdetének, az áldott esküvőknek és a böjtnek a kora. Ezzel a Teremtő arra tanít minket, hogy merjük fizikálisan és szellemi értelemben is kimozdulni tespedtségünkből, ugyanakkor maradjunk fegyelmezettek, de éljük meg az érzelmeinket is. Így lesz ez a három hónap, savval, dzul-kada és dzul-hiddzsa az india költő szavaival „rábi-ul-hubb val-hanan”, azaz a „szeretet és a ragaszkodás évszaka”.