Új vezető a Diyanet élén

Jól látjuk: ő tényleg Görmez

MTI


November közepén váratlan őrségváltás történt a török vallásügyi hivatal (diyanet) élén: Ali Bardakoglu, a testület mérsékeltnek tartott elnöke bejelentette lemondását, utódává az eddigi elnökhelyettest, Mehmet Görmezt nevezte ki a kormány. Az új vezető irányvonaláról megoszlik a török és a német sajtó véleménye, ám az bizonyosnak látszik, hogy a Diyanet a jövőben az eddiginél is nagyobb szerepet fog játszani a török bel- és külpolitikában.
Az orientális politika jellemzője, hogy a személycserék háttere többnyire homályos. Az isztambuli lapok máris találgatásba kezdtek Bardakoglu váratlan távozásának körülményeit illetően. A Hürriyet tudni vélte, hogy a diyanet főnöke nem önként, hanem Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök felszólítására mondott le. Hasonlóan vélekedett a konzervatív Milliyet is. Az okot a lapok abban vélték megtalálni, hogy Bardakoglu több kérdésben mérsékeltebb nézetet képviselt, mint azt a kormány elvárta tőle.
Így például engedékenyebben viszonyult az alevita felekezet jogainak kérdéséhez. Ugyanakkor ellenezte a kurd kisebbséghez való kormányzati közeledés politikáját, főleg azt az intézkedést, amely megengedte, hogy a kurdok lakta vidékeken a mecsetekben kurd nyelven is prédikálhassanak az imámok. A fejkendő-vitában nem volt hajlandó hivatalos formában állást foglalni; egyes lapok ugyanakkor idézték azt a kijelentését, miszerint az iszlám nem írja elő nőknek a kendőviselést. Ez nem éppen vág egybe Erdogan és Abdullah Gül államfő nézetével: családjaik hölgytagjai csakis fejkendőben jelennek meg a nyilvánosság előtt. Ezenkívül Bardakoglu pálcát tört a kényszerházasságok és a "becsületbeli gyilkosságok" fölött; utóbbiak áldozatai többnyire fiatal nők, akik nem hajlandók férjhez menni a család által kiválasztott férjjelölthöz, akit többnyire az eljegyzés napján látnak életükben először. Ezért sokszor az életükkel fizetnek.
A diyanet intézménye az államalapító Kemal Atatürk reformintézkedései nyomán jött létre a múlt század húszas éveiben. A modern köztársaság létrehozója az állami vallásügyi hivatalt állította a sejk ül-iszlám helyére; utóbbi az Oszmán Birodalom legfőbb vallási méltósága volt. Az őt felváltó diyanet hatáskörét Atatürk drasztikusan megnyirbálta, s ezáltal lényegében véve felügyeleti szervet hozott létre, amelynek feladata a törökországi iszlám politikai irányítása lett.
Ennek jegyében a diyanet igazgatja az országban található mintegy 80 ezer mecsetet, folyósítja az imámok (előimádkozók) fizetését, és szabja meg a pénteki ima tartalmi irányvonalát. Bírálók azt kifogásolják ebben, hogy az állam ugyan már nem az iszlámé, mint volt az Oszmán Birodalom idején, viszont az iszlám egyre inkább "állami" lett, ami nem feltétlenül jelent pozitív változást. A laicista államrend hívei sérelmezik politika és vallás ma is szoros összefonódását, amely teret enged a fundamentalista irányzatok lopakodó térhódításának. Az iszlám szószólói - például a Din-Bir-Sen imámszövetség - viszont berzenkednek az "állami béklyók" ellen; nagyobb teológiai függetlenséget követelnek, a prédikációk tartalmának szabad megválasztását és azt, hogy a kormány helyett az imámok dönthessék el, ki kerül a diyanet élére.
Egy nagyobb autonómiával rendelkező vallásügyi hivatal összhangban áll Ahmet Davutoglu külügyminiszter elképzelésével. Ő 1994-ben - még távolról sem miniszterként - azt írta egy könyvében, hogy Törökországnak az egykori kalifátus modern változatára van szüksége. Nem feltétlenül az oszmán mintát követőre, de olyanra, amely vallási kérdésekben független intézmény volna.
A Die Welt által idézett isztambuli megfigyelők szerint az ankarai kormány számára stratégiai jelentőségű volna, ha az eddiginél nagyobb szerephez jutna a vallási életben. Csak erőteljesebb vallásügyi tekintéllyel teheti ugyanis Törökországot a muzulmán világ (egyik) vezető nemzetévé. Aligha véletlenül használta Erdogan a közelmúltban lezajlott fejkendő-vitában a diyanet helyett a sejk ül-iszlám kifejezést. A legfőbb vallási méltóság ugyanis az Oszmán Birodalom idején Mohamed próféta hivatalos utódának és ezzel minden muzulmán vallási vezetőjének számított.
A kormányfő szavaival összhangban áll a diyanet új elnökének első nyilatkozata, amely azt jelzi, hogy Ankara ki akarja terjeszteni a vallásügyi hivatal teológiai befolyását az ország határain kívülre. Ez mintegy vallási kiegészítője volna a Davutoglu által megfogalmazott új, "stratégiai mélységű" török külpolitikának - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Az 51 éves Görmez beiktatásakor kijelentette: nem csupán a török muzulmánok szószólójának tekinti magát, hanem a világ összes muzulmánjáénak, a különböző országokban élő muzulmán kisebbségekének és valamennyi elnyomott nemzetének. Görmezt a török sajtó zöme keményvonalasnak tartja; csak a Taraf című lap véli úgy, hogy a hivatalon belül a liberális, reformer szárnyhoz sorolható. Ezt a vélekedést támasztja alá a Der Tagesspiegel isztambuli tudósítójának értesülése is. Eszerint Görmez évek óta dolgozik - a hivatal több munkatársával együtt - az iszlám előírásoknak a mai világhoz alkalmazkodó új értelmezésén. E célból "átfésülik" a hadíszt, Mohamed próféta kinyilatkoztatásainak, tetteinek és utasításainak gyűjteményét, hogy kiszűrjék belőle a nőket sértő, megalázó, valamint a rasszista kitételeket.