A Mindennapi cikke
Dühödt vallási vita dúlt 2010-ben Németországban. A muszlim bevándorlók integrációs problémái körüli vihart némelyek úgy próbálták csitítani, hogy felvetették egy európai iszlám létrejöttének lehetőségét.
Laikus által a török muszlimok németországi beilleszkedési zavarairól, antiintegrációs törekvéseiről szóló könyv, de még az államelnök Christian Wulff szavai is olajat öntöttek a német társadalomban régóta izzó vita parazsára. Nevezetesen arra, mit kezdjen az egyelőre még többségi német társadalom a nehezen vagy egyáltalán nem beilleszkedő más vallású és kultúrájú muszlim közösségekkel? A négymilliós muszlim integrálásával küszködő Németországban Wulff egyértelműen amellett tette le a voksát, hogy az iszlám a kereszténység és a júdaizmus mellett Németország része. Mondta ezt annak a ténynek a tudatában, hogy a muszlimok elenyésző hányada olvadt csak bele eddig teljesen a szekuláris európai kultúrába.
Csődre töltve?
A nyugati világban egyébként is egyre nagyobb és túlfűtöttebb a vita arról, hogyan lehetne legalább együtt élni a nyugati társadalmakban a muszlimokkal. Robert S. Leiken amerikai külpolitikai szakértő szerint mind a multikulturális egymás mellett élés, mind a klasszikus asszimiláció módszerei csődöt mondtak, így egyre sürgetőbb egy megfelelő integrációs politika kialakítása. Mindeközben Nikolaus Schneider, a 24 millió tagot számláló Német Evangélikus Egyház vezetője szerint ahhoz, hogy megkezdődhessen a párbeszéd az iszlám és a kereszténység között, egy új, az európai normákhoz jobban illeszkedő iszlám vallásra lenne szükség.
Az európai iszlám egy elképzelt, új ága az iszlám vallásnak. Az új változat kombinálná a Mohamed követői által vallott rendelkezéseket és alapelveket a jelenkori európai kultúra elemeivel, a felvilágosodás utáni Európa értékeivel és tradícióival. Ez azt jelentené, hogy az európai arcú iszlám tiszteletben tartaná az emberi jogokat, elfogadná a nyugati civilizációban alapnak tekintett jogi környezetet, így egyebek mellett a demokráciát és a nemek egyenlőségét is.
A toleráns iszlám lehetőségei
A közös utat a muszlimok közül is többen keresik. Jóllehet, az átlag európai úgy vélheti, az iszlámon belül a fundamentalista irányzat a domináns, ezen kívül létezik még számos, liberálisnak tekinthető mozgalom, mely alternatív utakat keres a modern világ és az iszlám összebékítésére. A tolerancia fontos kulcsfogalma a liberális muszlimoknak, akik alapvetően nyitottak a vallásközi párbeszédre és a konfliktusok békés kezelésére a zsidókkal, keresztényekkel, hindukkal és a számos iszlám irányzat képviselőivel.
Természetesen ők is hisznek a Korán tanításában és az alapvető hittételekben, ám úgy vélik, az iszlám lényege békésen és különösebb trauma nélkül is átültethető a modern élet körülményei közé. A fundamentalistákkal szemben azt is vallják, hogy szabadon lehet értelmezni, időnként akár újraértelmezni a Koránt. Mi több, az egyre növekvő táború „liberális” muszlimok az egyén értelmezi szabadságát hangsúlyozzák a szó szerinti illetve középkori tradicionális értelmezésekkel szemben. Az ilyen hívek teljességgel elutasítják az erőszakot, és ragaszkodnak ahhoz a régi Korán-értelmezéshez, miszerint például a dzsihád nem fegyveres harcra, hanem az emberben lévő rossz elleni belső, szellemi harcra vonatkozik.
A keresztény-muszlim párbeszéd akadozásának még ma is egyik legfőbb oka a közös nyelv hiánya. „Az imámok, akik Törökországból jöttek, nem tudnak jól németül, nem ismerik az itteni kulturális hátteret, és úgy prédikálnak, mintha a népük még mindig Törökországban élne… ez azt jelenti, hogy nekünk kell kiképezni az imámokat Németországban, a mi egyetemeinken – nyilatkozta 2010 novemberében Schneider a hannoveri evangélikus zsinaton. Ennek lehet első jele, hogy már három német egyetemen létesült iszlám teológiai tanszék. Mint mondta, „országunkban és egyetemeinken olyan iszlámra van szükség, amelynek van akadémiai megjelenése, s amely képes a párbeszédre a társadalomtudományokkal és természettudománnyal.”
