Eltemették a török politikai iszlám atyját

MTI

Erbakan, aki a modern török iszlamista mozgalom megalapítója volt, vasárnap hunyt el egy ankarai kórházban. A 85 éves politikus szívinfarktust kapott. A gyászolók imáját Recep Tayyip Erdogan kormányfő és Abdullah Gül elnök vezette: mindkettejük politikai karrierjét Erbakan egyengette. A néhai miniszterelnök koporsóját a koránból vett versekkel hímzett zöld lepellel takarták le, és a 15. században épített Fatih mecset udvarán helyezték el, majd később egy közeli temetőbe vitték. Erbakant egyes források szerint több tízezer, mások szerint több százezer török kísérte utolsó útjára. Erbakan iszlamista pártja mérsékelt népszerűségnek örvendett Törökországban. A politikus 1996-ban érte el karrierje csúcsát, amikor egy koalíciós kormány élére kerülve a Török Köztársaság első iszlám irányvonalú miniszterelnöke lett. Öröme azonban nem tartott sokáig, mivel a szekuláris társadalmi rend aláásása vádja miatt a hadsereg lemondásra kényszerítette. 1998-ban betiltották az általa vezetett csoportosulást, a Jólét Pártját (Refah). Ebből a politikai formációból fejlődött ki az Erény Pártja, amelyből pedig a jelenleg hatalmon lévő Erdogan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nőtt ki. Bár Erbakant öt évre eltiltották a politikától, élete végéig aktív közéleti szerepet játszott.


Videófelvétel Erbakan hodzsa temetési szertartásáról:

Vérre mennek a fejkendőviselés miatt?

A Kitekintő cikke

Egymásnak esett a török kormány és ellenzék a fejkendő viselésének kérdésében.Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök szerint az ellenzék legfőbb ereje nem őszinte a kérdést tekintve, a kormánnyal szembenálló legfőbb politikai párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kiliçdaroglu viszont úgy véli, hogy a kormányfő gerinctelen. A CHP elnöke eközben már egy könyvet is összeállított a kormányfő megszegett ígéreteiből.

„Ki vagy te? Szerintem egy gerinctelen ember” – támadt neki kedden Kemal Kiliçdaroglu a török kormányfőnek, Recep Tayyip Erdogannak, miután az azzal vádolta meg az ellenzéki CHP elnökét, hogy nem nyilatkozik őszintén a fejkendőviselés kérdését tekintve. A szeptember közepén megrendezett alkotmánymódosító népszavazás után – melynek eredményeképpentöbbek között jelentős változások történtek a török igazságszolgáltatás berendezkedésében és a nők és gyermekek jogai is kiszélesedtek, de emellett sokan úgy vélik, hogy Törökország inkább a Kelet felé fordult –, a török belpolitikai életben újra fellángolt a fejkendő körüli vita (és egy új alkotmány megalkotásának lehetősége is – a szerk.). A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) már korábban is szorgalmazta a tilalom eltörlését – eredménytelenül –, mely szerint az egyetemeken és közintézményekben tilos a nőknek fejkendőt viselniük, de a kormány számára sikerrel felérő szeptemberi népszavazás után az ellenzék is aktivizálódott a kérdést tekintve: az ügyben eddig a tilalom pártján álló CHP most mintha jobbról előzné a kormányt és az ellenzék legnagyobb ereje most már maga is engedékenyebb lenne, vagyis engedélyezné a fejkendő viselését ezen intézményekben.

Az ügyben ugyanakkor nem minden CHP-s politikus nyilatkozik egyértelműen és a többi politikai erő – köztük az ellenzéki nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) is – azzal vádolja a pártot, hogy csak a jövőre esedékes parlamenti választások miatt igyekszik szavazatokat szerezni a téma politikai síkra terelésével. A fejkendő viselésének lehetősége szimbolikus jelentőséggel bír Törökországban: a szekularizmus védelmezői szerint a haj kendővel történő eltakarása ezeken a helyeken a vallás begyűrűzését jelenti az állami intézményrendszerbe, míg a kendő viselését támogatók szerint egyszerűen csak a vallás szabad gyakorlásáról van szó. Törökországban1997-ben, az akkori, „posztmodernnek” nevezett puccs után tiltották be a fejkendő viselését bizonyos intézményekben.

Az AKP és a CHP vezető politikusai az utóbbi hetekben sorozatosan a másikat vádolták, hogy az nem nyilatkozik őszintén a kérdés tekintetében – tudósított a Hürriyet török napilap. Erdogan a hét elején nyilvánosan is bejelentette, hogy 2011-ben megszületik majd az a törvény, mely lehetővé teszi a nők számára a fejkendő viselését, és ezzel kisebb fricskát dobott a CHP-nak. Az ellenzéki párt a szeptemberi népszavazás előtt azt hangoztatta, hogy egyedül csak ők képesek megoldást találni a kérdésre, ám a török kormány ezzel a lépéssel most igyekszik kihúzni a talajt a CHP alól és színvallásra késztetni a pártot. A török kormányfő a CHP-t azzal is vádolja, hogy annak inkább érdeke a mostani status quo fenntartása, mint a változtatás. A fejkendő körüli diskurzus az ország új alkotmányának megalkotását tekintve is érdekes színezetet kaphat, mivel a török politikai erők le szeretnék cserélni az 1982-ben, a katonai puccs alatt elfogadott alaptörvényt, és az új alkotmányban minden bizonnyal a kendő viselésének kérdése körül fog az egyik leghevesebb vita kialakulni.

Erdogan eközben visszautasította a legfelsőbb fellebviteli bíróság főügyészének, Abdurrahman Yalçinkayanak a vádjait, melyek szerint a fejkendőviselés tilalmának megszüntetése magával hozná a szekularizmus visszaszorulását is az egyetemeken. A Today's Zaman jelentése szerint a főügyész nyilatkozatában „bizonyos akciók” meghozatalát is kilátásba helyezte, ám arra nem térti ki, hogy ezek mik lennének. Egyes elemzők úgy vélik, hogy Yalçinkaya egyes pártok, pl. az AKP, megszüntetésére indított eljárásokra gondolt ebben az esetben (erre korábban már volt példa). A főügyész megnyilatkozását az összes parlamenti párt elítélte, a CHP kivételével.

A fejkendőviselés osztja meg legjobban a török társadalmat? 

A CHP szerint ugyanakkor ők továbbra is készek a tárgyalásra a fejkendő témájában, csak a kormányzat rugalmatlansága miatt képtelenek megtalálni a közös nevezőt. Az ellenzéki erő szerint ők akkor ülnének le a tárgyalóasztalhoz, ha a kormányzat hajlandóságot mutatna a Felsőoktatási Tanács (YÖK) megszüntetésére és a jelenleg tíz százalékos parlamenti küszöb leszállítására. Az AKP ezt zsarolásnak tartotta és nem volt hajlandó belemenni az alkuba, így az egyeztetés a fejkendőviselés tilalmának megszüntetéséről egyelőre elmaradt.

A török miniszterelnök ezek után már odáig is elment, hogy azt állítsa, hogy a CHP nem képes felülkerekedni „tradicionális gondolkodásán, populista hozzáállásán”, melyekkel a „szabadságjogok ellen és a tiltások mellett lép fel”. Erdogan hozzátette, hogy a jövő év az egyéni szabadságjogok kiszélesítéséről fog szólni – ezzel is felkészülve a két kontinensen átívelő muszlim állam uniós csatlakozására –, melynek része lesz a fejkendőviselés tilalmának feloldása is.

A fejkendőviselés kérdése úgy tűnik, hogy a mai török társadalom, közvélemény és politikai élet egyik legforróbb indulatokat kiváltó témája, mely a polarizáció irányába terelné a parlamenti pártokat, ezt azonban bizonyos erő(k) mindenáron el szeretnék kerülni. Az AKP hozzáállása egyértelmű: a kormánypárt igyekszik meglovagolni a népszavazás óta felívelőben lévő támogatottságát – ma már Törökország egyes nyugati, korábban a szekularizmus bástyáinak számító tartományai is az AKP-t támogatják –, hogy ez egészen kitartson a jövőre megrendezésre kerülő parlamenti választásokig. A kormánypárt, érthető módon, az új alkotmányt csak a választások után hozná tető alá, szemben az ellenzék által preferált választások előtti időponttal. A fejkendőviselés körüli vita felhevítése első ránézésre mindenképpen az AKP-nek jön jól, mely „hazai terepen” mozog a kérdést illetően, ám a CHP harcos hangvétele ráirányíthatja a közvélemény és a média figyelmét az ügy mélyebb rétegeire is, és ezzel a CHP is jól járhat még a következő hónapokban. A CHP emellett több egyéb fronton is támadja a kormányt, és ezzel a lépéssel igyekszik a figyelmet megosztani a fejkendőviselés és más ügyek között. Kiliçdaroglu nemrég jelentette be, hogy könyvet készülnek kiadni Erdogan „megszegett ígéreteiről”, melyben az összes, a kormányfő által be nem váltott ígéret megtalálható lesz. A CHP elnöke ily módon is pozicionálni akarja pártját a következő hetekre és tematizálni a média alaphangját, mellyel adott esetben kisegítheti a fejkendőviselés miatt megszorulóban lévő CHP-kommunikációt.

Konzervatív női forradalom a török társadalomban

Az atatürkista Hürriyet cikkét idézi a Kitekintő

A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) női tagozatának két vezetője nyilatkozott a liberális isztambuli lapnak arról a „konzervatív forradalomról”, mely Törökországban zajlik és melynek egyik fő küldetése, hogy a nőket „teljesen egyenjogúvá” tegye a társadalomban. Eddig az apák és a férjek határozták meg a nőkkel kapcsolatos minden elvárást, sőt társadalmi helyzetüket is Törökországban – jelentették ki –, ám ma, miután az egyetemekről épp most kerülnek ki annak az új generációnak a női tagjai, akik ezt másként gondolják, változik a helyzet. Ezt a kormányzó AKP is támogatja.

Fatma Şahin, a párt női tagozatának elnöke, és helyettese, Ayşe Keşir úgy véli: a nők sajátos képességekkel rendelkeznek, melyeket eddig nem hasznosítottak a török társadalomban. Az érzelmek és a sajátos érzelmi intelligencia új tálatokat nyithat meg Törökország számára, s céljuk, hogy ezt úgy érjék el, hogy az AKP révén minél több konzervatív nő kerüljön be a parlamentbe.

A török társadalom számos konfliktussal küszködik – jelentette ki Fatma Şahin –, és ennek egyik fő oka, hogy hiányzik a közéletből a nők képviselte oly természetes „szemtől szembe” folyó párbeszéd. A férfiaknak soha nem volt természetes a direkt kommunikáció a nőkkel és a gyermekekkel, ezt a hiányt kell most a női politikusoknak pótolniuk.

A nőknek is meg kell tanulniuk a céljainak segítő csoportmunkát. A férfiaknak évszázadok óta oly természetes közösségi formák – így például a sportegyletek, a futballcsapatok – mintát adtak a közösségi cselekvéshez, a női politikusok feladata a hasonló megoldások felkutatása, jelentette ki Ayşe Keşir.

Növekvő félhold

Eperjesi Ildikó cikke a Hetekben


Brüsszel és Washington is üdvözölte, hogy a törökök nagy arányban megszavazták az alkotmány módosítását, és ezzel csökkent a hadsereg és az alkotmánybíróság befolyása. Török ellenzékiek szerint viszont most már semmi sem állíthatja meg Erdogan kormányfõt, és az ország várhatóan tovább iszlamizálódik. 

A közel 50 millió török választó 78 százaléka járult vasárnap az urnákhoz, hogy eldöntse: életbe lépjen-e a kormányzó iszlamista hátterű AKP párt által javasolt 26 alkotmánymódosítás. A szavazók a vártnál jóval nagyobb arányban szavaztak igennel: 58 százalékuk a változtatások mellett, 42 pedig ellene voksolt. Egyes kurdok lakta területeken a voksolás idején zavargások alakultak ki, miután az egyetlen törvényes kurd párt a szavazás bojkottjára szólított fel. Az egyik kurd körzetben mindössze négy százalék voksolt. Kiemelkedően sok, 700 ezer szavazat pedig érvénytelen volt. 

Fordulatot ígér Erdogan

A szavazásra éppen a legutóbbi, az 1980-as katonai puccs évfordulóján került sor. A kormány ezt nyilvánvaló szimbólumnak szánta, hiszen pontosan az akkor bevezetett katonai alkotmány megváltoztatása volt a fő cél. (Erdogan azzal kampányolt, hogy le kell számolni a katonai múlttal, és bíróság elé kell állítani a puccs szervezőit, akik eddig mentességet élveztek.)
A változtatásokkal a kormány nagyobb befolyásra tett szert a hadsereg és a bírói kar fölött, amelyek egyébként hagyományosan az ország világi berendezkedésének a védőbástyái. A tiszteket ezután polgári bíróságok elé citálhatják, így aligha vágnak bele újabb puccsokba a demokrácia védelmében (1960 óta négy kormányt buktatott meg a török hadsereg). Az alkotmánybíróság pedig minden bizonnyal nem fog politikai pártokat betiltani, mint ahogyan azt tette például tíz éve az AKP elődjével, mivel az alkotmánybíróság, valamint a bírák és ügyészek legfelsőbb testülete tagjainak megválasztása is a kormány kezébe kerül. (Két éve pedig a muzulmán fejkendőről kialakult vita vezetett kevés híján az AKP betiltásához. Akkor az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította az AKP által átvitt törvényt, amely megengedte az iszlám kendő viseletét a nők számára az egyetemeken.) 
A világi elit megdöbbenésére Erdogan jelezte, hogy az AKP tovább folytatja a munkát, és új alkotmánnyal készül előállni. „Történelmi küszöböt léptünk át a kiterjesztett demokrácia és a jog uralma felé vezető úton. Szeptember 12-e fordulatként fog bekerülni a történelembe” – mondta Erdogan ünneplő hívei előtt. 

Atatürk vetélytársa

Nyugaton többnyire a demokrácia kiterjesztéseként értékelték a referendumot. Barack Obama amerikai elnök szerint a török demokrácia életerejét tükrözte a szavazás kimenetele. Az Európai Unió bővítési biztosa, Stefan Füle is üdvözölte az eredményt. A cseh diplomata szerint ugyanis Törökország „a helyes irányba tett lépést”, és közelebb került az európai normákhoz, de a biztos egyben további reformokat is sürgetett. 
A török kormány úgy vélte, hogy Törökország mostantól nagyobb eséllyel pályázhat az EU-tagságra. A pénzpiacok pozitívan fogadták az eredményt, a részvények ára rekordmagasságokba szökött az isztambuli tőzsdén, a török líra pedig erősödött a nyugati valutákhoz képest.
Sokan a Recep Tayyip Erdogan vezette kormányról tartott bizalmi szavazásnak is tekintették a referendumot. Abban pedig mindenki egyetértett, hogy a mostani voksolás a jövő évi parlamenti választások főpróbája lehetett. Erdogan optimistán tekinthet a jövőbe, hiszen jó esélye van rá, hogy harmadik ciklusát töltheti miniszterelnökként. (A politikusnak ez már a negyedik győztes választása volt. Erdogan korábban két parlamenti választást és egy népszavazást is megnyert már.) Ha valóban győztesen kerül ki a jövő júliusi szavazáson, akkor Kemal Atatürk, a demokratikus Törökország megalapítója óta ő lesz a leghosszabb ideig hivatalban lévő és legbefolyásosabb török vezető. Népszerűsége elsősorban a szegényebb rétegekben erős (a legtöbben az elmaradottabb déli és keleti területeken szavaztak rá), a számukra ugyanis Erdogan gazdasági fellendülést, modernizációt hozott.

Alku Iránnal?
A világi elit viszont, amely a hadseregben, az egyetemeken és az üzleti életben koncentrálódik, továbbra sem rajong Erdoganért. (Igaz, az utóbbi években a felsőoktatásban és az üzlet világában is előretört a politikai iszlám irányzat.) A szekularizmus hívei attól tartanak, hogy a felbátorodott AKP, ha jövőre is nyer, titokban tovább folytatja az ország iszlamizálását, hiszen az alkotmánybíróság már nem jelent akadályt az útjában. Izraeli értékelések szerint pedig egyértelmű, hogy a zsidó állam eddigi egyetlen muzulmán szövetségese a májusi gázai incidens után most még tovább távolodik, hiszen a szoros kapcsolatokat eddig leginkább a hadsereg szorgalmazta.
A brit Daily Telegraph szerint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök 25 millió dollárral támogatja a török kormánypártot. Az újság úgy értesült, hogy a pénzből Erdogan jövő évi választási kampányára költenek. A török kormány cáfolta, hogy ilyen alku létezne. Az állítólagos egyezmény azonban tovább erősíti azokat az aggodalmakat, hogy Törökország a radikális iszlám államokkal akarja kapcsolatait erősíteni. 
Erdogan azonban tagadja, hogy fel akarná számolni a hivatalos világi berendezkedést. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy Törökországban tovább nő a megosztottság, hiszen még jobban mélyülhet a szakadék az AKP támogatói és a szekularisták között. (Ezt támasztja alá a most nemmel szavazók magas aránya is.) „A kormányzó párt még kevésbé lesz elfogadó az ellenzékkel szemben, az ellenzék pedig keményebb szavakkal és tettekkel fog élni, hogy aláássa a kormányt” – vélekedik Faruk Logoglu, Törökország egykori amerikai nagykövete. 
A fő ellenzéki erő, a Republikánus Néppárt arra figyelmeztet, hogy az alkotmánymódosítás után az AKP nevezheti ki az alkotmánybírákat, és végső soron Törökország egyetlen párt által irányított autoriter rezsimmé alakulhat át. Az optimistábbak szerint viszont az AKP arra is felhasználhatja megnövekedett hatalmát, hogy megoldást talál a kurd kérdésre, valamint új alapokra helyezi az Örményországgal való kapcsolatokat, és előrelép Ciprus megosztottságát illetően is.

Az iszlám törvényeivel egyezően három felesége van a miniszterelnök bizalmasának

A Kitekintő híre

Törökországban nagy politikai vihart kavart az a hír, mely szerint a miniszterelnök egyik tanácsadójának három felesége van. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) politikusai között állítólag megszokott ez a "gyakorlat", bár az országban 1926 óta tiltott a bigámia. A többnejűség megtűrése Törökországot nem közelíti az európai normák elfogadásához, és sok egyéb nemrég történt esemény ezzel együtt az európai uniós tagságtól is egyre távolabb löki a két kontinensen átívelő országot.

A török kormányra hatalmas politikai vihar csapott le az elmúlt napokban: a Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök mellé kinevezett egyik tanácsadóról, Ali Yükselről kiderült, hogy három felesége is van, és lehet, hogy hamarosan lesz egy negyedik is. Yükselről már korábban is tudni lehetett, hogy három asszonyhoz is feleségül ment egy muszlim vallási ceremónia keretében, és a "Sejk al-Iszlam" megszólítást használja tágabb családjában, mely arra utal, hogy teljes autoritást élvez közeli rokonai körében. A Radikal és Bilgün török napilapok által kirobbantott botrány kapcsán azonban csak most derült ki, hogy Yükselt a kormány szép csendben Erdogan legbelsőbb emberei közé emelte.

Kattintson és nézegessen képeket Törökország fővárosáról, Ankaráról!

A kormányfő tanácsadójává tett Yüksel már 2004-ben bekerült a török közbeszédbe, amikor is Fehmi Çalmuk "A lányok, akik figyelmet keltenek" (Merak Edilen Kizlar) című könyvében idézték a férfit, aki már akkor egy negyedik feleséget tervezgetett maga mellé. A poligám életviteléről ismeretes férfi ugyanakkor nem az egyetlen az AKPpolitikusai és holdudvarában szereplő szakértők közül, aki nem csak egy feleséget tudhat maga mellett: Yildiz Ecevit szociológus szerint a vallásos ceremónia keretében feleségül vett nők nem jelentenek problémát a párttagok számára, az AKP ezzel saját köreiben legitimálja a poligámiát.

A Hürriyet napilapnak nyilatkozó szociológus szerint már eddig is köztudott volt, hogy az AKP több vezető politikusának is több felesége van, ez a gyakorlat viszont szembemegy a férifak és nők egyenlőségének elvével, mivel a nőket sok esetben alávetett helyzetbe kényszeríti. Ecevit hozzátette, hogy a kormányzó párt tagjai a többnejűséget nem tartják házasságtörésnek, a poligámiát az iszlám vallás rendelkezéseivel és lehetőségeivel indokolják. Halil Bakirci, a fekete-tenger menti Rize tartomány egyik AKP-s polgármestere például nemrég visszakozott egy olyan, több kurd nővel is megkötendő – ősi, a vér szentségét hangsúlyozó – házasságtól, mellyel a környéken tapasztalható kurd konfliktust szerette volna tompítani. A politikus szerint félremagyarázták szavait, ő nem érdekházasságokat szeretett volna kötni. Bakirci ellen azonban vizsgálat indult az AKP-n belül.

2004-ben a kormányzó AKP még a büntetőtörvénykönyv részévé szerette volna tenni a házasságtörést, de az Európai Unió (EU) felől érkező kritikák miatt végül elállt ettől a török kormányzat. A párt vezetői, köztük maga Erdogan is, folyamatosan szorgalmazzák a konzervatív, iszlám családmodell kiépítését: minden családban legalább három gyereket látnának szívesen, a kormány nő- és családügyi minisztere, Selma Aliye Kavaf ugyanakkor a legkisebb érzelmi tartalmú nyilvános megnyilvánulást, pl. a szappanoperákban párok csókolózását is helyteleníti.

Erdogan a poligámia híve lenne?

Yasemin Öz, az AMARGI Nőjogi Akadémia egyik jogásza szerint hiába van betiltva a poligámia Törökországban, szinte semmilyen szankciók nem léteznek annak megbüntetésére. Öz szerint a vallásos szertartás keretében többnejűséget vállaló férfiak gyakorlata helytelen, és nem lenne szabad, hogy ezek a házasságok precedensértékűvé váljanak, mivel a nők jogai jelentősen sérülnek ezekben a helyzetekben.

Törökországban, mint arról már korábban is beszámoltunk, a nők jogai a családon belül is csorbát szenvednek, a férfiak és férjek uralma még továbbra is jelentős a nők felett, nem beszélve a családon belüli erőszakról. A nők alávetettsége az ország keleti, délkeleti – zömében a vallásosabb és kurdok lakta – részén erősebb, a városban élő nők mind politikailag, mind társadalmilag függetlenebbek keletebben élő társaiknál.

A két kontinensen átívelő államban az AKP kormányra kerülése (2002), de különösen Erdogan miniszterelnökségének kezdete (2007) óta nagyfokú iszlámosítási törekvések zajlanak. Törökország korábban is iszlám állam volt, ám a Kemal Atatürk által lefektetett alkotmány szigorúan kettéválasztotta a vallás és állam viszonyát, a szekularista erők mindig is felülkerekedtek az iszlamista vonalakon. Az AKP-kormányzat ezeket a jelzőket elutasítja, szerintük a török és ottomán tradíciók megőrzése és a globális politikai színtéren való szereplés erősítése érdekében történik identitás-erősítés és bizonyos fajta útkeresés is az országban, ám sokan, köztük újságírók, civilek, az igazságszolgáltatás és a bírói kar tagjai – nem beszélve ahadseregről – az AKP törekvéseit felettébb negatívan szemlélik, mivel abban az ország keletre fordítását és a kormányzó párt autoriter látásmódját vélik felfedezni. Az tény, hogy Törökországuniós közeledése hihetetlen módon lelassult, ennek okai nagyrészt magában az EU-ban, de ugyanúgy Törökországban is megtalálhatóak. A Törökországgal való "stratégiai partnerséget" egyre inkább favorizáló Németország és Franciaország most nem látná szívesen az Európa szélén található országot az EU-n belül, és Törökországban a kormány is felélesztette a jószomszédi, ottomán tradíciókból táplálkozó külpolitikát, mellyel nemrég több meglepetést is okozott nemcsak Európának, hanem az Egyesült Államoknak is. A török kormány társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális téren is igencsak megerősítette közel-keleti és közép-ázsiai jelenlétét, emellett pedig az orosz kapcsolat, különösen az energetikai kérdések területén, is kiemelt figyelmet élvez. Barack Obama amerikai elnök egyik nemrég adott interjújában is arra figyelmeztetett, hogyha Európa most bezárja kapuit Törökország előtt, akkor az iszlám többségű állam elveszhet az EU számára. Az EU is érzi ezt, Törökország csatlakozási folyamata ugyanakkor hihetetlen lassan döcög előre. Az uniós tagság mellett elkötelezett AKP számára az EU-n belüli lét koronázná meg Törökország újjáéledését, mint a Közel-Kelet és egyben Európa visszatérő hatalma, mely a globális színtéren középhatalomként is megállja a helyét, így az államban rejlő potenciálok is jobban kiaknázásra kerülhetnének.

Az azonban már most látszik, hogy Törökország egyre inkább önjáróvá válik, és az EU-n kívül is létezhet számára sikeres jövő. A társadalmi berendezkedésről alkotott kormányzati elképzelések sem követik az európai modellt, bár ennek megítélése még igen ambivalens, de ha a fent ismertetett tendenciák a közeljövőben is folytatódni fognak, akkor Törökország távolodása az EU-tól nemcsak a politikai és gazdasági kérdésekben nyilvánul majd meg, hanem a családról, a nől jogairól és szerepfelfogásáról alkotott nézetek egyre inkább különbözővé válnak.

Fethullah Gülen támadja az IHH segélyflotilláját

Az zsidó haderő után a törökség egyik legismertebb vallási-szellemi vezetője, Fethullah Gülen is támadja a Gázába segélyt indító IHH-t. Az egész világot felháborította az az eljárás, ahogy a héber rendfenntartók nemzetközi vizeken megrohanták a Mavi Marmarát. Az egész világot, de a Dialógus Platform ideológia atyját nem.

Következzen az ügyben a Népszabadság cikkének vége:

Igazi zavart azonban az okozott Törökországban, hogy a párt első számú szellemi vezetője (Fethullah Gülen nem a AK Párt szellemi vezetője, hanem egy a párthoz közel álló hodzsák közül - szerk.) rosszallotta egy amerikai lapinterjúban a flottillaügyet. Az Észak-Amerikában élő 69 éves Fethullah Gülen imám „csúf esetnek” minősítette az akciót, és azt mondta, hogy a szervezőknek előzőleg egyeztetniük kellett volna Izraellel. Gülenről úgy tudni, szervezetek, iskolák, jótékonysági egyletek, sajtócégek hatalmas hálóját működteti. Általában az iszlám és más vallások párbeszédét hirdeti. Befolyása több mint uralkodó Erdogan pártjában.

A törökök testvérként tekintenek a magyarokra - nyilatkozza Mehmet Inceoglu, a Török Iránytű elnöke

Mint arról már beszámoltunk, 2010 május 13-án Salha Falahhal, a Magyar Iszlám Közösség egykori elnökével közölt interjút a Barikád hetilap. A 2010. május 20-ai szám és Horváth Ádám, a Magyar Iszlám Közösség alenökének vendége a hazai muszlim közélet másik jeles személyisége, Mehmet Inceoglu politológus, a Török Iránytű Európába Egyesület elnöke. Inceoglu két részre osztja a török történelmet, s azt vallja, hogy hazája fejlődését az iszlám-gyökerű kormányzópárt, az Ak Parti és Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök alapozta meg.

Cikkajánló:

A törökök testvérként tekintenek a magyarokra - Mehmet Inceoglu a török fővároshoz, Ankarához közeli Konyában született 1978-ban. Húszéves kora óta él hazánkban, 1989-ban költözött Budapestre, menyasszonya magyar. Az ELTE Állam- és Jogtudományi karán politológia szakon végzett, jelenleg nemzetközi kereskedelemmel foglalkozik. Közös történelmünkről, a török-örmény konfliktusról, valamint hazánk és Törökország jövőjéről beszélgettünk vele.

Kontroll nélkül beszélhetnek az imámok?

MTI

A török kormány azt tervezi, hogy korlátozott mentelmi jogot biztosítana az állami vallásügyi hatóság által alkalmazott imámoknak.

A parlament elé terjesztett törvénytervezet értelmében az iszlám hitszónokok ellen csak elöljárójuk beleegyezésével lehetne vádat emelni bűncselekmény elkövetése esetén - írta csütörtökön a Sabah című újság. Ez pedig korlátozná annak a lehetőségét, hogy az előimádkozókat politikai tartalmú kijelentések miatt büntetőjogi felelősségre vonják.

A vallásügyi hivatal (diyanet) feladatait tartalmazó törvénytervezet értelmében annak főnöke közvetlenül a miniszterelnök alárendeltje, és neki tartozik beszámolási kötelezettséggel. Kinevezése öt évre szól, amely egy alkalommal további öt évre meghosszabbítható.

Törökországban a diyanet képezi a szunnita iszlám legfőbb hatóságát. Törökországban már sok évtizeddel ezelőtt megtörtént az állam és egyház szétválasztása, ami a modern köztársaságot megalapító Mustafa Kemal Atatürk nevéhez fűződik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állam ellenőrzést gyakorol a vallás fölött. A magát kemalistának nevező ellenzék azzal vádolja a kormányt és a miniszterelnök Igazság és Haladás Pártját (AKP), hogy a színfalak mögött az ország iszlamizálására törekszik.

MTI