2011. február 7., hétfő
Elsőször tartják meg a Vallásközi Harmónia Világhetét
2010. november 23., kedd
Gambia szakított Iránnal
![]() |
| Ugye mi jó barátok voltunk? Jammeh és Ahmedinezsád 2007-ben Banjulban. |
2010. november 3., szerda
Palesztinai Barguzin: a zsidók szerint Bilal sírja Ráhelé
![]() |
| Bilál sírja. A fekete müezzin zsidó lett volna? |
A zsidó kormány közli, hogy az alábbi hír félrefordítás eredménye. Nem szakítanak az UNESCO-val, csupán nem hajlandók betartani annak határozatait.
Ezek szerint a világszervezet döntései nem kötelezőek a Mózes-hitűekre....
A zsidó megszállók kormánya úgy döntött, hogy felfüggeszti az együttműködést az ENSZ szakosított szervezetével, azaz az UNESCO-val, mert a szervezet Ráhel állítólagos Ciszjordániában található sírjáról azt írta, hogy az tulajdonképpen a muszlimok szent helye, mivel ott található a Bilal Bin Rabah mecset, és semmi köze a zsidókhoz.
2010. szeptember 29., szerda
Ahmedinezsád Louis Farrakhannal találkozott
2010. szeptember 20., hétfő
Egy kanadai "humanista" muszlim felszólalása
2010. június 29., kedd
Feldühödött afgánok: az amerikaiak kutyát vittek a muszlim iskolába
A kabuli rendőrfőnök helyettese csak a letartóztatások hírét erősítette meg, és tisztázta, hogy az akcióban kizárólag afgán rendőrök vettek részt. - A múlt éjszaka a titkosszolgálat és a rendőrség három embert tartóztatott le egy madraszában, akik a hírszerzés szerint korábban több erőszakos cselekményekben is szerepet játszottak – mondta Khalil Dastijar. A tüntetőkkel való összecsapásokban legalább 15 rendőr, és 5 tüntető sérült meg.
Közben szintén az afgán fővárosban ismeretlen fegyveresek rálőttek az ENSZ egyik járművére, az amerikai nagykövetség közelében. A támadásban a pick-up vezetője súlyosan megsérült. Azt egyelőre nem tudni, ki felelős a támadásért.
2010. június 12., szombat
Koszovót még ki kell találni
A Népszabadság cikke
Hatalmas katolikus templom épül Pristina belvárosában. Az óriási betonváz otrombán tornyosul az apró, hamis DVD-ket, ruhákat kínáló boltok, büfék, hangulatos kávézók fölé. A templom építésére még Ibrahim Rugova, Koszovó néhai elnöke, az erőszakmentes passzív ellenállás híve tett ígéretet, ő is tette le az alapkövet. Ahogy országszerte oly sok mindent, a templomot is az albán származású Teréz anyáról nevezik majd el. Nem messze tőle egy szögesdróttal védett, lassú pusztulásra ítélt szerb ortodox templom vakolatlan téglateste áll. Még Szlobodan Milosevics, egykori jugoszláv és szerb államfő az utolsó pillanatban próbálta meg ide építtetni a XX. század végén.
A kilencven százalékban muszlim országban épülő Teréz anya-templom része annak az identitás keresésnek, amellyel a függetlenségét két éve kikiáltó Koszovó küzd. Egy intenzíven Amerika-barát, szekuláris muszlim ország, melyet Törökországon, Szaúd-Arábián, Jordánián, Malajzián kívül alig ismert el hittárs ország. Egy magát európainak tekintő köztársaság, amelynek állampolgárai lassan egyedüliként a régióban, továbbra is csak drága vízummal tudnak az Európai Unióba utazni. Melyik a valódi identitás – kérdezik maguktól: koszovóiak, albánok, európaiak, muszlimok? Ezzel együtt nincs visszaút. Mindenki ezt állítja a függetlenséggel kapcsolatban, még ha természetesen némi csalódást is okozott a koszovóiaknak, hogy nem árasztották el befektetők az országot, nem lettek munkahelyek, és a gerillákból lett országvezetők – akiket nemes egyszerűséggel van, aki csak maffiózóknak nevez –, nem tudnak túllépni saját és klánjaik érdekein.
Ráadásul a szuverenitás sem teljes. Az ENSZ-misszió a Biztonsági Tanács határozata nélkül nem bír megszűnni. Az EU- misszió úgynevezett „státuszsemleges”, azaz (tekintve, hogy öt tagállam nem ismeri el Koszovót) nem foglal állást a státusz kérdésében. Koszovó északi, szerbek lakta része pedig továbbra is úgy viselkedik, mintha Szerbiában lenne. – Szerbiának sikerült a lábát az ajtóban tartania, nehogy az ajtó végleg bezáruljon – szemlélteti a helyzetet Agron Bajrami, a Koha Ditore napilap főszerkesztője, és hozzáteszi: „És a nemzetközi közösségnek nincs is baja ezzel, amíg Borisz Tadics lábáról, és nem egy szélsőséges szerb politikus lábáról van szó.” Bajrami, ahogy oly sok koszovói értelmiségi, amellett érvel, hogy az EU-missziónak (és a nemzetközi közösségnek) előbb vagy utóbb határozottabban kell majd fellépnie a szerbekkel és alapvetően Belgráddal szemben, amely nemrég például önkormányzati választást rendezett az északi területeken. Ugyanakkor azt is elismerik, hogy a status quo a biztonságért felelős szerveknek megnyugtató, hiszen amíg nem piszkálják az északi szerbeket, nyugalom van. De a koszovói politikusoknak is kapóra jön az „Észak” helyzete, hiszen ezzel lehet takargatni a valódi, húsba vágó politikai, gazdasági kérdéseket.
Erre a visszásságra világított rá Michael Giffoni, a Koszovóba akkreditált olasz nagykövet, aki az EU informális megbízottja Északon. Ahogy a pristinai olasz követségen mondta: „Fontos, hogy ne legyünk a szuverenitás kérdésének megszállottjai. A szuverenitás nemcsak területi, jogi kérdés, hanem gazdasági, társadalmi ügy is, amely felett a koszovói kormánynak teljes hatásköre van. Az emberek igényeire kell koncentrálni, mert az ország törékenysége valójában ebből, és nem a területi kérdésből fakad.” A térséget jól ismerő Giffoni amellett érvel, hogy az emberek életét, hétköznapjait kell jobbá tenni (északon állandó probléma a víz- és az áramellátás), hogy aztán a politikai megoldás már könnyebben elfogadható legyen.
A gazdasági gondok okozta társadalmi feszültségek egyelőre csak tüntetésekben fejeződnek ki Koszovóban. – Az embereknek sikerélmény és perspektíva kell. Konkrét, reális, elérhető célok – mondja Agron Bajrami, utalva arra, hogy a Függetlenség kikiáltása után a következő politikai „mantrává” az EU-tagság vált Koszovóban, ami bár konkrét, rövid távon nem reális cél.
Az országnak gazdaságilag is ki kell találnia magát. Az ipar megszűnt, pedig Koszovó hatalmas lignittartalékokkal rendelkezik, még áramot is tudna exportálni, ha lenne befektető, aki erőműveket építene. De a jogbiztonság hiánya, a korrupció, és pont az áramszolgáltatás megbízhatatlansága távol tartja a pénzembereket. – Nem lehet taxisokból és éttermekből felépíteni egy országot – panaszolja épp egy taxisofőr miközben a sokadik elterelésen haladunk át. A kormány az úthálózat korszerűsítésébe fogott, külföldi segítséggel. Nagy port is kavart annak az albániai Durres kikötőjébe futó autópályának az építése, mely 800 millió euróba, azaz majdnem annyiba kerül, mint az egész koszovói költségvetés.
Naim Rashiti, az International Crisis Group pristinai kutatója azt mondja, inkább az oktatásra, és a kórházak korszerűsítésére kellett volna költeni a pénzt. Az elavult tananyagot 56 diák tanulja egy osztályban, a túlterhelt iskolák három műszakban működnek. – De ezek hosszú távra szóló befektetések lennének, nem hoznak azonnal szavazatokat – magyarázza Rashiti.
– A kormánynak nincs tiszta gazdaságpolitikája – érvel Luan Shllaku, a Koszovói Alapítvány a Nyitott Társadalomért vezetője. Az egyetlen felfedezhető elem, a gyors privatizáció. Pedig a gazdasági válság idején, a koszovói telekommunikációs, villamos művek eladása nem tűnik jó befektetésnek. – Ezek az egyelőre állami tulajdonban lévő vállalatok lehetnének az aranytojást tojó tyúkok, de nélkülük nem lehet beindítani a gazdaságot – mondja Shllaku. Vio la Citaku, koszovói külügyminiszter-helyettes viszont úgy véli: a privatizáció az egyetlen módja annak, hogy ezeket a cégeket hatékonyabbá tegyék. Avni Zogiani, a COHU (Ébresztő!) nevű korrupciósellenes nonprofit szervezet vezetője szerint azonban a nemzetközi tanácsadó cégek, és egyes nyugati országok nagykövetei, különösen az amerikai nagykövetség – saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva – „követeli meg” a gyors privatizációt, ami a korrupció melegágya.
Itt pedig elértünk a nemzetközi közösséggel szemben gyakran hangoztatott vádhoz, mely szerint a politikai stabilitásért cserébe elnézi a politikai elit korrupcióját. Vagy Zogiani élesebb szavaival: „Eladjuk a szabadságot a stabilitásért”. Az EU missziója éppen az igazságszolgáltatást lenne hivatott megerősíteni, ám a koszovóiak szerint két éve tulajdonképpen semmit nem csinálnak: egyetlen politikusról sem rántották le a leplet. Ugyanakkor a politikai elitben sem lehet számítani megújulásra. Bár jövőre választások esedékesek, Hashim Thaqi kormányának nincs valódi alternatívája. A másik volt UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg)-veterán, egykori kormányfő újbóli hatalomra kerülése nem ígér minőségi változást.
Hogy mi legyen Koszovó, azon valószínűleg eddig a legtöbbet az a kreatív csapat gondolkozott, amely az ország imázsának kampányát találta ki. A „Fiatal európaiak” szlogen főleg az országot eddig el nem ismerő államokat vette célba. A kampány találó. Koszovó legfontosabb erőforrása, a fi atalsága. Pristina egyébként is olyan, mintha nagy egyetemi campus lenne: mindenki fiatal. Az országban az átlagéletkor 26 év. Luan Shllaku szerint az egyik kiút (indiai mintára) a munkaerő exportálása lehet. A fiatal munkaerő képzésére azonban külföldi tanulmányutakra, tapasztalatokra lenne szükség, ahhoz pedig vízumliberalizációra. Az már politikai döntés. Pedig ez a többnyire optimista, nyitott, vidám tömeg erőforrásból kockázattá is válhat. Évente 20 ezer új munkavállaló lép ki a piacra. Naim Rashiti szerint 7–10 százalékos gazdasági növekedés kéne ahhoz, hogy munkahelyeket lehessen teremteni (eddig Koszovó gazdasága 3-4 százalékkal bővült évente). Mint mondja, a következő 5–10 évben az lehet a reális cél, hogy a 45 százalékos munkanélküliségi rátát szinten tartsa a kormányzat. Ezalatt azonban tényleg ki kell találni Koszovót, és ebben Európának is részt kell vállalnia.
2010. június 5., szombat
Az afgán vezetők nagyra törő békejavaslatokat tettek, elemzői kételyek
MTI
Nagyra törő javaslatokat fogadtak el a tálib lázadókkal való béketárgyalások érdekében Afganisztán törzsi és vallási vezetői, e javaslatokat azonban megfigyelők szerint nehéz lesz elfogadtatni a tálibokkal és a nemzetközi közösséggel.
A javaslatcsomag, amelyet a törzsek, a vallási vezetők és az afgán civil társadalom 1600 képviselőjéből álló hagyományos testület, a loja dzsirga fogadott el háromnapos béketanácskozásának pénteki zárónapján, előirányozza, hogy a béketárgyalások megkezdésére állítsanak fel egy minden irányzatot tömörítő bizottságot, engedjék szabadon a nemzetközi erők által "hibás információk" alapján őrizetbe vett tálib foglyokat, vegyék le több tucat lázadó nevét az ENSZ, az Európai Unió és az Egyesült Államok terroristákat felsoroló listáiról, és kezdeményezzenek feltételek nélküli tárgyalásokat.
"Mi, a békedzsirga résztvevői e háború összes résztvevőjét felszólítjuk, hogy vessenek véget a vérontásnak" - jelentette ki a javaslatokat ismertetve Kiamuddin Kasaf, a tanácskozó testület alelnöke.
Hamid Karzai elnök megígérte, hogy e javaslatokat mind végrehajtja, megfigyelők azonban kételkednek azzal kapcsolatban, hogy az afgán vezetők rendelkeznek-e a megvalósításhoz szükséges eszközökkel.
A tálibok, akiknek öngyilkos merénylői sikertelen támadásokat hajtottak végre a dzsirga szerdai megnyitásának megzavarására, péntek óta egymással versengve szögezik le, hogy csak a külföldi csapatok teljes kivonulása után hajlandóak tárgyalni.
"A dzsirga által hozott döntések nem fogják meggyőzni a lázadókat, hogy csatlakozzanak a békefolyamathoz" - vélekedik Vahid Muzsda politikai elemző, a 2001-ben megdöntött tálib kormány egykori tisztségviselője. "Az ellenzék csupán két kérdésre összpontosít: a külföldi csapatok Afganisztánból való kivonulásának dátumára és az alkotmány módosítására (az iszlám törvénykezés, a saría alaptörvénybe való beillesztésére). Ezekről a kérdésekről pedig szó sem esett" - hangsúlyozza Muzsda. "A dzsirga javaslatainak értelmében a tálibok meg kellene adják magukat. Nem gondolom, hogy ezt elfogadnák"- összegzi az elemző, emlékeztetve rá, hogy lázadás egyre kiterjedtebb a közép-ázsiai országban.
"A dzsirga döntései túlságosan idealisták" - mondja egy másik afganisztáni elemző, Ahmad Szajedi. "Ha a kormány képes lenne a dzsirga javaslatainak végrehajtására, már régen megtette volna." A több mint 70 tálib vezető nevének a nemzetközi feketelistákról való levétele pedig egyszerűen meghaladja az afgán kormány hatáskörét. Ha mégis bekövetkezne, "az automatikusan megkérdőjelezné a külföldi erők afganisztáni jelenlétének jogalapját" - hangsúlyozta Szajedi.
Janan Mamozai elemző szerint viszont a dzsirga zárónyilatkozata tartalmaz minden elemet, amely a háború lezárásához szükséges. "A többségükben afgán lázadóknak elegük van a háborúból. Ha a kormány őszinte erőfeszítéseket tesz és jóakaratot tanúsít, a lázadók vezetői maguk is rugalmasságot fognak mutatni" - mondja Mamozai, aki szerint inkább az lesz a nagyobb kihívás az afgán kormány számára, hogy elfogadtassa a dzsirga bizonyos döntéseit a nemzetközi közösséggel.
2010. április 26., hétfő
Ahmadinezsád: az ENSZ-vétójog a sátán találmánya
Az iszlám köztársaság és a Nyugat között egyre nagyobb a feszültség. Az Egyesült Államok azzal vádolja Teheránt, hogy atomfegyvert fejleszt. Irán azt állítja, hogy nukleáris programja békés célú. A készülő szankciócsomag - ha elfogadják - már a negyedik lesz az Iránt sújtó ENSZ-büntetőintézkedések között.
Teherán azonban tovább dacol a tervezett büntetőintézkedésekkel. Felajánlotta ugyan, hogy alacsonyan dúsított urániumát lecseréli külföldön előállított magasabb dúsítottságúra - amivel csökkentené a dúsítási tevékenységekkel kapcsolatos nyugati félelmeket -, de ragaszkodik ahhoz, hogy a csere Iránban történjék.
Ahmadinezsád: az ENSZ-vétójog a sátán találmánya
Az iszlám köztársaság és a Nyugat között egyre nagyobb a feszültség. Az Egyesült Államok azzal vádolja Teheránt, hogy atomfegyvert fejleszt. Irán azt állítja, hogy nukleáris programja békés célú. A készülő szankciócsomag - ha elfogadják - már a negyedik lesz az Iránt sújtó ENSZ-büntetőintézkedések között.
Teherán azonban tovább dacol a tervezett büntetőintézkedésekkel. Felajánlotta ugyan, hogy alacsonyan dúsított urániumát lecseréli külföldön előállított magasabb dúsítottságúra - amivel csökkentené a dúsítási tevékenységekkel kapcsolatos nyugati félelmeket -, de ragaszkodik ahhoz, hogy a csere Iránban történjék.


