Irán: az atomfegyver ellenkezik az iszlámmal

MTI

Az atomfegyver kifejlesztése és alkalmazása ellenkezik az iszlámmal, és az iszlám elvekkel, amelyeken az Iráni Iszlám Köztársaság alapul – közölte Ali Akbar Szálehi iráni külügyminiszter az Euronews hírtévének nyilatkozva. A pénteken sugárzott interjúban Szálehi reagál azokra a nyugati vádakra, hogy Teherán atomfegyvert fejleszt.

A külügyminiszter ezt ismételten elutasította, és felhívta a figyelmet arra, hogy Ali Hamenei ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője fatvával (egyházi átokkal - Az új, fideszes MTI-nél ilyen észlények dolgoznak? Azt sem tudják, hogy a fatva egy vallásjogi döntés, ítélet? az iszlámban nincs is egyház, átkozódni pedig nem illendő. - szerk.) sújtotta az atomfegyverek tárolását, gyártását és alkalmazását, s ez a vallási rendelet nemcsak a muzulmán papságra (Ha nincs egyház, akkor papság sincs! - szerk.), hanem a kormányra is vonatkozik.

Szálehi leszögezte, hogy országa teljes mértékben tartja megát az atomfegyverek terjesztésének tilalmáról szóló egyezményhez. "Irán tagja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek, hisz ebben a szervezetben, és vallja azt, hogy az iszlám és az atomfegyver összeférhetetlen egymással" - mondta Szálehi. Hozzátette, hogy Teherán nagyon jó együttműködést alakított ki az iráni atomprogramot felügyelő NAÜ-val, a szervezet ellenőrei éjjel-nappal Iránban tartózkodnak, minden atomlétesítményt nyitott számukra, videokameráik pedig állandó üzemmódban működnek.

A NAÜ 2003 februárja óta vizsgálja az iráni atomprogramot. Teherán állítása szerint a program kizárólag békés célú, a Nyugat azonban azt gyanítja, hogy Irán atomfegyvert fejleszt. Hamenei 2004 szeptemberében adta ki a Szálehi által említett fatvát.

Bűn-e a muszlim hit?

Az Ordosz Műhely elemzése a Bar!kád oldalán

Száz számra olvashatjuk azokat a cikkeket, amelyek azt latolgatják, milyen rendszer alakul  ki  a helyzet megnyugvásával Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában, Bahreinben és a térség többi országában, ahol végigsöpört és söpör a felkelések sora. Vajon a demokratikus választások eredményeként szekuláris, azaz világi vagy vallásos, iszlamista kormány veszi át a kormányrudat?

Eddig azonban egyetlen egy cikket sem olvastunk a nyugati sajtóban – ami azt a tételt bizonyítja, hogy annak szabad a sajtó, akinek az a kezében van -, amely feltetette volna a kérdést: de milyen beleszólása van ebbe a Nyugatnak? Mi köze van ahhoz a nyugati kormányoknak, hogy az egyiptomiak a demokratikus választási folyamat eredményeként bármilyen kormányt választanak, beleértve olyat, amely iszlamista, azaz képviseli a muzulmán választók többségének akaratát úgy, ahogyan azt az őt képviselő politikai erők zászlajukra tűzték?

Ha a Nyugat nem szól bele abba, hogy milyen kormányt választanak a pápuák Új Guineában, a franciák Franciaországban, az izraeliek Izraelben, miért köti a Nyugat kapcsolatait egy választás végkimeneteléhez a muzulmán országokban? Miért nyilvánítják azonnal „persona non gratának” (szalonképtelennek) azt a kormányt, amely iszlamista, mint az 1992-ben Algériában, vagy a 2006-ban a Gázai övezetben demokratikus választással győztesen került ki? Vagy forradalommal, amikor Irán népe 1979-ben elsöpörte a pávatrónt?

Itt nem az a kérdés, hogy a Nyugat „fundamentalistának” nevez-e egy iszlamista kormányt, vagy nem, mint Törökországban, ahol a vallást és a politikát szigorúan kettéválasztják, miközben a vezetők éppen úgy gyakorolják muzulmán vallásukat, mint az Egyesült Államok vezetői másfajta vallásukat.

A kérdés az, hogy egy választás kimenetele miért tekinthető illegitimnek, a győztes kormány páriának csak azért, mert az nem tetszik a nyugati hatalmaknak?

Egy pillanatig se fogadjuk el azt az érvet, hogy ez azért lenne, mert a Nyugat nem tud mit kezdeni egy olyan országgal, ahol vallás és politika egybeforr. Ez van ugyanis Izraelben, ez van Angliában és egyes skandináv országokban, ahol államegyház működik.

Ha a Nyugat komolyan veszi fennen hangoztatott értékeit, kutyakötelessége nem beleszólni abba, hogy egy demokratikus választás révén mely erők kerülnek hatalomra, hiszen éppen ez a demokratikus folyamat lényege, esszenciája.

A fideszes szócső szerint nem egyeztethető össze az iszlám és a demokrácia

Az iszlamofób bogárka

A kormánypárti Magyar Hírlap már-már napi rendszerességgel közöl iszlámellenes cikkeket, publicisztikákat. Legutóbb épp Szentesi Zöldi László "írásából" szemezgettünk. Most Bogár László (A)rab nemzetek? című flekkjéből idézünk egy bekezdésnyit:


"Végül íme az első mondat diadalmas slusszpoénja: az iszlám és a demokrácia összeegyeztethető. Ez a mondat körülbelül annyira értelmes, mintha azt állítanánk, hogy a szakralitás és az ezt felszámolni igyekvő deszakralitás harmonikusan illeszthető egymáshoz."

Az egyiptomiak vallásosak, de demokráciát is akartak egy felmérés szerint

MTI

Az egyiptomiak az iszlám nagyobb befolyását akarják a politikai életben, de elutasítják a radikális iszlamistákat és a demokráciát tartják a legjobb politikai berendezkedésnek - derül ki egy tavaly végzett közvélemény-kutatás adataiból.
Az amerikai Pew Research Center decemberben hozta nyilvánosságra a tavaly tavasszal végzett kutatás adatait, amely egy hét országra (Egyiptom, Indonézia, Jordánia, Libanon, Nigéria, Pakisztán és Törökország) kiterjedő felmérés keretében vizsgálta a muszlim attitűdöket. Egyiptomban ezer fős volt a minta, a résztvevőket személyesen keresték fel.
A megkérdezett egyiptomiak 95 százaléka szerint jó volna, ha az iszlám nagyobb szerepet kapna a politikában, 85 százalékuk szerint pozitív az iszlám befolyása a politikára. A megkérdezettek fele szerint az egyiptomi politikában nagy, a másik fél szerint kis szerepet tölt be az iszlám.
Arra a kérdésre, hogy Egyiptomban van-e küzdelem az országot korszerűsíteni szándékozók és az iszlamista fundamentalisták között, 31 százalék válaszolt igennel. Közülük 27 százalék az előző csoport tagjának tartja magát, míg 59 százalék fundamentalistaként minősítette magát.
Arra a kérdésre, hogy igazolható-e az öngyilkos merénylet, 46 százalék adott soha választ, 34 százalék szerint kivételesen, 12 százalék szerint néha, és 8 százalék szerint gyakran. (Erre a kérdésre 2006-ban még 28 százalék adott olyan választ, hogy néha vagy gyakran.)
Hetven százalékuk nagyon aggódik, vagy csak aggódik a világban tapasztalt iszlamista szélsőség miatt, míg Egyiptom vonatkozásában csak 61 százalék.
A Hamász radikális palesztin mozgalommal 49 százalékuk rokonszenvezik.
A munkahelyeken szétválasszák-e a férfiakat és nőket kérdésre 54 százalék felelt igennel, 44 pedig nemmel.
A demokratikus kormányzást 59 százalék részesítené előnyben, és csak 22 százalék vélte úgy, hogy bizonyos körülmények esetén előnyösebb egy nem demokratikus rendszer, és 16 százalék számára közömbös, hogy milyen kormány van hatalmon.

Az iszlám vallásban nincs rasszizmus!

Vallástalanítás Szaúd-Arábiában

Itt még négy mecset volt...

A sivatagi királyság egyre inkább a vad amerikanizálódás útjára lép. Szaúd-Arábia függetlenedne legfőbb gazdasági húzóágazatától, a kőolaj-kitermeléstől. Ezen terv keretében modern üzleti negyed épül a fővárosban, Rijádban, amiről a Népszava számol be:

Első lépésként új pénzügyi körzetet hoznak létre a fővárosban, Rijádban. Ez a központ a The New York Times beszámolója szerint építészetileg leginkább Las Vegashoz hasonlítana. (Az iszlám tiltja a szerencsejátékot. Mohamed próféta -béke legyen vele- pedig azt tanítja, hogy ha egy ember egy népre, jelen esetben az amerikaikra, akar hasonlítani, az tulajdonképpen közéjük is tartozik - szerk.) A nemek megkülönböztetése legalábbis ezen a részen ismeretlen fogalom lesz. Az eredetileg tervezetthez képest feleannyi, várhatóan három mecsetet építenek, ami helyi viszonylatban valóban nem számít soknak. "A nyugatiakat éppúgy ide akarják csalogatni, mint azokat a fiatal szaúdiakat, akik külföldön tanultak, s megtapasztalták, milyen egy liberálisabb világ" - fogalmazott a megavállalkozás egyik építésze, Jacob Kurk.

Tony Blair a hitről

A munkáspárti Blair a hit felé fordul

Évekig élt a feltételezés – Nyugaton legalábbis –, hogy a társadalom fejlődésével a vallás fokozatosan elsorvad. De nem így lett, és most, egy új évtized kezdetén itt az ideje, hogy a politikusok komolyan vegyék a jelenséget.

Világszerte növekszik azoknak a száma, akik kinyilvánítják hitüket. Különösen áll ez az iszlám világban. Míg Európában a születési számok stagnálnak, az arab népesség megduplázódik a következő évtizedekben, és számos más, muzulmán többségű ázsiai államban a lélekszám növekedésére kell számítani. A keresztények száma szintén nő, de különös módon és meglepő helyeken.

A vallásosság leggyorsabban Kínában terjed, ez külön vizsgálatot érdemel. Kínában több muzulmán van, mint Európában, több a vallását gyakorló protestáns, mint Angliában, és több a katolikus, mint Olaszországban. Ezen túlmenően mintegy 100 millióan vallják magukat buddhistának. Természetesen ott van a konfucianizmus – ez inkább filozófia, mint vallás –, amelyet széles körben tisztelnek.
Brazíliában és Mexikóban fellelhető egy nagy evangélikus mozgalom. A hit az Egyesült Államokban is sokak számára az élet fontos része. Európában szintén nagy számban vannak azok, akik kinyilvánítják a hitüket. Az említetteken kívül sok a világon a hindu és a szikh felekezethez tartozó, továbbá a zsidó vallású.

Akik valamilyen hitet követnek, azok ettől indíttatva fontos cselekedeteket hajtanak végre. Afrikában az egészséggondozás 40 százaléka valamilyen vallásos szervezet közreműködésével jut el a rászorulókhoz. Muzulmán, hindu és zsidó segélycsoportok világszerte tevékenyek a szegénység és a betegségek elleni küzdelemben. Bármely fejlett államban találkozhatunk annak példájával, hogy emberek a hitükből eredő késztetés alapján gondoskodnak a mozgásukban korlátozottakról, haldoklókról, leszakadókról és más hátrányos helyzetűekről. Minden nagy vallás közös jellemzőként hirdeti a felebaráti szeretet és az isten előtti egyenlőség elvét.

Az együttérzés azonban sajnos nem az egyetlen megnyilvánulás, amelyen keresztül az embereket a vallás irányítja, mert ugyanígy képes táplálni a szélsőségességet, sőt a terrorizmust is. Ezek azok az esetek, amikor a hit azonosító kártyává válik azokkal szemben, akik nem osztoznak benne. Amikor a spirituális nacionalizmust táplálja a vallás, amely hitetleneknek, hűtleneknek, végső soron ellenségnek tekinti azokat, akik nem értenek egyet vagy akár csak más hit szerint élnek.

Ez bizonyos fokig mindig is így volt. Ami változott, az a globalizáció által kifejtett nyomás, amely egyre jobban összezsúfolja a népeket a műszaki haladás nyomán zsugorodó világban. Aki ötven évvel ezelőtt nőtt fel, gyermekként aligha találkozott valakivel, akinek más lett volna a kulturális vagy a hitbeli háttere. Ma, amikor a tízéves fiam játszóterén állok, vagy ha a barátaira nézek a születésnapi ünnepségén, számos különféle nyelvet, hitvilágot és színt látok. Magam örülök ennek. Ez a világ azonban megköveteli, hogy a kölcsönös tisztelet váltsa fel a kölcsönös gyanakvást. Egy ilyen világban megszakadnak a tradíciók, hatalmas kihívás elé kerül a régi gondolkodásmód, arra kényszerítve az embereket, hogy tudatosan válasszanak: magukévá teszik-e mindezt, vagy nem.

A súrlódások forrása az, hogy egyesek az újonnan jelentkező erőt olyan fenyegetésnek érzik, amely veszélyezteti a mélyen konzervatív társadalmakat. Akiknél számít a vallás, azok a globalizációval kapcsolatban gyakorta asszociálnak agresszív világiasságra vagy hedonizmusra, ez sokak számára zavaró. Ezért valamilyen értelmet kell adnunk annak, ahogy a hit világa kölcsönhatásba lép a globalizáció kényszerű folyamatával. Erre a célra fölöttébb kevés időt és energiát szánunk, annak ellenére, hogy a mai konfliktusaink többségében fellelhetők a vallás irányába mutató dimenziók. Az iszlám kiforgatásán alapuló szélsőségesség nem hagy alább, és addig nem is fog, amíg nem lépünk fel ellene egyidejűleg a vallás eszközeivel és biztonsági intézkedésekkel.

Ez a szélsőségesség lassan, de biztosan kivált egy ellenreakciót önmagával szemben, amint azt látjuk például az európai választások során az iszlamofób pártok térnyerésében, és európai politikusok olyan nyilatkozataiban, hogy a multikulturalizmus megbukott.

Az idők során a vallás gyakran része volt a politikai konfliktusoknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vallást le kellene értékelni, éppen ellenkezőleg, a jelenség különleges összpontosítást igényel. Ezt egyre világosabban látom, amint több időt töltök Jeruzsálemben, ahol a város keleti és nyugati részében is egyértelműen erősödik a vallásosság.ű

A saját alapítványomat (Faith Foundation) pontosan azért indítottam, hogy nagyobb egyetértést lehessen teremteni a hitvilágok között. Az okfejtésem egyszerű: akik a vallás nevében hirdetik a szélsőségességet, nagyon aktívak, bőséges pénzügyi forrásokkal rendelkeznek, és – legyen bármilyen reakciós természetű a gondolkodásuk – briliáns módon használják a korszerű kommunikációs eszközöket és technológiákat. A számításaink szerint dollármilliárdokat költenek évente az ilyen értelemben vett vallás támogatására.
Az alapítványomnak van egy egyetemi programja, amely immár kilenc országban jelen van. Célja az, hogy a vallást vegye ki az egyházi iskolák kizárólagos fennhatósága alól, és a jelenséget a mai világban játszott szerepe alapján elemezze. Van egy további program is, amely 15 országban működik, és várhatóan mások is csatlakoznak hozzá azzal a céllal, hogy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók – interaktív technológia alkalmazásával – megvitassák hitüket és azt, mit jelent számukra a vallás. Harmadikként működik egy akcióterv, amelyben fiatalok más hitvilágban élő társaikkal együtt munkálkodnak annak a programnak a tudatosításában, amelyet az ENSZ indított a szegénység leküzdésére Millenniumi fejlesztési célok néven.

Mi csak egy szervezet vagyunk, de számítani lehet továbbiak indulására. Az egyik példát a Spanyolország és Törökország által kezdeményezett Civilizációk szövetsége adja, de Szaúd-Arábia királya is vezető szerepet tölt be ezen a területen. A kezdeményezéseket azonban minden kormánynak komolyabban kellene vennie. Nemcsak arról van szó, hogy magas szinten összehozzunk embereket, a kezdeményezést le kell vinni a gyökerekig, bevonva az ifjúságot és az általa elért médiát.

Végezetül, a vallási vezetőknek fel kell vállalniuk az új felelősséget: szilárdan és határozottan kell lépniük a sajátjuktól eltérő, más hitvilágok tiszteletben tartásáért. Az agresszív világiasság és a szélsőségesség egymást erősíti, ezek együtt támasztanak kihívást a hit embereivel szemben. Együtt kell demonstrálnunk, hogy az igaz hitre a szeretet jellemző. Ellenkező esetben a vallást az a harc határozza majd meg, amelyben a szélsőségesek átveszik a hívő közösségek feletti ellenőrzést, a világiak pedig azt állítják, hogy ez a magatartás elválaszthatatlanul hozzátartozik a valláshoz.

Ez a fejlemény tragédia lenne, mert a globalizáció korában a hit mindenekfelett képes az ész és a haladás képviseletére. A vallás nem hal meg, és nem is kellene. A világnak szüksége van a hitre.

Az iszlám semmit nem adott fel hitelveiből - írja Lipusz

Részletek Lipusz Zsolt, a Kuruc.infón megjelent publicisztikájából

Lipusz Zsolt

Ami pedig az iszlámmal való viszonyt illeti, keresztény egyházak e téren folytatott politikájában a gyávaság és a liberális elvek mételyező hatásának érvényesülése szignifikánsan kimutatható.


Mindazonáltal – tehetjük a Die Welt megállapításaihoz most már hozzá – a mozlim vallás nyugat-európai de egyben világsikere, nagyon fontos, példázatos erővel kellene, hogy hasson a vezető keresztény ideológusokra. Arról van szó ugyanis, hogy a kereszténységgel hatásos ellentétben, az iszlám azért lehet történelmileg - az átmeneti bukások és visszaszorulások ellenére is – ennyire expanzív, harcias és sikeres, mert semmit nem adott fel hitelveiből, tradícióiból, ősi szokásjogából, nem kötött alkut a modernitással, s a Nyugattal, sőt mindenkor karakterisztikusan azzal szemben, az ő – akár keresztény, akár szekuláris - értékeivel és szokásaival szemben határozta meg magát. Ezt a habitust és hajlíthatatlan következetességet nem ártana, ha a keresztény egyházak a civilizációs huszonnegyedik órájukban eltanulnák Mohamed követőitől. Különben fél évszázadon belül Európa nagyobbik felén a kereszt helyett a félhold lesz az úr, s árnyéka a világ mind nagyobb részére fog rávetülni.


Lipusz Zsolt nyíregyházi történelemtanár, aki rendszeresen publikál a Kurucon. Jelen cikke harca szólítja fel a keresztény egyházakat.

Puli szerint az iszlám fogja Európát egyesíteni

Puli (Nagy Attila) blogunk követője. Gondolatmenetét alább olvashatjuk:

Európát az iszlám fogja egyesíteni. Nekik sikerülni fog, mi az európainak magának nem.

Az európai ott bukott bele, hogy felülről akart egyesíteni. Kívülről befele. Az európai

civilizáció mindent kívülről befele hajt végre és nem belülről kifele, ahogy az élet diktálja, a

vitális gyökerek felől. Európának nincsenek vitális gyökerei, ezért fog elpusztulni. (Ez a

nyugati kultúrát meghatározó Ószövetségi teremtés mítoszból következik, Jáhvé kívülről

befele alkot. Eliade szerint mítoszaink meghatározzák cselekvésünket, még ha már nem is

élnek akkor is.) Az iszlám alulról teszi, belülről teszi, ezért fog sikerülni neki. Az iszlám a

vitális gyökerekből él, mi ott van a lélekben,ezért győzi le Nyugatot.

A Európának az iszlám általi meghódítása nagyon hasonlít Erdély románok általi

meghódítására, mert az is alulról, belülről történt. Csak a Trianont látó könnyes tekintetünk

nem látja, hogy az csak egy tényt szentesített, amit mára románok végrehajtottak, valósággá

tették.

Az egyik ortodox teológus azt írta, hogy az ortodoxia messze közelebb van az iszlámhoz, mint

a nyugati katolicizmushoz. Lehet nem tévedett. Azt szoktam mondani, hogy a Monarchia

bukása, előképe volt Európa bukásának. A békediktátumot aláírók, ha ezt tudták volna?!

Nem furcsa, hogy az intézményekben szegény erdélyi románság, a magyarok által megvetett

pásztornép elvette az intézményekben gazdag, várakban gazdag magyarságtól Erdélyt. Igen,

merta gyökerekből tette. Nicolae Iorga a neves román történész azt mondta, hogy a

románokat nem a külső parancs tartotta meg, hanem a belső. Mi katona nép, mindiga külső

oaprancs erejében hittünk. De azt is lehet mondani, hogy Iorga sem látta és sok román

értelmiségi, ki az organikus román létre esküszik, hogy az ellentétben van az általuk

báványozott nemzetállamisággal.

George Sarac bihari román nóta énekes azt mondta, igaz nem kevés magyar éllel az állami

román rádióban, hogya románoknak nem voltak kőváraik, mint a magyaroknak, nekik a

szívük volta vár és győztek a kővárak fölött.

Nagyon elgondolkodtató, amikor a székelység is csak az intézményekben bízik, amik már nem

váltak be a történelem folyamán, hogy az igazi megtartó erő vajon hol van, nem a

gyökerekben mi a lélekben van. Ahol nincsen belső lelki vár, ahol nincsen belső vitális,

szellem, lelki autonómia ott a külső vár és a külső autonómia nem tart meg.

Egy nemzet ha nem keresi biztonságát - ha keresi akkor már elveszítette belső biztonságát, a

gyökerek biztonságát – egy államban az a vitalitás jele. A művelt európai szemében ez

civilizációs lemaradás. Az állam nélküli cigányok túl fogják élni Európa modern nemzeteit. Az

állam nem egyéb, mint ami elszakít a gyökerektől és aztán elpusztít. A székely autonómia az

állam kicsinyített mása. Vajon nem acigányok állam nélkülisége az igazi autonómia, a

gyökerek autonómiája?!

Nyugat, mi magyarok - abba bukik - buktunk bele, hogy a dolgokat csak kivülről láttuk, csak

a felszínt láttuk. Eltűnteti Nyugatot egy olyan vallás, kultúra, mely benne és abban, ami belül

van.

Ha az iszlámot vettük volna fel, ma nem itt lennénk, részei lennénk az eljövendő iszlám

uralomnak Európában. Részei lennénk az eljövendő iszlám európaiságnak.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföl

Spanyol nyelvű iszlám adót indít Ahmedinezsád

A Népszabadság cikke

A túlnyomóan katolikus Latin-Amerikában magyarázná az iszlám vallást Mahmúd Ahmadinedzsad -írja a brit Guardian. Az iráni államfő ugyanis spanyol nyelvű nemzetközi tévécsatornát indít, felismerve, hogy a világ fele spanyolul beszél.

Dél-Amerika legmagasabb minaretje a venezuelai Caracasban

Az iráni állami televízió, az IRIB eddig arabul és angolul sugárzott (a farszi mellett). Teheránban is belátták, hogy  a harcias nyilatkozatok mellett szükség van a média jelentette softpowerre, puhább befolyásolásra, hogy saját szájuk íze szerint mutassák be a világot. Ahmadinedzsad ugyanis előszeretettel vádolja a nyugati államokat (és a médiát) kettős mércével: szerinte eltúlozzák például az olyan esetek fontosságát, mint a házasságtörésérért megkövezésre ítélt iráni asszony esete.

Latin-Amerika  erre a témára biztos nem lesz vevő, ám az Amerika- és kapitalizmus ellenes kritika itt termékeny talajba hullhat. Irán ráadásul jó kapcsolatokat ápol Brazíliával (ami ugyan portugál nyelvű, de a spanyol adást azért ha akarják, ők is megértik), Venezuelával és Bolíviával is. Teherán műholdakkal sugározza majd a műsorokat, függetlenül attól, hogy otthon továbbra sem engedélyezték a műholdas vevőket, tartva a kulturális sokszínűség zavaró hatásaitól. Ettől persze számos iráni háztartás felszereli a tányérokat, hogy a hatóságok aztán időről időre leszedjék őket.

Saleh Tayseer volt a Viva Natura TV vendége

Saleh Tayseerrel, az Iszlám Egyház vezetőjével és Fahad Alszimári szaúdi egyetemi tanárral beszélget az iszlámról és szokásairól a Viva Natura TV-n Yahya Noumi.

A felvétel ITT tekinthető meg.

Nagy civilizációk – Iszlám

A Metropol összeállítása

Az iszlám saját híveinek nagy része szerint a béke és a türelem vallása – a médiában róla sugárzott kép azonban gyakran ezzel ellentétes hatást kelt. Számunkra itt, Európa és a keresztény világ közepén, a felvilágosodás után is nagyon fontos, hogy minél többet megtudjunk róla.

Az iszlám ma másfél milliárdnál is több követőjével – a kereszténység után – a világ második leg­elterjedtebb vallása. 1400 éve futótűzként terjedt el a világban; a hívők szerint Mohamed próféta, egy arab kereskedő kezdte tanai hirdetését, miután Gábriel arkangyaltól megkapta az isteni kinyilatkoztatást.


A mekkai Kába-szentély; akár négymillió zarándokot is fogadni tud a nagy zarándoklat hónapjában. A mekkai Kába-szentélyt állítólag Ábrahám alapította; már Mohamed előtt is kultikus hely volt.

632-re, Mohamed halála idejére egész Arábia felvette a muszlim vallást, és elismerte Mohamed prófétaságát. Ezután néhány évtized alatt az egész Kelet, Észak-Afrika és hét évszázadra a mai Spanyolország területe is az iszlám világ uralma alá került, hasonlóan Indiához.

Az iszlám civilizáció rengeteg nagyszerű értéket hozott létre: számunkra különös, egzotikus építészettel és – ember- és állatábrázolást tiltó – képzőművészettel; nagyszerű költészettel és filozófiával; az antik görög-római irodalom, tudomány jó része arab közvetítéssel menekült meg és jutott vissza az évszázadokig dogmatikus keresztény Európába.

Az iszlám – a kereszténységhez hasonlóan – nem egy központú, rengeteg a törésvonal (vallási – lásd síiták, szunniták és „alágazataik” –, etnikai vagy hatalmi). Erre példa a mai Irak: bár a nemzetközi megszállás a végéhez közelít, mégsem látszik, hogy rendeződne a sokféle feszültség szunniták és síiták, arabok, kurdok és más népek között.

A muszlimok tisztelik a zsidó és a keresztény vallás fő tanait és nagy alakjait; az iszlámból és a Koránból – hasonlóan a többi vallás szent könyveihez – szinte mindent le lehet vezetni.

A kérdés az, hívei hogyan alkalmazzák és gyakorolják hitüket a 21. század valóságában.

Az öt pillér

Ahogy a kereszténység alapja a tízparancsolat, úgy az iszlám öt pilléren nyugszik.

1 „Siháda” (hiteskü): nincs más Isten, csak
Allah, és Mohamed az ő prófétája.
2 „Szálát” (ima): napi öt ima Mekka felé fordulva.
3 „Zakat” (adakozás): minden muszlim jöve delmének 2,5%-át be kell fizetnie az alapba.
4 „Ramadán” (böjt): a kijelölt teljes holdhónap idején napkeltétől napnyugtáig böjtölni kell.
5 „Haddzs” (zarándoklat): Minden hívőnek, ha tud, életében egyszer el kell jutnia Mekkába.

A muszlim szent könyv

A Korán a muszlimok hite szerint Allah szava, az isteni akarat közvetlen kifejezése, amely összefoglalja az iszlám hit dogmáit és előírásait. Úgy vélik: az isteni ige arab nyelven jutott el Moha med prófétához, aki – írástudatlan lévén – azt szóban hirdette.

Tanításait és prédikációit tanítványai gyűjtötték össze és ír ták le. Egyes források szerint ez még életében, mások szerint a halálát követő néhány évben történt. A Korán végleges (a „helytelen olvasatokat és értelmezéseket kiküszöbölő”) változatának kialakítása a harmadik kalifa, Utmán nevéhez fűző dik.

A Koránt 114 fejezet (szúra) alkotja, melyek rövid versekből állnak.

Interjú – Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke.

Miért választja a magyar emberek egy része az iszlámot?
– Akik felveszik a muszlim hitet, mindannyian az Istenhez vezető utat keresik, és az iszlámban meg is találják, hiszen alapjában véve ez egy békés vallás. Maga a szó is belenyugvást jelent. Vannak olyanok is, akik csak a házastársuk miatt térnek át, de ők tartoznak a kisebbséghez.

Hány mecset van Budapesten?
– Összesen három arab, három török, egy afgán és egy magyar (Valójában négy arab és két török.- szerk.) , amelyek csupán az igehirdetés nyelvében különböznek egymástól. A miénkben pl. a pénteki istentisztelet magyarul van, mert a magyar az összekötő nyelv az itt élő muzulmánok között.

Hogyan ítélik meg a kívülállók a muszlimokat?
– Sajnos rengeteg előítélettel kell szembenéz nünk, hiszen a legtöbb ember a médiából tájékozódik, és maximum a kebabosnál vagy egy közel-keleti nyaraláson találkozik hús-vér muszlimmal. Eleinte tartanak tőlünk, de ahogy megis mernek bennüket, rájönnek: mi nem akarunk senkit sem bántani.

A munkahelyen éri önöket valamilyen diszkrimináció?
– A napi ötszöri ima rendszeresen problémát je lent, amelyet végül is az esti összevont imádkozással ki lehet váltani. (A Kegyes Korán szerint a muszlim köteles az imáit időben végezni. - szerk.)
A legrosszabb helyzetben a kendőt viselő nők vannak, mert róluk azonnal meg lehet állapítani, milyen felekezethez tartoznak. Egy ismerősöm, hogy elkerülje a munkahelyi konfliktusokat és a csípős megjegyzéseket, még a buszmegállóban leveszi a kendőt.

Mi a véleményük a szeptember 11-i terrortámadásról?
– Az egész közösség nevében elmondhatom, mélységesen elítélem, mert az ikertornyokban több ezer ember, köztük 57 muzulmán halt meg. De az is elgondolkodtató, hogy Afganisztánt és Irakot a keresz -tény Nyugat gyakorlatilag megszállta. Az ott élők naponta szembesül nek a nyomorral, a harcokkal; ilyen környezet ben a radikális eszmék sokkal gyorsabban terjednek.

A szélsőséges nézetek mennyire népszerűek a muszlimok között?
– Magyarországon egyáltalán nem. Egy nemzetközi felmerés szerint a muszlimok alig egy százaléka radikális gondolkodású, ami világviszonylatban kb. 1,5 millió ember. Közülük is csak nagyon kevesen lesznek terroristák, de amíg az USA-ban nyilvánosan Koránt égetnek, és szándékosan gerjesztik a feszültséget, addig a mostani helyzeten csak nagyon nehezen lehet változtatni.

Könyvsorozat

A Nagy civilizációk 16 kötetes könyvsorozata a Metropol és a Kossuth Kiadó közös vállalkozása.

A 11. kötet (Iszlám) már kapható; ára 1590 forint.

A kö vetkező kötet: Maják.
A kötetek nem kerülnek könyvesbolti forgalomba.

Az újságárusoknál
megveheti őket; kéthetente szerdán jelennek meg.

Elő is fizethet közvetlenül a kiadónál. Telefon: 06/1-225-8400, 225-8401, 201-9582, e-mail:kossuthvevoszolg@t-online.hu

www.nagycivilizaciok.hu, www.kossuth.hu, www.metropolkonyvtar.hu

A Világhíres festők című sorozat is kéthetente
szerdánként jelenik meg, egy hét eltéréssel a Nagy civilizációkhoz képest.

Egyiptomban koptok tömegei térnek át az iszlám vallásra

Egyiptomi keresztény források szerint az országban évente legalább 10 000 keresztény tér át a muszlim vallásra. Az okok különfélék: a kopt egyház által nem engedélyezett válás, muzulmán féllel kötött házasság, köztisztviselői vagy katonai pálya - írja a Magyar Kurír.

Az persze a katolikusok eszébe sem jut, hogy az iszlám -mint végső és igaz vallás- vonzó is lehet! Valójában arról van itt szó, hogy számos kopt ismeri fel az iszlám igazságát. Teszik ezt ugyanúgy, mint őseik 1400 éve. Szabadon és méltóságteljesen.

A katolikus vallás nem igen hisz a túlvilágban, ha a tagjai egy spirituális dönztés mögött materiális okokat tudnak csak sejteni...

Idézetek a Zizzenetek blogból

Egyes elemzők szerint, az iszlám, előbb utóbb maga alá gyűri a kereszténységet. Lehet benne valami, mert például a teve, sokkal strapabíróbb konstrukció, mint a ló.

A modernizáció iszlám útja

A szegedi egyetem tanulmánya

„Európának csak egy szegletében megtűrve, az iszlám már rég letűnt a világtörténelem színpadáról, s keleti kényelembe és nyugalomba vonult vissza” – ezzel a német filozófustól, Georg Wilhelm Friedrich Hegeltől származó idézettel kezdte előadását J. Nagy László, az SZTE BTK Történeti Intézetének professzora.

Az iszlám a modern világban címet viselő előadás az Európa, valamint az iszlám világ közötti viszonyban a 19. század második felében bekövetkezett változás okait mutatta be, valamint választ keresett arra a kérdésre is, vajon a modernizációnak létezik-e az Európában megszokottól eltérő útja, módja is.
A Hegeltől kölcsönzött mottó után egy újabb, Goldziher Ignáctól, a valaha élt legnagyobb jelentőségű magyar iszlámkutatótól származó, 1882-es idézettel folytatódott a Mindentudás Egyeteme Szeged eddigi alkalmai közül legnagyobb érdeklődés övezte est. A szövegrészlet remekül rámutatott arra, hogy nem egy statikus, hanem egy mozgásban levő iszlám világról van szó, amely, cáfolva Hegelt, mind a mai napig nem nyugodott meg. Ezt a közel-keleti konfliktusok, valamint a Mohamed prófétáról leközölt karikatúrák miatti zavargások is remekül bizonyítják.

Kapcsolat és előítéletek

Annak ellenére, hogy mi, európaiak a 19. század második felétől kezdve állandó kontaktusban vagyunk az iszlám világgal, mégis előítéletekkel viseltetünk az iránt. Az iszlám híveiről kliséink, sematikus képeink vannak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden arab egyben muszlim is, pedig ez korántsem így van, elég csak a Baath párt alapítójára, Michel Aflaqra vagy éppen Szaddám Huszein egykori jobbkezére, Tarik Azizra gondolnunk, akik mindketten keresztények. Az sem igaz továbbá, mégis meg vagyunk róla győződve, hogy az iszlám világ monolitikus egységet alkot, és az emberek az összes iszlám országban ugyanazt teszik, ugyanúgy élnek. Ez pedig eleve lehetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy az iszlám a Föld mintegy másfél milliárd emberének a hitét képezi, mintegy tízezer kilométer hosszan elnyúló területen Marokkótól egészen Indonéziáig. Az iszlám világ hiedelmeinkkel ellentétben igenis sokszínű. Indonéziában például, amely 230 milliós lakosságával a világ legnagyobb iszlám országa, a hívők fogyasztanak sertéshúst. Bangladest a mai napig női miniszterelnök, Khaled Ziairányítja; Algériában, ahol pedig az egyik legretrográdabb családjogi törvény van érvényben, három női miniszter is helyet foglal a kormányban. Természetesen vannak olyan tulajdonságok, amelyek az összes iszlám országot jellemzik, mint például az öt alapelv (a hit megvallása, a napi ötszöri imádkozás, a mekkai zarándoklat, a jótékonykodás és a böjt a ramadánkor), apróbb eltérések azonban mindenütt előfordulnak. Az alaviták és a drúzok például a Koránt elfogadják, de nem tekintik kizárólagos szent könyvnek, a saríát mint iszlám törvénykezést nem alkalmazzák, és fogyasztanak például alkoholt. Összefoglalva tehát, ahogy arra J. Nagy László is rámutatott, az iszlám világ rendkívül színes, amelyet nem a dogmákból, kultuszból, teológiából, hanem a konkrét történelmi, társadalmi valóságból kiindulva kell vizsgálnunk.

J. Nagy László szerint az iszlám világ rendkívül színes, amelyet nem a dogmákból kiindulva kell vizsgálnunk.

Partnerség vagy uralom

A 19. század második felétől kezdve valami radikálisan megváltozott az Európa és az iszlám világ között fennálló viszonyban. A korábbi, partneri kapcsolat helyett Európa ekkortól már uralni, leigázni akarja az általa fejletlennek, fejlődésképtelennek tartott iszlám világot. Vajon mi az oka ennek a végbement változásnak? A választ az egyik legnagyobb muszlim gondolkodónál, al-Afganinál kell keresnünk. A rendkívül tájékozott, Párizsban sok időt eltöltő,Victor Hugót személyesen ismerő al-Afgani szerint a muszlimok eltértek a vallás eredeti tanításaitól, amelyekhez vissza kellene térniük, ugyanakkor el kell sajátítaniuk a modern világ politikai, de főleg technikai eredményeit, vívmányait is. Al-Afgani munkásságában két tendencia mutatkozik meg. Létezik egyfajta nyitott, modernista ág, amely autonóm módon igyekszik bekapcsolódni a világba, és van egy integrista-fundamentalista iszlám irányzat, amely görcsösen bezárkózik, és azt vallja, hogy minél erősebben követi valaki az iszlám előírásait, annál inkább meg tudja védeni magát.

Megkésett modernizáció

A modernizációs törekvések leghangsúlyosabban Egyiptomban jelennek meg, mivel ott érzékelhető leginkább a külföld jelenléte. Mind a Haszszan al-Banna-féle Muzulmán Testvérek társaság, mind a Szajjet Kutb-féle mozgalom az iszlám szellemében képzelte el az ország modernizálását, és tett erre kísérletet. A Muzulmán Testvérek a nemzeti, illetve a szociális problémákra helyezték a hangsúlyt, és harcoltak az idegen szokások ellen. Szajjet Kutbpedig elsőként fogalmazta meg koherensen az iszlám szocializmust, hirdette a társadalmi igazságosságot, de nem nemzetállami, hanem közösségi keretekben gondolkodott. Az iszlám modernizációs folyamat azonban már jóval az 1900-as évek előtt megkezdődött. A 19. század elején Mohamed Ali, a török Porta ellenében is, megkezdte Egyiptom modernizálását, nyomdákat, iskolákat hozott létre, nők számára is, gépesítette a gyapotszedést. A fentiek mellett erős hadsereget szervezett, és Konstantinápoly alá vonult. Ekkor a nagyhatalmak közbeszóltak, és az ország megnyitását követelték. Egyiptom a számára felajánlott külföldi kölcsönök miatt az 1870-es évekre eladósodott. Ez a megalázó helyzet a történelem során többször is megismétlődött, ezért nem sikerül sem Egyiptomban, sem a többi muzulmán országban megvalósítani az iszlám módon történő modernizációt. Az általánosan levonható konklúzió ebből J. Nagy László professzor szerint tehát az, hogy az iszlám országok már a 19. század eleje óta próbálják megvalósítani a modernizáció iszlám módját. Ez azonban, főleg az Irán és Egyiptom közötti térségben akadályokba ütközik, mivel a külföldi érdekek, elsősorban a kőolaj kérdése egyfajta, Európától, illetve az Egyesült Államoktól függő modernizációs viszonyban mutatkoznak meg.

Dobos Tamás

Brit felmérés: lesújtó vélemények az iszlámról

Az ATV híre

Mindössze 13 százalék tartja a béke vallásának.

Egy internetes közvélemény-kutatás szerint a brit lakosság csaknem 60 százaléka köti össze az iszlám vallást a szélsőségesekkel – tette közzé a BBC. Az internetes közvélemény-kutatást egy mérsékelt muzulmán szervezet rendelte meg, hogy feltárja a brit lakosság véleményét az iszlám vallással kapcsolatban.

A YouGov internetes oldal kutatása alapján kiderül, hogy ez a vélemény igencsak negatív képet tükröz a muzulmánokról. Tízből hét brit szerint az iszlám vallás a nők elnyomását jelenti. Ezen kívül a válaszadók több mint fele kötötte össze az iszlám vallást a terrorizmussal. A kutatásban résztvevők mindössze 13 százaléka volt azon a véleményen, hogy az iszlám vallás a békére épül, és még ennél is kevesebben, 6 százalékuk gondolta úgy, hogy a muzulmánok hite igazságos.

Dagesztánban reneszánszát éli az iszlám

Az ATV cikkének részlete

Dagesztánban, és az Észak-Kaukázus többi részén a kommunizmus bukásával reneszánszát éli az iszlám. Az Oroszországhoz tartozó köztársaság mintegy 3 ezer mecsetének nagy részét az elmúlt húsz évben építették. A térségben uralkodó korrupció és társadalmi egyenlőtlenség sok fiatalt terel a muszlim eszmék irányába, amelyek szerint az égető problémákat csak erőszakkal lehet megoldani.

Békésen él együtt a kereszténység és az iszlám az ősi hiedelmekkel Afrikában

OrientPress Hírügynökség

Az elmúlt évszázad során jelentősen átrajzolódott Afrika vallási térképe. A két legnagyobb vallás, a kereszténység és az iszlám rohamos terjedésével ma már a Szahara alatti területeken él a keresztények 21 százaléka, valamint a muszlimok 15 százaléka. A két vallás dominanciája mellett azonban megmaradtak a hagyományos afrikai vallási hiedelmek és rítusok is.

Az afrikaiak nagy része, bár aktív tagja keresztény vagy muszlim közösségnek, továbbra is hisz a boszorkányságban, a szellemekben, a reinkarnációban és a hagyományos vallás többi elemében - derül ki az LETE Társadalomtudományi Karának hírleveléből.

Gyorsan terjedt a két világvallás

A Pew Research Center 25.000 fő részvételével végzett kutatást 19 afrikai országban, amelyek a Szahara alatti és a Jóreménység foka feletti területen helyezkednek el. A vizsgálat szerint 2010-re a muszlimok aránya közel a hússzorosára nőtt, a kezdeti, 1900-as évek eleji 11 millióról 234 millióra, a keresztényeké pedig még gyorsabban emelkedett, 7 millióról 470 millióra nőtt az évszázad során.

A megkérdezettek a munkanélküliséget, a bűnözést valamint a korrupciót nagyobb problémának látják, mint a vallási konfliktusokat a kontinensen. Ez alól kivételnek számítanak a nigériaiak, illetve a ruandaiak, közülük ugyanis minden hatodik állította, hogy a vallási megosztottság jelentős probléma az országukban. Sok afrikai aggódik a vallási extrémizmus miatt, beleértve a sajátjukét is. A megkérdezett keresztények fele számít arra, hogy Jézus még az ő életük során visszatér, míg a muszlimok 30 százaléka várja a kalifátus visszaállítását, amelyet az iszlám aranykorának tekintenek.

Nem mindenki ítéli el az erőszakot

Jóval többen állították, hogy a civilek elleni erőszak egy vallás védelmében megengedhetetlen, mint azok, akik szerint bizonyos esetekben ez igazolható. Azonban így is 20 százalék véli úgy, hogy a civilek elleni erőszak néha vagy sok esetben megengedhető a vallás védelmében.

A legtöbb országban a megkérdezett muszlimok fele állította, hogy a nők nem dönthetnek szabadon abban a kérdésben, hogy hordanak-e fátylat vagy sem. A női körülmetélés a muszlim Maliban és Dzsibutiben a legelterjedtebb, ám Ugandában gyakoribb a keresztények, mint a muszlimok között.

A vizsgált terület minden országára igaz, hogy a keresztények és muszlimok egyaránt erősen elutasítják a homoszexualitást, az abortuszt valamint a házasság előtti szexuális kapcsolatot. Az egyetlen eltérés a poligámia megítélésben van: a muszlimok inkább elfogadják, mint a keresztények, és inkább gondolják úgy, hogy a többnejűség nem morális kérdés.

Minden országban a megkérdezettek többsége állította, hogy a nyugati zene, filmek és televízió romboló hatással van a kultúrájukra, ám a többségnek személy szerint tetszik a nyugati szórakoztató műfaj.

Hisznek a mágia erejében

A megkérdezettek nagy része azon túl, hogy mélyen elkötelezett a keresztény vagy az iszlám mellett, a tradicionális afrikai vallást továbbra is meghatározó elemnek tekinti a mindennapjaikban. Tanzánia, Mali, Szenegál és Dél-Afrika lakosai közül a kutatásban résztvevők több mint fele állította, hogy hisznek az ősöknek bemutatott áldozati rítusban, valamint, hogy a szellemek meg tudják védeni őket a veszélytől. A keresztények és muszlimok negyede állította, hogy hisz az amulettek és a mágia erejében, egy jelentős számú kisebbség pedig szakralizált állati bőrt vagy koponyát tart az otthonában. 14 országban tízből hárman tradicionális gyógyítót keresnek fel, ha valamelyik családtagjuk megbetegszik, de akadnak olyan országok is – Csád, Mali, Szenegál, Kamerun –, ahol a megkérdezettek több mint fele részesíti előnyben a hagyományos orvoslást.

A keresztények és muszlimok nagy része intenzíven és mélyen éli meg a hitét. Tízből hárman állították, hogy életük során már megtapasztalták az isteni gyógyulás erejét, látták, ahogy ördögűzés során az ördög elhagyta az ember testét, illetve kaptak már isteni útmutatást is. Azokban az országokban, ahol a keresztények vannak többségben, a megkérdezettek több mint fele hiszi azt, hogy Jézus visszatér még az életük során.

Derűlátóbbak?

A megkérdett afrikaiak egyetértettek abban, hogy a munkanélküliség az egyik legfőbb problémájuk. A legtöbb vizsgált országban az emberek több mint fele elégedetlen az országukban történő ügyekkel. Minden országban a megkérdettek legalább 30 százaléka mondta, hogy voltak olyan időszakok az elmúlt év során, hogy nem tudta családját elég élelemhez juttatni. Ennek ellenére, egy 2007-es kutatással összehasonlítva, amelynek során a világ egyéb tájain élő emberek életükkel való elégedettségét vizsgálták, a 2010-es kutatás során több afrikai hitt abban, hogy az életük az elkövetkező 5 év során jobbra fordul.

Új blog indul Iszlám pénzügyek címen

Új blog indul Iszlám pénzügyek elnevezéssel. A blogot slamfin szerkeszti, aki nem lett muszlim, de munkája során kapcsolatba került iszlám bankokkal. Egyelőre még csak egy prologue került ki az oldalra. A blog ITT olvasható!

A sokat sejtető ruhákban járó, kacér nők tehetnek a földrengésekről egy iráni vallási vezető szerint

A Rádió 6 cikke

A sokat sejtető ruhákban járó, kacér nők tehetnek a földrengésekről egy iráni vallási vezető szerint. Az iszlám köztársaságban a nőket törvény kötelezi arra, hogy fejük búbjától a lábujjukig eltakarják magukat, de manapság sokan, különösen a fiatal lányok, nem tartanak be minden szigorú öltözködési szabályt: szűk szabású kabátokat hordanak, és hajukat jócskán szabadon hagyva hátrahúzzák fejkendőjüket.

"A szemérmetlenül öltöző nők elcsábítják a fiatal férfiakat, elzüllenek, és a házasságtörés bűnét terjesztik a társadalomban, ami (következésképpen) növeli a földrengéseket" - idézte Kazem Szedigi hodzsatoleszlám okfejtését az iráni média.

Ahhoz hogy ezt kicsit jobban megértsük, íme néhány szószedet az Iszlámról, főként a nők helyzetéről az Iszlámban.

Az Iszlám elterjedése előtti időszakban ( a „tudatlan korban”) az emberek különböző Prófétákat ismertek, és különböző vallásokat is gyakoroltak. A nő akkor nagyon nehéz életet élt főleg az arab társadalomban. Azokban az időkben nem szerették, ha egy családban lánygyermek született, voltak olyanok, akik élve temették el a saját leányukat, illetve olyanok is voltak akik életben hagyták(kóborolva), de nem ismerték el.

Az Iszlám létrejöttével, mind a kegyetlenséget mind jogtalanságot, ellenezte és visszaszerezte a nő a helyét az emberiségben és a társadalomban is.

Isten megemlítette a szent-könyvében, hogy a nő a férfi társa, jóban és a rosszban egyaránt. Megadta neki a jogot az öröklésben, melynek eredményeképp ugyanúgy örökölhetett, mint egy férfi, csak más mértékben.

Az iszlámban a nő helyzete nem jelent problémát. A Korán állásfoglalása és a korai muszlimok is tanúsítják azt a tényt, hogy a nő legalább olyan fontosságú személy, mint a férfi, és hogy nincs a férfinek alárendelve, nem alacsonyabb rendű teremtmény. Ha nem lettek volna a külföldi kultúrák és idegen befolyások, akkor ez a kérdés talán nem merült volna fel soha a muszlimok között. A nő státusza az iszlámban egyenlő a férfiéval. Ez egy elismert tény volt mindig, és senkinek sem jelentett problémát.

Az Iszlám olyan jogokkal és privilégiumokkal ruházta fel a nőt, amilyeneket egyik vallásban vagy rendszerben sem élvezett. Ezt akkor érthetjük meg, ha tanulmányozzuk a kérdést összehasonlító módon. Az Iszlámban a női jogok és a felelősség egyenlő a férfiak jogaival és felelősségeivel, de nem szükségszerűen azonosak. Az egyenlőség és az azonosság két különböző dolog. Ez a különbség érthető, mert a férfi és a nő nem azonos, de egyenlő teremtmény. Ezzel a megkülönböztetéssel nincs is probléma. Majdnem lehetetlen két azonos férfit vagy nőt találni.

Az Iszlám azt parancsolja minden muszlim leánynak, hogyha elérte a felnőttkort, (menstruáció), akkor úgy kell öltözködnie mint egy nőnek (hidzsáb {Fátylat kell hordania, és az emberek előtt csak hosszú ruhában jelenhet meg. Nem látszódhat más a testéből csak a keze és az arca.}). A szépségét nem nagyon mutathatja, csak a jövendő férjének. Az öltözés és a szépítkezés két jelenség amelyek a kultúrát és a fejlődést hordozzák magukban, a róluk való lemondás visszafejlődéshez vezet.

Az élet, ha a természet szerint halad, akkor csakis előre kell hogy haladjon és nem visszafelé. Ha az öltözködés fontos elem az emberek számára, akor a nőnek fontosabb, kell hogy legyen ugyanis a bölcs öltözködés vigyáz a büszkeségére, vallására, tisztaságára, nem hagyja az embereket hogy róla beszéljenek vagy utána nézzenek.

A legfontosabb dolgok amit a nők birtokolnak a Saraf Afaf és Hayaa, azaz a jó hírük és a szüzességük. Ezekre az elemekre vigyázni a legminimálisabb amit kérnek a nőktől, ha lemondanak ezekről az elemekről akkor a társadalom nem fogadja el őket.

A fátyol

A muszlim nő fogalmával társul egy régi tradíció, a „fátyol”. Az egy iszlám dolog, hogy a nőnek a tisztelet, méltóság, szüzesség, tisztaság és a becsület fátylával kell szépítenie magát. Tartózkodnia kell az olyan mozdulatoktól és gesztusoktól, amelyek felkorbácsolják az emberek vágyát, kivéve férjüket; vagy erkölcstelenné válnak. A nő arra van intve, hogy ne mutassa báját, vagy ne fedje fel fizikai szentségét idegenek előtt. A fátyol, amit fel kell vennie, megőrzi lelkét a gyengeségtől, elméjét az engedékenységtől, szemeit a kéjes nézéstől, személyiségét az erkölcstelenségtől. Az Iszlám nagy figyelmet fordít a nő tisztességére, erkölcsösségére, jellemének és személyiségének megőrzésére.

Ha valamitől meg van fosztva az egyik területen, akkor bőségesen kárpótolva van sok más aspektusban.

Az a tény, hogy valaki a női nemhez tartozik, nem jelenti azt, hogy emberi státuszán vagy függetlenségén esik csorba, és az nem lehet elnyomásnak alapja, vagy személyével szembeni igazságtalanságok alapja. Az Iszlám annyit ad a nőnek, amennyire szüksége van.

Jogai szépen illenek kötelességeihez. A jogok és a kötelességek egyensúlyban vannak, egyik sem súlyosabb a másiknál.

A nő státusza világosan meg van adva a Koránban, amit úgy lehetne lefordítani:

„Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg, mint amivel ők tartoznak; a férfiak azonban egy fokkal fölöttük állanak. Allah hatalmas és bölcs”

(Korán 2:228)