Busralilmuhminin, azaz jó hír a hívőknek. A jó hír a hívőknek a Paradicsom léte és igazsága. Az evilág hírei pedig olyanok, amilyenné mi tesszük a világot. Busralilmuhminin= Hírek az iszlám és a muszlimok világából
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maróth miklós. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maróth miklós. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 2., szerda

Maróth szerint a rendszerhű sejkek ellen is lázadnak Egyiptomban

 Részlet a Magyar Nemzet Maróth Miklóssal készült interjújából

"Amit az al-Azhar sejkjei tettek, az iszlám elárulása és bűn."
– A lázadások elsősorban szociális okokból törtek ki. Átalakulhatnak-e az iszlám forradalmává az éhséglázadások?
– Mind a tuniszi, mind az egyiptomi lázadások elsősorban a szegénység miatt törtek ki. Ezen közállapotok mellett kialakult egy nagyon vagyonos, ám szűk réteg – ők most menekülnek is. A vagyonosok nagy részét pedig az ország tíz százalékát kitevő kopt keresztények adják, becslések szerint a nemzeti vagyon hatvan százaléka az ő kezükben van. Ők könnyen lehetnek célpontjai ennek a lázadásoknak. Eddig nem volt koptellenes hangulat, de ez azonnal megváltozhat, ha egy új politikai rendszer jön létre. Arisztotelész szerint lopni nem az szokott, akinek nincs semmije, hanem az, akinek nem elég, amije van. Ellenben aki nincstelen és éhezik, az nem lop, hanem forradalmat csinál. Itt jön a képbe a Muzulmán Testvériség nevű szervezet, amely segíti a szegényeket. Ennek fényében nem csoda, ha a lakosság nagy része az „államosított” iszlám helyett előszeretettel fordul a hozzájuk közel álló, róluk gondoskodó „helyes iszlámhoz”. Számos vallási vezető is be tudott tagozódni az államapparátusba, ez pedig egy másik oka annak, amiért lázadnak az emberek. És itt kell feltennünk a kérdést: mi történik, ha a forradalom győz?

– Hatalomra jut a Muzulmán Testvériség?
– A Nyugat és az Egyesült Államok szabad és valóban demokratikus választásokat követel. Ha ez megvalósul, akkor az történik majd, mint néhány éve Palesztinában, amikor is megválasztották a Muzulmán Testvériséget, csak ott épp Hamásznak hívják a szervezetet. Nem véletlenül az Egyiptommal határos Gázai övezetben nyertek. Ezek után pedig ne lepődjünk majd meg, ha pont azok fogják elsők között elutasítani a választás győztesét, akik erőltették a demokráciát. Az is várható, hogy elvi alapon fogalmazzák majd meg a kifogásaikat, mondván, hogy a Muzulmán Testvériség terrorszervezet. Persze, hogy pontosan mit értünk terrorszervezeten, azt a vezető nyugati hatalmak eddig nem engedték definiálni. De ha nyer is a Muzulmán Testvériség, egy biztos: pénz attól még nem lesz, tehát a szociális problémáknak a radikális iszlám nem tud véget vetni.

– A tüntetéseket fiatal mártírokra emlékezve, vagy velük szolidaritást vállalva fiatalok szervezték a Twitteren és a Facebookon. Ezek a fiatalok ráadásul – a turizmusnak köszönhetően – testközelből ismerik a nyugati életformát. Van-e körükben táptalaja a fundamentalista iszlámnak?
– Egyiptomban Nasszer óta van egy törvény, hogy minden egyetemet végzett embernek állást kell kapnia. Csak éppen azt nem határozza meg ez a törvény, hogy hány éven belül. Éppen ezért az egyetemet végzett fiataloknak az állásra várakozás hosszú ideje alatt gyakorlatilag esélyük sincs, hogy lakást szerezzenek vagy megházasodjanak. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez évtizedekkel ezelőtt is így volt, mégsem robbant ki forradalom. Most is színezi az éhséglázadást az, hogy az iszlám sokak által preferált formáját háttérbe szorítják, és hogy Egyiptom készségesen kiegyezik Izraellel. Ez utóbbit különösen nagy hangsúllyal róják föl a kormánynak a tüntetők. 

Busralilmuhminin-kommentár: Csak egyet tudunk érteni jeles orientalistánkkal. Az al-Azhar egyetem és mecset hosszú ideig a szunnita iszlám fellegvára volt. A világ egyik legrégebbi felsőfokú tanintézményéhez méltóan az iszlám minden értelmezését tanította, döntései zsinórmértékül szolgáltak a világ muszlimjai számára. Mára viszont egy lezülött és végtelenül korrupt bürokrácia, mely a mubaraki hatalom kiszolgálója, a politikai vezetés szája íze szerint fogalmaz. Az "állami iszlámmal" szemben a 2000-es évek eleje óta Kairóban elszaporodtak a lakóközösség által fenntartott félig nyilvános mecsetek, melyek leginkább az európai pince-imaházakra emlékeztetnek, s ahol vagy politikamentesen vagy épp ellenzéki modorban prédikálnak. Ezek látogatottsága megegyezik a nagy dzsámikéval.

2010. december 26., vasárnap

Az iszlám Passió

Jász Annamária írása a Heti Válaszban


Saját elemzésünk ITT olvasható.
Az iszlám tiltja Mohamed képi ábrázolását, Jézusról és Máriáról viszont iráni rendezők forgattak filmet. A muszlim közösség rájuk is prófétaként tekint, a világot bejáró alkotások missziója pedig időszerűbb, mint valaha.
A keresztény kultúrkörben felcseperedő néző bizonyára értetlenkedve fogadja azokat a képsorokat, amelyeken az utolsó vacsorát követően Júdás pokoli kínok között átváltozik Jézussá, majd kereszthalált hal.
Krisztus történetének A Messiás című iráni filmben látható befejezése egy muszlimnak azonban nem újdonság: a Korán nagy tisztelettel emlékezik meg Jézusról és Máriáról, és a kiemelt próféták közé sorolja őket. A két vallás közti kapcsolódási pontok tanulságosak lehetnek azoknak, akiknek az iszlámról csupán halálra kövezett asszonyok és öngyilkos merénylők jutnak eszükbe.

Jézus esete Mohameddel
Magyarország a december eleji iráni filmhéten ismerkedhetett meg e sajátos szemszöggel. A 2005-ös A Messiás és a 2000-ben készült Mária című film inkább kultúrtörténeti érdekesség, mint filmművészeti remekmű, a gyermeteg, helyenként giccsbe hajló ábrázolásmód nem közelíti meg a világhírű iráni filmek színvonalát.
A katolikus egyház azonban üdvözölte a törekvést: A Messiás három éve az olaszországi Napjaink Vallása Filmfesztiválon a különböző vallási meggyőződésű emberek közti megértés elősegítéséért kapott díjat a Vatikántól. A rendező le is szögezi: műve által megpróbálta exportálni a hazájában uralkodó látásmódot, Nyugaton ugyanis nagy a félreértés az iszlámot illetően. Ennek oka szerinte a kommunikáció hiánya. "A lánc összekötéséhez szükséges hiányzó szem maga Jézus Krisztus" - állítja Taledzade Nader.

"Semmi más ő, csak szolga, aki iránt kegyet gyakorolunk" - állítja a Korán 43. szúrájának 59. éneke Jézusról, akire a keresztény felfogás Isten fiaként tekint. Az iszlám elfogadja ugyan Jézus szeplőtelen fogantatását, csodatételeit és mennybemenetelét, ám tagadja isteni eredetét, és prófétaként tartja számon, kinek legfőbb küldetése Mohamed eljövetelének meghirdetése volt.
Maróth Miklós klasszikafilológus és orientalista szerint ezen a ponton az iszlám a Szentlélek eljövetelének megjövendölését mossa össze Mohameddel, ami egyik megnyilvánulása annak, milyen sajátos módon építették be a zsidó és keresztény vallás alapjait a hagyományaikba.

A filmekben tükröződő iszlám hagyományok alapjául rendkívül heterogén ismeretanyag szolgál, melyben a Korán mellett a Szunna (az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta és társai cselekedeteinek, tanításainak összessége), a Próféták történetei elnevezésű meseirodalom és a bibliai kánonból kimaradt evangéliumok keverednek.
A Mária című alkotásban megfilmesített elképzelés - például hogy az istenanya Jézus születéséig csodatevő papnőként nevelkedett a templomban - a keresztény kánonban nem szereplő Jakab ősevangéliumában olvasható, Júdás "helyettesítő" megfeszítése pedig az iszlámban igen népszerű, Barnabás apostolnak tulajdonított evangéliumban. (A Messiás egyébként nagyvonalúan, a film többi részétől feliratokkal elválasztva, a kereszthalál keresztény értelmezését is bemutatja.)
A Messiás című film Jézusa
A kereszthalál szégyen?
A kereszthalál a keresztény-muszlim viták leghevesebb pontja. A Korán említi Jézus halálát, és noha az arab nyelvű szóalakok többféle értelmezést tesznek lehetővé, a muszlim teológia szerint Jézust nem ölték meg, hanem Isten magához emelte, és valaki mást feszítettek keresztre. A kereszthalál tagadásának több oka is lehet: az iszlám szerint a keresztre feszítés olyan szégyen, ami nem méltó egy prófétához; Isten nem hagyta volna, hogy embere így haljon meg, a tanítványoktól elhagyatva, elárulva. Másrészt mivel Jézus az ő szemükben nem isteni személy, felfoghatatlan számukra, hogy halála bármi értelmet is hordozhatna, bárkit is meg tudna váltani.

"A hithű muzulmán a törvény betartása által üdvözül, az áldozathozatallal pedig nem tud mit kezdeni" - állítja Maróth Miklós, aki szerint ez is oka annak, hogy minden muzulmán-keresztény vitába eleve vesztesként bocsátkozunk bele, hiszen ők hamisítót látnak bennünk.

Szerintük ugyanis Mohamed nem új vallást hozott létre, hanem az ábrahámi isteni kinyilatkoztatást állította helyre - merthogy ezt a zsidók és a keresztények úgymond meghamisították. Saleh Tayseer, a magyarországi Iszlám Egyház vezetője úgy véli: Jézusnak az is prófétai feladata volt, hogy a helyes útról letért zsidóságot észhez térítse.
A szeplőtelen fogantatás, vagy amikor a némaságot fogadó Mária karján megszólal a kisded Jézus, és a főpapoknak kinyilatkoztatja küldetését - mint ez a Mária című filmben is látható -, figyelemfelkeltő akciók voltak, ugyanúgy, mint a csodatételek. Az emberiségnek azonban nem nyílt fel a szeme - ezért Isten Mohameden keresztül elküldte a Koránt.

A Korán pedig a végső és megváltozhatatlan tanítás, és egy muszlim nemigen folytathat párbeszédet ezekben a kérdésekben. Nehezíti a kapcsolatot az egyetemesség igénye is: az öt világvallás közül egyedül a keresztény és az iszlám hirdeti ezt, e két világnézet ezért összeegyeztethetetlen egymással. Ugyanakkor az Ábrahám közös örökségére való hivatkozás alapja lehet a békés egymás mellett élésnek, de legalábbis a párbeszédnek.

A sátán műve?
A más vallásokkal folytatott párbeszéd az 1962-65-ös II. vatikáni zsinat óta kiemelt fontosságú a katolikus egyház számára. Iszlám részről e tekintetben gesztusértékű az állami pénzből forgatott A Messiás és a Mária című film, ám ebben nagy szerepet játszott a nem épp demokratikus elkötelezettségéről ismert Irán külföldi imázsépítése is.
"A külföldi híradások rossz színben tüntetik fel hazámat, ezért is volt szükség olyan filmekre, amelyek jelzik, hogy a keresztények a legnagyobb békében élnek a perzsa államban - nyilatkozta lapunknak a decemberi iráni filmhét megnyitóján Seyed Agha Banihashemi Saeed, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete, és hangsúlyozta, hogy hazájában a keresztényeknek parlamenti képviseletük, könyv- és újságkiadójuk is van.
A külképviselet tanácsosa, Zakeri Hossein a Heti Válasz felvetésére, miszerint hazájában a keresztények másodrendű állampolgárok - nem tölthetnek be közhivatalokat, például nem lehetnek katonatisztek -, azt válaszolta: egyáltalán nem tesznek különbséget állampolgáraik között, a bazárban például a legjobb helyen árulhatják portékáikat. Tehát olyan jó életük van, hogy nem is vágynak katonatiszti állásra, magyarázta a diplomata, viszont elismerte: a muszlimról a keresztény hitre való áttérést szigorúan bünteti az iszlám jog, de, mint mondja, erre a Korán utal.

Hogy A Messiás című film révedt tekintettel bolyongó, kiszőkített Jézusa, vagy a női emancipáció legkorábbi példáját nyújtó Mária üzenete eljut-e a címzettekhez, a filmek színvonalát tekintve kérdéses. Mindazonáltal értékelendő, hogy a filmek egyáltalán elkészültek, és be is járják a világot, amely 2001. szeptember 11. óta az iszlamista dzsihádtól retteg.
A párbeszéd felé az első lépés tehát a másik megismerése - ha nem is feltétlenül a magyar muszlimokkal folytatott csevegés vagy a Korán fellapozása által, hanem legalább ebből a két iráni filmből. És hogy a vásznon látottak miért érik meglepetésként a keresztényeket? Saleh Tayseer szerint tájékozatlanságunk az ördög műve. Ez a két vallásban megegyezik: a sátán itt is, ott is ugyanúgy dolgozik
.

2010. október 12., kedd

Kölcsönös félelmek - Interjú Maróth Miklóssal

Mint arról már beszámoltunk, Maróth Miklós tartott előadást Veszprémben. A program kapcsán a Napló készített vele interjút.


Maróth Miklós egyetemi tanárral, akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökével a Veab-székházban beszélgettünk, ahol a közelmúltban tartott előadást az iszlámról.

* Főként negatív hírek társulnak az iszlámhoz, különösen a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás óta. Robbantások, dzsihád, írók, karikaturisták üldözése, nők elnyomása. Vajon az iszlám egészét jellemzik ezek a megnyilvánulások?

A terrorcselekmények mögött egy kisebb, szélsőséges csoport húzódik meg. Ahogy a keresztény vallásban, az iszlámban is vannak különböző irányzatok. Engedje meg, hogy először kérdésének arra a részére válaszoljak, miszerint a nők el vannak nyomva. Ott is a nők az urak, csak a játékszabályok mások. Japánban azzal nyűgözi le a férfit a nő, hogy kiszolgálja. Az arab nők pedig duzzognak. A duzzogó nőt meg kell békíteni, és az sokba kerül. Én olyan begyulladt férfiakat, mint a feleségek listájával a budapesti boltokban rohangáló arabok, még nem láttam. A konfliktuskezelésnek sokféle módja van, a magyar nők például veszekszenek. Ez a legrosszabb, egy kiabáló nőnek vissza lehet kiabálni. Az arab nőknek sokkal hatékonyabb módszereik vannak, az, hogy közben bebugyolálják őket, az nem az ő akaratuk ellenére van.

*  Bocsásson meg, de ismeretes, hogy vannak arab nők, akik lázadnak a kiszolgáltatottság és a fátyol ellen.

 Normális arab országban vannak, akik kendőt hordanak és vannak, akik nem hordanak kendőt. Azok az abnormálisak, ahol vagy kötelezővé teszik mindenki számára, vagy megtiltják  és ilyen is van, például Tunisz. Az egyéni szabadságot mind a kettő korlátozza. Ami az iszlámot illeti, ahogy minden vallás, az iszlám is egyfajta istenkereséssel foglalkozik. Más kérdés, hogy ők a vallásukat komolyan veszik, tehát nem lehet abból tréfát csinálni. A karikaturistákkal az volt a baj, hogy olyan dolgokkal tréfálkoznak, amivel nem illik.
* Úgy érzi, provokálják az iszlámot?
Az iszlám világában is vannak szélsőségek, és mi általában ezekkel szembesülünk. Ám ne feledjük, például Bin Laden nem hirdethet dzsihádot, mert nem az őrmesterek szoktak hadat üzenni. A síitáknál Alinak és a leszármazottainak, az úgynevezett imámoknak van egyedül joga a közösséget vezetni. Az utolsó imám 940-ben halt meg, azóta a síita közösségnek nincs legitim vezetője. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori síita vezetés, és ilyen a mostani iráni kormány is, csak korlátozott jogkörrel rendelkezik, többek között nem hirdethet dzsihádot. 1500 óta az iráni állam senkit nem támadott meg. Ha megtámadták, védekezett, de ez egy más kérdés.



 * Irán mégsem akar lemondani az atombomba gyártásához szükséges urándúsításról.
Akik állandóan aggódnak Irán fenyegetettsége miatt, azok most is háborúban vannak, illetőleg az elmúlt öt évben is kezdtek háborút. Nekünk nem Irán miatt kell aggódnunk, hanem amiatt, hogy az a két ország, amelyik meghirdette a preventív háború elvét, ha fél, akkor támadhat. Még egyszer mondom: Irán senkit sem támadott meg ötszáz év óta. Az, hogy dúsítják az uránt, az még nem jelenti azt, hogy atomfegyvert akarnak csinálni, használhatják például villamosenergia-gyártásra.
* Ön szerint akkor mi az oka annak, hogy kialakultak ezek a sablonok, hogy két civilizáció küzdelmében az egyik oldalon állnak a jók, a szabadok, a toleránsak, a másikon pedig a retrográd, bigott és vérszomjas iszlám? Segítene, ha jobban megismernénk egymást?
Az irániak nem vallásosak, széles tömegekben meglehetősen profánok. Gazdasági, politikai okai vannak ennek a kialakult helyzetnek. S ehhez hozzáadódnak különböző félelmek. Mi félünk az ő önfeláldozásuktól, hogy az életüket készek adni azért, amiben hisznek, ők meg félnek a mi technikai fölényünktől. A normális európai reakció erre, hogy ismerjük meg a másikat. Az iszlámot viszont nem érdekli Európa, az iszlám zárt világ. Mi félünk az ő önfeláldozásuktól, ők meg félnek a mi technikai fölényünktől

A dzsihád eredeti értelme: buzgólkodás, mégpedig az isten ügyében. A nagy dzsihád azt jelenti, az ember a saját hibái ellen küzd és a saját vallá-sos ismereteit gyarapítja. Kis dzsihádot akkor hirdetnek, amikor megtámadják az iszlámot és annak védekeznie kell. Ne feledjük, Bin Laden nem hirdethet dzsihádot.

2010. szeptember 14., kedd

Előadás Iszlám és tudomány címmel Veszprémben


Maróth Miklós (képünkön) "Az iszlám és a tudomány címmel tart előadást Veszprémben 2010. szeptember 29-én 17 óra 30 perckor a Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságánál. A helyszín: VEAB székház, Vár utca 37.

Az előadás a "Tudomány és társadalom" sorozat része.