Az iszlám Passió

Jász Annamária írása a Heti Válaszban


Saját elemzésünk ITT olvasható.

Az iszlám tiltja Mohamed képi ábrázolását, Jézusról és Máriáról viszont iráni rendezők forgattak filmet. A muszlim közösség rájuk is prófétaként tekint, a világot bejáró alkotások missziója pedig időszerűbb, mint valaha.

A keresztény kultúrkörben felcseperedő néző bizonyára értetlenkedve fogadja azokat a képsorokat, amelyeken az utolsó vacsorát követően Júdás pokoli kínok között átváltozik Jézussá, majd kereszthalált hal.

Krisztus történetének A Messiás című iráni filmben látható befejezése egy muszlimnak azonban nem újdonság: a Korán nagy tisztelettel emlékezik meg Jézusról és Máriáról, és a kiemelt próféták közé sorolja őket. A két vallás közti kapcsolódási pontok tanulságosak lehetnek azoknak, akiknek az iszlámról csupán halálra kövezett asszonyok és öngyilkos merénylők jutnak eszükbe.

Jézus esete Mohameddel
Magyarország a december eleji iráni filmhéten ismerkedhetett meg e sajátos szemszöggel. A 2005-ös A Messiás és a 2000-ben készült Mária című film inkább kultúrtörténeti érdekesség, mint filmművészeti remekmű, a gyermeteg, helyenként giccsbe hajló ábrázolásmód nem közelíti meg a világhírű iráni filmek színvonalát.

A katolikus egyház azonban üdvözölte a törekvést: A Messiás három éve az olaszországi Napjaink Vallása Filmfesztiválon a különböző vallási meggyőződésű emberek közti megértés elősegítéséért kapott díjat a Vatikántól. A rendező le is szögezi: műve által megpróbálta exportálni a hazájában uralkodó látásmódot, Nyugaton ugyanis nagy a félreértés az iszlámot illetően. Ennek oka szerinte a kommunikáció hiánya. "A lánc összekötéséhez szükséges hiányzó szem maga Jézus Krisztus" - állítja Taledzade Nader.

"Semmi más ő, csak szolga, aki iránt kegyet gyakorolunk" - állítja a Korán 43. szúrájának 59. éneke Jézusról, akire a keresztény felfogás Isten fiaként tekint. Az iszlám elfogadja ugyan Jézus szeplőtelen fogantatását, csodatételeit és mennybemenetelét, ám tagadja isteni eredetét, és prófétaként tartja számon, kinek legfőbb küldetése Mohamed eljövetelének meghirdetése volt.

Maróth Miklós klasszikafilológus és orientalista szerint ezen a ponton az iszlám a Szentlélek eljövetelének megjövendölését mossa össze Mohameddel, ami egyik megnyilvánulása annak, milyen sajátos módon építették be a zsidó és keresztény vallás alapjait a hagyományaikba.

A filmekben tükröződő iszlám hagyományok alapjául rendkívül heterogén ismeretanyag szolgál, melyben a Korán mellett a Szunna (az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta és társai cselekedeteinek, tanításainak összessége), a Próféták történetei elnevezésű meseirodalom és a bibliai kánonból kimaradt evangéliumok keverednek.

A Mária című alkotásban megfilmesített elképzelés - például hogy az istenanya Jézus születéséig csodatevő papnőként nevelkedett a templomban - a keresztény kánonban nem szereplő Jakab ősevangéliumában olvasható, Júdás "helyettesítő" megfeszítése pedig az iszlámban igen népszerű, Barnabás apostolnak tulajdonított evangéliumban. (A Messiás egyébként nagyvonalúan, a film többi részétől feliratokkal elválasztva, a kereszthalál keresztény értelmezését is bemutatja.)

A Messiás című film Jézusa

A kereszthalál szégyen?
A kereszthalál a keresztény-muszlim viták leghevesebb pontja. A Korán említi Jézus halálát, és noha az arab nyelvű szóalakok többféle értelmezést tesznek lehetővé, a muszlim teológia szerint Jézust nem ölték meg, hanem Isten magához emelte, és valaki mást feszítettek keresztre. A kereszthalál tagadásának több oka is lehet: az iszlám szerint a keresztre feszítés olyan szégyen, ami nem méltó egy prófétához; Isten nem hagyta volna, hogy embere így haljon meg, a tanítványoktól elhagyatva, elárulva. Másrészt mivel Jézus az ő szemükben nem isteni személy, felfoghatatlan számukra, hogy halála bármi értelmet is hordozhatna, bárkit is meg tudna váltani.

"A hithű muzulmán a törvény betartása által üdvözül, az áldozathozatallal pedig nem tud mit kezdeni" - állítja Maróth Miklós, aki szerint ez is oka annak, hogy minden muzulmán-keresztény vitába eleve vesztesként bocsátkozunk bele, hiszen ők hamisítót látnak bennünk.

Szerintük ugyanis Mohamed nem új vallást hozott létre, hanem az ábrahámi isteni kinyilatkoztatást állította helyre - merthogy ezt a zsidók és a keresztények úgymond meghamisították. Saleh Tayseer, a magyarországi Iszlám Egyház vezetője úgy véli: Jézusnak az is prófétai feladata volt, hogy a helyes útról letért zsidóságot észhez térítse.

A szeplőtelen fogantatás, vagy amikor a némaságot fogadó Mária karján megszólal a kisded Jézus, és a főpapoknak kinyilatkoztatja küldetését - mint ez a Mária című filmben is látható -, figyelemfelkeltő akciók voltak, ugyanúgy, mint a csodatételek. Az emberiségnek azonban nem nyílt fel a szeme - ezért Isten Mohameden keresztül elküldte a Koránt.

A Korán pedig a végső és megváltozhatatlan tanítás, és egy muszlim nemigen folytathat párbeszédet ezekben a kérdésekben. Nehezíti a kapcsolatot az egyetemesség igénye is: az öt világvallás közül egyedül a keresztény és az iszlám hirdeti ezt, e két világnézet ezért összeegyeztethetetlen egymással. Ugyanakkor az Ábrahám közös örökségére való hivatkozás alapja lehet a békés egymás mellett élésnek, de legalábbis a párbeszédnek.

A sátán műve?
A más vallásokkal folytatott párbeszéd az 1962-65-ös II. vatikáni zsinat óta kiemelt fontosságú a katolikus egyház számára. Iszlám részről e tekintetben gesztusértékű az állami pénzből forgatott A Messiás és a Mária című film, ám ebben nagy szerepet játszott a nem épp demokratikus elkötelezettségéről ismert Irán külföldi imázsépítése is.

"A külföldi híradások rossz színben tüntetik fel hazámat, ezért is volt szükség olyan filmekre, amelyek jelzik, hogy a keresztények a legnagyobb békében élnek a perzsa államban - nyilatkozta lapunknak a decemberi iráni filmhét megnyitóján Seyed Agha Banihashemi Saeed, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete, és hangsúlyozta, hogy hazájában a keresztényeknek parlamenti képviseletük, könyv- és újságkiadójuk is van.

A külképviselet tanácsosa, Zakeri Hossein a Heti Válasz felvetésére, miszerint hazájában a keresztények másodrendű állampolgárok - nem tölthetnek be közhivatalokat, például nem lehetnek katonatisztek -, azt válaszolta: egyáltalán nem tesznek különbséget állampolgáraik között, a bazárban például a legjobb helyen árulhatják portékáikat. Tehát olyan jó életük van, hogy nem is vágynak katonatiszti állásra, magyarázta a diplomata, viszont elismerte: a muszlimról a keresztény hitre való áttérést szigorúan bünteti az iszlám jog, de, mint mondja, erre a Korán utal.

Hogy A Messiás című film révedt tekintettel bolyongó, kiszőkített Jézusa, vagy a női emancipáció legkorábbi példáját nyújtó Mária üzenete eljut-e a címzettekhez, a filmek színvonalát tekintve kérdéses. Mindazonáltal értékelendő, hogy a filmek egyáltalán elkészültek, és be is járják a világot, amely 2001. szeptember 11. óta az iszlamista dzsihádtól retteg.

A párbeszéd felé az első lépés tehát a másik megismerése - ha nem is feltétlenül a magyar muszlimokkal folytatott csevegés vagy a Korán fellapozása által, hanem legalább ebből a két iráni filmből. És hogy a vásznon látottak miért érik meglepetésként a keresztényeket? Saleh Tayseer szerint tájékozatlanságunk az ördög műve. Ez a két vallásban megegyezik: a sátán itt is, ott is ugyanúgy dolgozik
.

Nem tetszett a szociknak a Messiás

Az egykori sztálinista-rákosista Szabad Nép utódja a Népszabadság lehúzta az új iráni szuperprodukciót, amiről blogunk is beszámolt.

Alább olvasható az inkriminált cikk:

Kissé megfogyatkozva, hiszen eredetileg több mint kétórás a mű. Mi legalább fél órával rövidebb változatot láthatunk a pesti Uránia moziban, ám a kimaradt részek aligha hiányoznak. Ezzel a filmmel indították a most zajló iráni filmhetet, amelyen egy másik, kereszténységgel kapcsolatos perzsa alkotást, a Máriáról szólót is műsorra tűzték.

Elterjedt feltételezés, hogy az iráni filmgyártás eddigi legnagyobb szabású, az iszlám állam által finanszírozott vállalkozásának számító Messiás válasz az amerikaiMel Gibson Jézus-fi lmjére, a Passióra. Eltekintve attól, hogy az iráni rendező szerint ő már csaknem befejezte aMessiás forgatását, amikor Gibson elkezdte a Passiót (jóllehet, amerikai kollégája hamarabb elkészült a maga munkájával), az iráni fi lmet nem válasznak tekinti, hanem az iszlám–keresztény párbeszéd eszközének. Ugyanakkor – a rendező által hangsúlyozottan – a film a Korán oldaláról világítja meg az eseményeket.

E „megvilágítás” lényege, hogy Jézus nem Isten fia, mint ahogy a keresztények máig tartják, hanem az utolsó zsidó próféta, aki tiszteletre méltó tanításokat hirdet. Ezek nincsenek kibontva, kivéve egyet: Jézus megjövendöli a végső próféta, Mohamed eljövetelét. Egyébként jámbor szemekkel néz az elébe vitt nyomorékokra és halottakra, akik csakhamar meggyógyulnak vagy fölélednek. A féltékeny és velejéig korrupt Zsidó Tanács, a Szanhedrin lefizeti a római helytartót, Pilátust, aki kérésüknek engedve halálra ítéli Jézust. Ám Isten még idejében kimenti őt, magához emeli az égbe (nem lesz tehát Megváltó – oda a keresztény dogma talpköve), és az áruló Júdást változtatja át Jézus alakjára, őt feszítik meg. (Ezt megelőzően a film jelzi a keresztény vallás szerinti változatot is.)

Mellesleg a Korán elég homályosan fogalmaz Jézus keresztre feszítéséről (Orbitális hazugság, hiszen a Korán 4. fejezetének 157. verséből egyértelműen kiderül, hogy a zsidók nem feszítették keresztre Jézust - szerk.), ezért több féle magyarázat is él az iszlámszakértők körében, talán a legelterjedtebb az, amelyet Talebzadeh bemutat. Amire ezen túl a film meséjét, mondanivalóját alapozza a rendező, az úgynevezett Barnabás-evangélium, általános vélemény szerint XIV–XVI. századi hamisítvány. A meglehetősen ingatag vallási és tudományos alapokon álló film sajnos művészileg is hiteltelen. Gibson Passiója vérben tocsogó horrorfilm volt –aligha félreérthető tendenciával, egysíkúan ábrázolva a korabeli jeruzsálemi zsidókat –, a Messiás viszont filmes misztériumjáték, nulla színészi teljesítménnyel. Az Ahmad Szoleimani Nia által megtestesített Jézus, akárcsak a többi alak nem több egy-egy ikonnál. Elég fárasztó nézni őket másfél órán át.

Hazai híradások szerint a Messiás „eredetiségéért” olasz fesztiváldíjat kapott. Ez így tévedés. Valójában „a vallási meggyőződések közötti megértés elősegítéséért” kapott díjat a Vatikántól 2007-ben az olaszországi Napjaink Vallása Filmfesztiválon. Nem is vonhatjuk kétségbe az alkotók jó szándékát, a mű azonban – sajnos – semmivel sem visz közelebb Jézus korának és legendájának jobb megértéséhez.

Meghátráltak a libanoni síiták: nem vetítik a Jézus-sorozatot

MTI

Levettek egy vitatott, Jézus életét muzulmán szempontból tárgyaló sorozatot a libanoni síita televíziók műsoráról. A csatornák azzal indokolták a döntést, hogy nem akartak vallási konfliktust gerjeszteni.

A messiás című 17 részes sorozat Jézust - az iszlám tanai szerint - prófétának és tanítónak, de nem messiásként és nem Isten fiaként mutatja be. Libanonban különös jelentősége van ennek a kérdésnek, mivel a négymillió lakosú arab országot régóta sújtja etnikai-vallási konfliktus.

Egy, a militáns Hezbollah által működtetett televízió, az Al-Manar és az NBN köztévé a héten indította el a sorozatot, a muzulmán szent hónap, a ramadán kezdetén. Pénteken vették le a műsorról, miután keresztény papok és politikusok arra figyelmeztettek, hogy a téma vallási összetűzéseket provokálhat az országban, ahol a lakosság közel negyven százalékát keresztények alkotják.

Busralilmuhminin-kommentár: A film tematikája korántsem vitatható, az egyértelműen az iszlám tanításokban gyökeredzik. Miért kéne egy muszlim közösségnek, főleg, ha egy ország hatvan százalékát teszi ki, más mint muszlim módon tárgyalnia Jézus életét. A keresztények sincsenek tekintettel a muszlim álláspontra, s eddig egy muszlim sem kérte, hogy a keresztények a keresztényeknek ne a keresztény tanítások szerint mutassák be Jézus életét. Nos, hasonlóképpen a keresztények is "kibírják" a muszlim Jézus-interpretációt. Jézus nem volt keresztény, Allah Küldötte volt, akinek személye ugyanúgy része az iszlámnak, a buddhizmusnak és a kereszténységnak is. A keresztények nem sajátíthatják ki Jézust!