Jasszer 26 éves művész volt, amikor három évvel ezelőtt körbevezetett szülővárosában, Dzsiddában egy amerikai újságírónőt. Aki a The Atlantic című folyóiratban gondosan és részletesen el is mesélte - talán ki is színezte? - rövidke városnézését a szaúdi fiatalemberrel. Az amerikai olvasók megtudhatták, hogy a férfi, miközben porral lepett Hondájában cigaretta füstje terjengett, csupa olyan helyre vezette el az amerikánust, ahol homoszexuális és leszbikus párok lelték örömüket egymásban. "Ebben az országban sokkal könnyebb homoszexuálisnak lenni, mint heterónak" - idézte riportalanyát az újságíró.
A cikk az Amerikában sok helyütt elvárt, úgynevezett politikai korrektség és divattéma jegyében készült. A szuper-puritán wahabizmus királyságában, ahol a többi között nem szabad szeszt fogyasztani és diszkózni, és ahol büntetik a homoszexualitást, lám, virágzik a másság, jelentette diadalmasan a lap a terjedelmes - tíz oldalas! - riportban. Sokan felszisszentek: tendenciózus és eltúlzott cikknek minősítették a leírtakat; amelyek valóban picit túlzók és kétség nélkül tendenciózusak is voltak.
Ám az akkori fejcsóválók most valószínűleg minimum döbbenten olvassák a Wikileaks kiszivárogtatott információit Szaúd-Arábiáról. Ezekből ugyanis az látszik kiderülni, hogy a sivatagi királyság ugyan korántsem a másság birodalma, de hercegei, bizony, enyhén szólva is léhán élnek. A State Departmentnak küldött kábeltávirataikban az amerikai diplomaták rendre arról számoltak be, hogy a nagyon gazdagok - köztük a királyi család tagjainak - házaiban, a zárt ajtók mögött, a pia, a szex és a narkó az úr.
A dzsiddai amerikai konzulátus tisztségviselői például kivált részletesen számoltak be egy Halloween-partiról, amelyet a királyi család tagjai tartottak - simán megszegve az iszlám törvénykezés előírta szabályokat. Mint a most nyilvánosságra hozott diplomáciai táviratban olvasható, a bulin folyt a whisky és a vodka, és táncoltak a prostituáltak a szigorú őrökkel védett villa kapui mögött.
Az őrök jól megtermett nigériaiak voltak; az amerikai diplomaták szerint a szaúdi hercegek általában nigériaiakat alkalmaznak testőreikként. A mulatozás finanszírozásához az egyik amerikai energiaital-gyártó cég is hozzájárult. A bulit egyébként a nagy lélekszámú Al-Thunayan család egyik hercege rendezte, akinek nevét azonban még a diplomaták sem küldték haza, Washingtonba.
Martin Quinn konzul azt is jelentette főnökeinek, hogy ezekben a társadalmi körökben rendszeres a kokain és a hasis használata. Mint ahogyan rendszeres az ilyen „társasági összejövetelek" megrendezése is. Igaz, tette hozzá Quinn konzul, ez csakis zárt ajtók mögött és csakis a nagyon gazdagok körében dívik.
A mulatozó és bujálkodó, és a saria (azaz az iszlám törvénykezés) előírásaira fittyet hányó gazdagokat azonban védi a királyi család, pontosabban a nagyon nagy lélekszámú családhoz való vérségi kötődés, legyen szó akár nagyon távoli rokonságról is. Több mint tízezer a hercegek száma a sivatagi királyságban. Némelyikük „királyi fenség", mert közvetlen leszármazottja Abdul Aziz királynak, legtöbbjük azonban „csak" sima fenség, „királyi" jelző nélkül, vagyis a népes uralkodói família távolabbi tagja.
Egy fiatal szaúdi azt mondta az amerikai diplomatáknak, hogy ezek a nagy partik csak néhány évvel ezelőtt jöttek divatba. Korábban a hétvégeken mindösszesen a decens udvarlás volt szokásban, amely nyilvánosan, a gazdagok otthonaiban rendezett barátságos és szolid összejöveteleken zajlott. Ma már? Egyes dzsiddai paloták szuterénjében bárok, diszkók, zártkörű klubok működnek. „Mindez csak válasz a társadalmunkban az elmúlt években tapasztalható erősödő konzervativizmusra. Persze, ez a válasz is csak a házak falain belül látható-hallható" - fogalmaz a szaúdi felső tízezer egyik tagja.
Az amerikai diplomaták jelentései azonban egyetlen szóval sem utalnak a The Atlantic három évvel ezelőtti riportjában foglaltakra. Vagyis Szaúd-Arábia azért valószínűleg még távolról sem a másság birodalma. Ám ki tudja, mit hoz még a Wikileaks.
