A hivatalos statisztikák szerint Törökország lakosságának mintegy 89 százaléka (valójában 99%-nál is több - szerk.) szunnita muzulmán, a népesség fennmaradó része pedig keresztény és zsidó közösségekből tevődik össze. Azonban a papírformától eltérően, a lakosság mintegy 20 százaléka az alevi vallási irányhoz tartozik – tudtuk meg Kehl Bodrogi Krisztinától. Többségük török, mintegy egynegyedük pedig kurd származású. Az állami álláspont szerint, a török nemzet kizárólag szunnita török állampolgárokból áll. Az alevik olyan anatóliai törzsekből származtathatók, amelyek a XIV. században az iráni szufi renddel építettek ki kapcsolatot, és elkülönültek az ortodox muzulmán hitvallástól. Az 1922-ig fennálló Ottomán birodalomban eretnekeknek tekintették, és jogtalan módon erkölcstelenséggel, sőt vérfertőzés gyakorlásával vádolták őket – mondta el a kutató.
A modern Törökországban a ’90-es évekig állami tiltás korlátozta a szunnita muzulmán hittől eltérő, nyilvános vallásgyakorlást, ilyenképpen az alevi közösség önazonosságának tudatos elrejtésére kényszerült.
Megtudtuk: az ősi alevi hitvallás nem rendelkezett írott doktrínákkal. Az isteni eredetűnek tekintett Alitól, Mohammed próféta fogadott fiától és vejétől származtatták a legősibb, szentnek minősített családfákat. Az „alevi” elnevezés is Ali követőire utal. Vallásuk súlypontját Allah, Mohammed és Ali egyfajta szentháromsága képezi.
Szertartásaik az erre a célra kijelölt gyülekezeti házakban (cemevi) zajlottak, nem mecsetekben. A ceremónia (cem) többek között zenés-táncos rituálékat ötvözött, amelyeken nők és férfiak egyaránt résztvettek. Mi több, a mértékkel történő alkoholfogyasztás is megengedett volt, mindkét nem számára. Toleranciát és egyenlőséget sugalló vallásuk egyik igen fontos alapelve: „Nincs ember Isten nélkül, és nincs Isten ember nélkül”.
Az új török köztársaságban a cem-ek hagyománya megszűnt, az alevik vallási identitása halványodott. A közösség, hátrányos szociális és gazdasági helyzetének és a negatív diszkriminációnak tulajdoníthatóan, erőteljes baloldali politikai irányultságot vállalt fel. Hitviláguk, vallási önazonosságuk újrafelfedezésére a ’90-es évek elején került sor, amikor a török politikai szférában némi nyitás történt a liberalizmus értékrendszere irányába. Jelenleg az alevi vallás már nem minősül tabunak Törökországban, noha kisebbségi jogaikat törvényes keret még nem biztosítja – jelentette ki Kehl Bodrogi Krisztina. Hozzátette: sajnos még mindig nem alakítottak ki egységes közösségi álláspontot azt illetően, hogy vallásuk az iszlám ágazata-e vagy sem, illetve, hogy vallásnak vagy inkább életstílusnak tekinthető.
Németországban a bevándorlók első hullámának mintegy 40 százaléka alevi volt. Határozottan elhatárolták magukat politikai tárgyalások szintjén is a szunnitáktól, a kulturális különbségeket hangsúlyozva. 2001. szeptember 11-e után kérelmezték a muzulmán vallástól különálló vallási közösségként való elismerésüket a német hatóságoktól. Az állami elismerést kevesebb mint két éven belül megkapták, így ma már gyermekeik vallásos oktatásban is részesülhetnek az iskolákban.
