Az amerikai Revolution Muslims radikális iszlámhívő szervezet saját honlapján halálos fenyegetést tett közzé, melyben a South Park című szatirikus-obszcén rajzfilmsorozat készítőit arra figyelmeztették: könnyen úgy végezhetik, mint a meggyilkolt holland filmes, Theo Van Gogh. A fenyegetés oka az volt, hogy a rajzfilmben medvének öltözve ábrázolták Mohamed prófétát.
Újra és újra eszembe jut az incidens, amikor a pápa valami kapcsán kijelentette, hogy az iszlám erőszakos vallás. A muszlim hívők reakciója határozott és természetesen radikális volt: az iszlám nem erőszakos és ha valaki ezt nem fogja fel, majd jól felgyújtják a Vatikánt, kiirtják az összes "keresztest" és letarolják egész Rómát is...
A South Park című sorozat persze nem első alkalommal ábrázolt vallási témákat olyan kontextusban, mely sértő lehet az adott nézetet követőknek. Buddha és Jézus provokatív és blaszfémikus megjelenítése után most Mohamed is sorra került. Azt meg ugye tudjuk, Mohamed esetében nem nehéz átlépni a határt, hiszen az iszlám hit szerint bármilyen ábrázolás szentségtörésnek számít. Bár a demokratikus elvek és a szabad vallásgyakorlás híve is vagyok, azért ahhoz nagyon naívnak kellett lennie a South Park-os szerzőknek, hogy Mohamed feltűnésével kapcsolatban ne számítsanak attrocitásokra.
Persze többről van itt szó, mint sértettségről: bár a Revolution Muslims szervezet tagjai senkinek sem mondták (saját állításuk szerint), hogy erőszakos cselekedetekre vetemedjen Matt Stone és Tray Parker személyével kapcsolatban (ők írták a kérdéses South Park epizódot), biztos ami tuti alapon saját honlapjukra azért feltették a két forgatókönyvíró lakáscímeit... Ha valaki mégis kedvet kapna...
Az eset kapcsán felmerült bennem a kérdés, mennyire szerencsés vallások szentnek kikiáltott dolgaival humorizálni? Aki nem csupán felszínesen, hanem határozott meggyőződéssel gyakorolja saját hitét, minden bizonnyal nem örül annak, ha a számára tiszta és fontos dolgokat fröcsögve és gúnyolódva tálalják. Jézust pornófilmnézés közben látni nem tartozik a keresztények favorizált képzetei közé, ahogy gondolom a buddhisták sem örültek, amikor Buddha kokaint szippantva jelent meg a sorozatban.
Ugyanakkor legtöbben úgy érezzük, az elvtelen tolerancia és a vallások kritikátlan tisztelete gondolati abszurdum, ami megengedhetetlen. Az egyháznak jót tesz a bírálat, sőt enélkül nincs továbblépés, kibontakozás sem számára. A reformáció elképesztő indulatokat hozott felszínre, de kiemelkedett belőle egy új kezdet, egy másfajta folytatás lehetősége is. Feszültség, szakadások, felháborodás nélkül nehezen képzelhetőek el radikális változások. Az iszlámhívők felháborodását különösen azért nem értem, mert ők maguk saját országaikban erős kontroll alatt tartják az ideológiai piacteret, ugyanakkor a demokráciák szólásszabadságát meg üdvözlendőnek vélik. Vajon csak addig jó a demokratikus berendezkedés, ameddig az ő javukat szolgálja? A választ sejtjük...
Valószínűleg nem először és nem utoljára hallottunk erről a kérdésről. Pedig a nyers és durva, cinikus és gúnyolódó hangvétel helyett szerintem lenne arany középút: a józan kritika és eszmecsere. Nem értem ugyan az iszlám vallás miért ennyire érzékeny, ha bárki bármivel kapcsolatban kérdéseket vet fel (Mohamed puszta ábrázolása és a nőkkel való bánásmód problémájának megemlítése miért gáz?), de a vallás forró téma és ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni, sem gyomorforgató viccelődéssel átlépni. A South Park-os srácoknak és a vallásos embereknek is van mit tanulni a tolerancia és párbeszéd témakörében.
