Szaúdi-Arábia az iszlám hét szent helyét semmisítené meg

Hírügynökségi forrásokra támaszkodva a jelent meg a következő hír a világhálón: a szaúdi kormány lerombolná az iszlám vallás hét kiemelkedően fontos emlékhelyét, köztük Mohamed próféta szülőházát.

A megsemmisítendő objektumok -a hírek szerint- a következőek:

Mohamed próféta szülőháza

1. Mohamed próféta szülőhelye,
2. Amina bint Wahb, Allah Küldötte édesanyjénak sírja,
3. Körülkerítenék, s ezáltal a zarándokoktól is elzárnák a Kegyelem hegyét (Dzsebel-ur-rahma), ami a zarándoklat tetőpontját jelentő Arafat fennsíkon található,
4. Megtiltanák a mekkai al-Mualla sírkert látogatását, ahol Khadidzsa, Mohamed próféta első felesége nyugszik,
5. Hasonlóképp lezárnák a Majmúna temetőt, ahol a Próféta másik felesége, Majmúna van eltemetve,
6. Az első nő, Éva sírjának nevét megváltoztatnák,
7. Lerombolnák Mekkában azt a mecsetet, ahol egyes muszlimok hűségesküt tettek Mohamed prófétának.

A szaúdi vallásértelmezés szerint a fenti barbárságokra azért van szükség, hogy megakadályozzák, hogy a hívők a nevezett helyeket imádják a Teremtő helyet.

A helyzet valójában az, hogy egyetlen épelméjű muszlim sem imád helyeket. Az akció célja az iszlám emlékeinek módszeres felszámolása. Az iszlám ellenségei az  iszlámon belül feszülő ellentéteket használják fel erre a célra. A szaúdi szélsőségesek lassan-lassan a hitetlenek játékszerévé válnak.

Irán: muszlim vezetőre támadtak a szélsőséges ellenzékiek

Az atv híre

Az ajatollah egy mérséklet politikussal találkozott.

Amatőr videofelvétel került fel az internetre arról, ahogy Iránban szélsőséges ellenzéki tüntetők egy csoportja a hétvégén megtámadta egy egyházi vezető otthonát. A Kum városában található épületet azt követően vette körül a tömeg, hogy annak tulajdonosa egy mérsékelt ellenzéki politikussal találkozott, akinek autóját szintén megrongálták. Juszef Szanei nagy ajatollah házát azért támadták meg, mert a vallási vezető a tavalyi iráni választásokon támogatta Mehdi Karubi és Mirhusszein Muszavi mérsékelt jelölteket. A szélsőséges ellenzék szerint azonban a jelöltek gyenge szereplésükkel csak Mahmúd Ahmadinezsád újraválasztását akarták biztosítani.

Busralilmuhminin-kommentár: a hír nehezen érthetően van megfogalmazva. Mi a nehézkes fogalmazás célja? A szerepcsere. A baloldali média szeretné az áldozatot az elkövetővel felcserélni.

Mert ki is az áldozat? Egy síita vallási vezető, egy ajatollah.

És kik is a szélsőséges támadók? Az iszlám köztársaság szekuláris vezetői, akik az ellenzéki elnökjelölteket is lagymatagnak tarthatták.

Tűréssel támogatott iszlamizmus

Anton cikke

A Nyugat maga is felelős az iszlamista radikalizmus térhódításáért, mert elfogadta, hogy a szélsőséges hitszónokok és aktivisták képviselik az iszlámot. Pedig még ma is csak a hívők töredéke követi őket.

„A baloldali liberálisok abbeli igyekezetükben, hogy meg ne sértődjék senki, gyakorlatilag az iszlám legerőszakosabb áramlatainak támogatóivá váltak” – írja az Eurozinban Kenan Malik indiai származású brit természettudós és filozófus, aki immár öt éve próbálja kitartóan egymás után feltárni azokat az okokat, amelyek az iszlamizmus megerősödését eredményezték.

Ezt a törekvését a Metazin hasábjain is figyelemmel kísérhettük. Beszámoltunk arról, hogy az egyik okot a multikulturalizmusban jelölte meg, azt pedig a baloldal színeváltozásával magyarázta. Valamikor a baloldal az elnyomott osztályok védelmezője volt, majd az üldözött etnikai kisebbségeket is védelmébe vette. Ebből fejlődött ki az Európába betelepülő kisebbségek pártolásának az a módja, hogy a baloldal nem asszimilációjukat tekintette célnak, hanem az életmódbeli különbségek fenntartását. Ez volt a multikulturalizmus. Ha annál igazabbnak számít valaki, minél inkább elkülönül a többségi társadalomtól, akkor ne csodálkozzunk, hogy lázadó fiatalok a legradikálisabb hitszónokok hálójába kerülnek.

Következő esszéjében Malik két mítoszt jelölt meg az iszlamizmus térhódításának hátterében. Az egyik maga a multikulturalizmus, a másik pedig úgy szól, hogy lényegében vallási konfliktusról van szó. Salman Rushdie könyvét azért sújtották halálos fatvával Iránban, mert megsértette az iszlámot. Valójában politikai konfliktusról van szó. Szaúd-Arábia és Irán vetélkedett a muzulmán világ vezető szerepéért, és Irán ezzel a halálos ítélettel ragadta magához a kezdeményezést. Mostani cikkében Malik kifejti, hogy ugyanígy a dán Mohamed-karikatúrákból is politikai okok miatt lett világbotrány. Szaúd-Arábia ezen a réven igyekezett újra előnyhöz jutni Iránnal szemben, Dániában pedig egy radikális hitszónok így tudott vezető szerepre szert tenni.

Malik azután könyvet írt a kérdésről, s ebben azt fejtette ki, hogy a kommunizmus összeomlása, a hagyományos baloldal hanyatlása nem is igen hagyott más terepet a társadalom ellentmondásai és a rasszizmus ellen lázadó muzulmán fiataloknak, mint hogy az iszlamista mozgalom híveiül szegődjenek. Végül megpendítette, hogy az iszlamizmus nem középkori jelenség, mint gondolnánk, hanem nagyon is modern: globális mozgalom, amely jól használja a korszerű kommunikációs technikákat és a propaganda legújabb módszereit.

Az Eurozin hasábjain Malik beszámol arról, hogy a Yale egyetem könyvet jelentetett meg a dán karikatúra-botrányról, de egyetlen karikatúrát sem mert kinyomtatni. Manapság már együtt hat a baloldal hamis toleranciája, illetve a félelem. Pontosabban a félelmet a tolerancia mezébe öltöztetik, és nagylelkűségnek álcázzák. Mi több, az Index on Censorship, ez a szólás- és véleményszabadságot védelmező folyóirat interjút közölt a könyv szerzőjével, és szintén egyetlen karikatúrát sem mellékelt hozzá.

Az iszlamizmus terjedésének további okát jelöli meg Malik abban, hogy ha meg kell interjúvolni valakit az iszlámról, a sajtó rendszeresen a legelvakultabb szélsőségesek véleményét kéri ki, mert persze ez adható el a legjobban. De ennek óhatatlanul az a következménye, hogy a közönség szemében ezek az emberek válnak az iszlám hiteles képviselőivé. Holott nem azok. Malik több példával igazolja, hogy Dániában és Nagy-Britanniában az ily módon sztárolt, és a kormányok tárgyalópartnerének számító radikálisok a helyi muzulmán lakosságnak csupán egy töredékét képviselik. Igaz, hogy e töredék egyre nő. „Szélsőségesek mindig lesznek. Ezen nem változtathatunk. De azon igen, hogy ne hozzunk létre olyan kultúrát, amely legitimálja ezeket az embereket.”

Az iszlamofóbok csak jobboldali populisták?

Ez a véleménye egy magát szabad, független információs forrásnak, illetve emberjogi és kisebbségjogi figyelõnek nevező oldalnak, a Hunsornak.

Európa radikális pártjairól értekező cikkükból való a következő részlet, ami az osztrák Die Presse helyzetelemzéséből merít:

A szélsõjobboldali pártok "klasszikus példáiként" említi a Brit Nemzeti Pártot (BNP), a Német Nemzeti-demokrata Pártot (NPD) és a Jobbikot. A BNP-nek nem sokkal ezelõttig csak fehérek lehettek tagjai, a Jobbik "romák és zsidók ellen uszít, és nyíltan fellép Nagy-Magyarország mellett".

A jobboldali populista pártok tipikus példájaként említi a Die Presse a Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök pártjával szövetséges Lega Nordot. A Lega Nord kikel a bevándorlók és a muszlimok ellen, de nincs érintkezési pontja a fasiszta eszmékkel. Geert Wilders holland Szabadságpártja (PvV) szintén a jobboldali populisták "kedvenc ellenségképébõl" húz hasznot, a muzulmán bevándorlókból, és nincs köze a fasizmushoz.

Busralilmuhminin kommentár:

Ezek szerint az, aki "kikel a muszlimok ellen" vagy épp hasznot húz a velük szembeni ellenérzésekből, az még véletlenül sem fasiszta, az viszont, aki kikel a zsidók és a romák ellen, illetve hasznot húz a zsidó- és romaellenességből, az fasiszta. Tessék mondani, akkor most a muszlim alacsonyabb rendű? Vagy a muszlimok ellen kikelni szalonképes egy demokráciában?

Venezuelai interjú egy pakisztáni marxistával - "Az iszlám fundamentalizmus a CIA kreálmánya"

Részletek az In Defense of Marxism cikkéből

"Az iszlám fundamentalizmus a CIA kreálmánya" – Latin-Amerika fontos szerepet játszhat a béke elérésében Afganisztánban

Dr. Lal Khan egy nagyon jól ismert pakisztáni forradalmár, 34 éve harcol hazájában, ezalatt az idő alatt folyamatosan üldözték és börtönbe is zárták. Ő a nemzetközi titkára a Pakisztáni Szakszervezetek Védelemi Kampánynak (PTUDC), ami az egyik legfontosabb baloldali szervezet az országban.

"Pakisztán egy olyan ország, amit az imperialisták fundamentalistának, fejletlennek és reakciósnak jellemeznek, de ez nem igaz. Hosszú történelmünk van a forradalmi harc terén. Volt egy szocialista forradalom 1968-ban és 1969-ben, amikor a munkások és parasztok át tudták venni a hatalmat, de egy erős marxista párt hiánya miatt a lehetőség elveszett" - emlékeztetett minket."

"Az iszlám fundamentalizmust a CIA és az USA imperializmusa kreálta az 50-es 60-as években, hogy elsöpörje a baloldalt Egyiptomban, Indonéziában, Pakisztánban ás az összes iszlám országban" - jelentette ki.

"A fundamentalisták antiimperialistának tettetik magukat, de együttműködtek az USA-val a múltban és támogatni fogják őket a jövőben is, amikor a forradalmi mozgalom erősebbé válik. Nincs tömegtámogatottságuk és soha nem értek el 3%-nál többet a választásokon."

Izraeli Extrémizmus

A 168 óra cikke

Míg nálunk és Európa más országaiban a bőrfejű neonáci, vagy a Sztálin születésnapját ünneplő szélsőbaloldali csoportok igyekeznek megdönteni a demokratikus alapokon álló társadalmi rendet, addig Izraelre a Tórát radikálisan (félre)értelmező szélsőségesek jelentenek veszélyt. Az extrémisták célpontját nem csak az arab lakosság jelenti, hanem azok a világi zsidók is, akik felemelik szavukat mások jogainak sárbatiprása ellen. Az izraeli kormányfő szerint "az extrémizmus gonosz szele söpör végig" az országon. Ehud Olmert ezt annak kapcsán jelentette ki, hogy az utóbbi időben szélsőjobboldali zsidók brutális támadások sorozatát hajtották végre az arab lakosság ellen.

A Jordán nyugati partján élő telepesek egyre sűrűbb rendszerességgel törnek be a palesztinok falvaiba, bántalmazzák az ottlakókat, megrongálják házaikat és autóikat. Pár napja egy 19 éves pásztorfiú holttestét találták meg a terület egy távoli, sivatagos zónájában. Minden valószínűség szerint a fiatalemberrel szélsőséges telepesek végeztek. Nemrég az egész világot sokkolta az a BBC által közreadott videó ami azt mutatta be, hogy a Nyugati part egyik zsidó településének lakói hogyan támadnak meg és vernek baseball ütőkkel félholtra egy idős arab asszonyt.

forrás: katinkalot.files.wordpress.com

Az ilyen jellegű atrocitások az utóbbi időben megtöbbszöröződtek, számuk csak idén 75%-kal nőtt a tavalyi évhez képest.

De vajon kik is ezeknek a brutális akcióknak az elkövetői és mi motiválja a tetteiket? Több izraeli tanulmány is arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidó vallást radikálisan értelmező tanok rapidgyorsasággal terjednek az országban. Az ezeket vallók szerint a zsidók feladata a bibliai Júdea és Szamaria birtokba vétele, ami nem csupán a mai Izraelt és a megszállt övezeteket, hanem Libanon, Szíria és Egyiptom egy részét is magába foglalná. Szerintük ezt a területet Isten a zsidóknak szánta, ezért onnan minden idegent ki kell űzni. A Nyugati part egyik településének a rabbija nem átallotta azt a kijelentést tenni, hogy "a palesztinok állatok, és mint nem zsidók, életük kevesebbet ér, ezért meg lehet őket ölni." Az izraeli zsidó extrémizmus atyjának az 1990-ben meggyilkolt Meir Kahane amerikai származású rabbit tekintik. Kahane azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Knesszet képviselőjeként benyújtott egy indítványt, melynek értelmében az araboknak fejenként 40 ezer dolláros kárpótlást nyújtottak volna, ha önként elhagyják Izraelt. Az erre nem hajlandókat, erőszakkal deportálták volna. A rabbi a szent földön a Tóra törvényeit vezette volna be, melyek szerinte "teljességel összeegyeztethetetlenek a demokráciával."

Kahane halála után politikai örökségét két mozgalom, a Kach és a Kahane Chai vitte tovább, melyeket az Egyesült Államok terrorszervezeteknek tart nyilván. A Kahane Chai tagja volt Yigal Amir is, aki 1995-ben meggyilkolta Yitzchak Rabin miniszterelnököt. A szélsőséges cionisták ugyanis úgy gondolják, hogy aki Erec Jiszráil (Izrael földje) egy darabjáról is lemond, az áruló és halállal kell bünhődnie. Rabin pedig jelentős területeket készült átadni a palesztinoknak a
békéért cserében.

Ugyancsak Kahane tanításai inspirálták Baruch Goldsteint, az 1994-es hebroni vérengzés elkövetőjét. Az akkor 38 éves orvos géppisztolyával 29, reggeli imáját végző muszlim arabot mészárolt le.

Az extrémisták legutóbb Zeev Sternhell világhírű történészprofesszor ellen követtek el bombatámadást, aki többször is a megszállt területen épített telepek felszámolása érdekében foglalt állást. A robbanástól könnyebben megsérülő Sternhell a Peace Now mozgalom tagja, mely a palesztinokkal való kibékülést sürgeti. A szélsőségesek vérdíjat tűztek ki a szervezet aktivistáinak a fejére; 200 ezer dollárt fizetnének annak aki egyet ismegöl közülük.

Az izraeli kormány jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az amúgy is törékeny társadalmi békét veszélyeztető radikálisokat megfékezze. Ezen a téren azonban nem lesz könnyű dolga. A szélsőségesek tanításai ugyanis annál jobban terjednek, ahogyan közeledik a palesztinokkal való megegyezés. Ha ugyanis tető alá hozzák a békszerződést, Tel-Aviv valószínűleg feladná a Nyugati part legnagyobb részét és ezzel a bibliai zsidó királyság egy darabját.