2011. március 9., szerda
Elfoglalták Szaif al-Iszlám londoni lakását
2011. március 1., kedd
Irán olimpiai bojkottal fenyegetőzik
A Zion szó Jeruzsálem városára utal, Irán pedig nem ismeri el Izraelt. A NOB válaszlevelében úgy reagált, a kritizált logó nem jelképez mást, mint a 2012-es londoni olimpiát, és nem érti, miért négy év késéssel jutott eszébe Iránnak támadást indítani.
2011. január 29., szombat
Így néz ki a szolidaritás és a párbeszéd! Tüntetés Londonban.
2011. január 19., szerda
Orange díjra jelölik a Minaretet
A Minaret egy gazdag szudáni menekültről szól, aki Londonban cselédsorba süllyed.
2010. december 1., szerda
Mecsetben bujkál a WikiLeaks feje?
Az 1971-ben született ausztrál internetes újságírót Svédországban nemi erőszakkal vádolják.
2010. október 24., vasárnap
A tory párt muszlim elnöke nem vehet részt egy iszlámról szóló konferencián
| Sayeeda Warsi bárónő |
David Cameron brit miniszterelnök megtiltotta, hogy tory pártjának az elnöke, Warsi bárónő részt vegyen egy vasárnap Londonban tartandó jelentős iszlám értekezleten, éles vitát robbantva ki a koalíción belül arról, hogyan kezelje a kormány az iszlám szélsőségesség ügyét - írta honlapján vasárnap a The Guardian című brit újság.
2010. október 20., szerda
Veszélyben a szaúdi perverz?
2010. október 19., kedd
Bűnösnek találták a homoszexuális, perverz gyilkos szaúdi herceget
2010. október 6., szerda
Agyonverte szolgáját egy szaúdi herceg Londonban
MTI
"Szexuális elemeket" sem nélkülöző gyilkossági ügyben indult bírósági eljárás kedden Londonban a szaúdi királyi család egyik tagja ellen, aki a vád szerint az év elején megölte férfiszolgáját.
A londoni központi büntetőbíróságon kezdődött per vádismertetésében az ügyész közölte az esküdtekkel, hogy Szaúd Abdulaziz bin Nasszer al-Szaúd herceg februárban, londoni szállodájukban megverte, majd megfojtotta inasát, a 32 esztendős Bandar Abdulazizt.
A herceg emberölés bűntettében elismerte bűnösségét, de tagadja az előre megfontolt gyilkosság vádját; ez utóbbi bűncselekményt az angol-walesi törvények automatikusan életfogytig tartó börtönnel rendelik büntetni.
Az ügyész szerint az áldozaton talált harapás- és "egyéb" nyomok egyértelműen arra utalnak, hogy al-Szaúd "homoszexuális jelleggel" próbált közeledni szolgájához, aki nyilván ellenállt, és ez is szerepet játszhatott halállal végződő bántalmazásában.
A bíróságon bemutatták több zártláncú kamera felvételeit, amelyeken látszott, hogy a 34 éves herceg már korábban is tettleg bántalmazta szolgáját a szálloda liftjében, illetve az utcán.
A holttesten a halottkémi szemle során súlyos sérüléseket találtak: a vizsgálat agyvérzést, bordatörést, nyaki és álkapocs-sérüléseket, valamint belső szervi károsodásokat tárt fel.
2010. szeptember 19., vasárnap
Újabb iszlámellenes hangulatkeltés: ártatlanok a letartóztatott algériaiak!
Busralilmuhminin-bevezető: Csak származásuk és vallásuk miatt hurcolták meg azt a hat algériai származású munkást Londonban, akik a pápalátogatás idején épp a londoni parlament épületénél dolgoztak volna. Az ügy kísértetiesen hasonlít Saleh Tayseer 2004-es vegzálásához, mikor teljesen ártatlanul két hónapot kellett vizsgálati fogságban töltenie az azóta szemérem elleni bűncselekményekkel megvádolt zsidó elnök budapesti látogatása idején.
2010. augusztus 12., csütörtök
A greenwichi középidőt fenyegeti a mekkai óra?
A greenwichi középidőnek azonban most vetélytársa akadt, még pedig a szaúd-arábiai Mekkában épített toronyóra, amelyhez napokon belül 1,5 milliárd iszlámhívő igazíthatja óráját. Az óra a ramadánhoz időzítve kezdi meg működését. A leírások szerint a torony, amelyben helyet kapott, hatszor magasabb a Big Ben tornyánál, és uralja Mekka városképét.
A szaúdi kormány által építetett komplexumban – bár az óra a legnagyobb látványosság – szállodák, bevásárlóközpontok és konferenciatermek is vannak.
A mekkai óra négy számlapjának átmérője egyenként több mint 46 méter. Az óralapokat, valamint az Allah nevében feliratot kétmillió LED testtel világítják meg – írta a The Daily Telegraph című napilap.
Az óra természetesen az Arabia Standard Time (AST) szerint jár, ez három órával van a greenwichi középidő előtt.
Az egyedülálló szerkezet zöld és fehér fényekkel szólítja imára a muzulmánokat, akik 18 mérföldes távolságból is láthatják a fényeket.
Arab remények szerint az óra megdönti majd Greenwich egyeduralmát, és Mekka „árnyékba borítja” a londoni dombot. Ez azonban nem lesz könnyű. A világ 125 éve igazodik a keleti és nyugati féltekét elválasztó képzeletbeli 0. hosszúsági fokon áthaladó helyen működő órához.
Annak idején azért volt szükség egy középidő meghatározására, hogy világszerte legyen mihez igazítani az utazást, a közlekedést. 1884-ben Washingtonban 25 ország részvételével rendeztek tanácskozást, amelynek célja az volt, hogy rögzítsék a „zéró pontot”.
Greenwich – pontosabban annak obszervatóriuma – akkoriban már hosszú ideje szolgált kiindulási pontnak, 126 éve ezt „pusztán csak” megerősítették. San Domingo kivételével és Franciaország, valamint Brazília tartózkodásával, a résztvevők jóvá is hagyták a javaslatot.
Az iszlám világban – mint azt a konzervatív brit napilap megjegyzi – gyarmatosító anakronizmusnak tekintik, hogy ez a kiindulási pont épp Londonban van.
2010. május 21., péntek
Muszlim divíziót indít az Oglivy
Muszlim fogyasztókra specializált divíziót indít az Oglivy. Az Oglivy Noor az iszlám alapelveivel megfelelő márkaépítésben segít majd.
Kifejezetten az iszlámra specializálódó globális márkázási gyakorlatot indít az Oglivy – adta hírül a Marketing Week. Az Oglivy Noor nevű üzletág Ázsiában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Európában koncentrál a muszlim piacra, londoni központtal. A divíziót azért hozták létre, hogy olyan márkaépítési tanácsokat adjanak, ami megfelel az iszlám vallásjognak. Az ügynökség szerint az 1,8 milliárdos muszlim fogyasztói piac egy eddig kiaknázatlan lehetőséget jelent.Az Oglivy Noor csapatának tagja lesz többek között Nazia Hussian, az Oglivy kulturális stratégiai igazgatója, Tanya Dernaika a MemacOglivy csoport stratégiai tervezési igazgatója, Zayn Khan, az Oglivy & Mather dél- és dél-kelet ázsiai regionális üzleti stratégiai igazgatója és Shazia Khan az Oglivy & Mather Pakistan tervezési igazgatója.
2010. május 20., csütörtök
Visszafogott tündérmese a toleranciáról - a London River
Rachid Bouchareb egyszerre optimista és bátor alkotó: állítása szerint a közösen átélt tragédia hozhatja el a népek, kultúrák közötti konfliktusok megoldását. Ez az áttörés egyelőre csak a fikció tündérmese-szerű világában működik. Míg Európa-szerte, parlamenteken kívül és belül ezzel ellentétes folyamatok zajlanak, addig a filmfesztiválok egy szűk réteg számára lehetőséget nyújtanak, hogy a mozitermek sötétjében álmodozzanak a kommunikáció és szolidaritás minden problémát áthidaló hatalmáról.
A „kevesebb több” elve már a nyitójelenet párhuzamos képsoraiban érvényesül: a rendező metsző pontossággal skicceli fel rövid hétköznapi mozdulatokon keresztül bemutatott karaktereit. Elisabeth (Brenda Blethyn), a nagymamakor előtt álló, csendes vidéki életet élő vallásos asszony, és Ousmane (Sotigui Kouyaté), a kérges kezű, afrikai muszlim férfi jeleneteinek közös nevezője itt még csak a lágy jazz-ritmus, amely aztán végigkíséri sorsuk végleges összefonódásának történetét. A cselekmény motorját a 2005-ös londoni robbantásos merénylet adja. Elisabeth Londonba utazik, hogy meglátogassa lányát, aki nem jelentkezett a terrortámadás óta. Így találkozik Ousmane-nal, aki rég nem látott fiát keresi. A csendes, megszokott vidéki magányból a tévéhíradó mindenki által jól ismert sokkoló képsorai lendítik ki Elisabethet egy számára idegen világba.
Úgy jár-kel a katasztrófa sújtotta fővárosban, mintha először járna ott. Elutasító ezzel a világgal szemben. Lebilincselő az a jelenet, amikor találkozik lányának arab főbérlőjével: egy zárkózott, az ismeretlent elutasító asszony képe rajzolódik ki néhány másodperc alatt. Mintha ez már nem az a London lenne, amit ő ismert: afrikaiak, arabok ülnek a hivatalokban, a rendőrségen, a kórházak információs pultjai mögött. Egy ilyen felvezetés után azzal kell szembesülnie, hogy az ő lányának és az Ousmane fiának több köze volt egymáshoz, mint hogy ugyanazon a járaton utaztak a robbantás idején. Ousmane megértő türelme, Elizabeth értetlenségének lassú feloldódása és a tragédia feldolgozásának igénye végül a két figura barátságát eredményezi. Csak így válhat elviselhetővé a nagyváros fullasztó helyszínein kavargó rémálom.
A terrorista-támadás témakörét feldolgozó egyszer használatos látványosságok és propagandafilmek csoportjából nehezen lehetne kiválasztani olyan hiteles alkotást, amely maradéktalanul kitölti a témában rejlő lehetőségeket. A London River bravúrosan viszont lavírozik a Monsieur Ibrahim és a Korán virágai típusú kulturális ellentéteteket bemutató szentimentális giccs és a Michael Moore-féle indulatos dokumentarizmus csapdái között. A történetbe ékelt híradós képek egyáltalán nem öncélúak, inkább szolid hátteret biztosítanak főszereplőink megismeréséhez. A film igazi érdeme, hogy a bemutatott, meglehetősen kényes szituáció által nemcsak a rasszizmus és a terrorizmus témáját érinti. Azzal ugyanis, hogy Elisabeth fölülemelkedik a más vallásúakat és a feketéket sújtó előítéletein, csak az egyik konfliktus oldódik meg. A nagyváros és vidék, szülő és gyermek, élet és gyász közti ellentétek ugyanakkora erővel feszülnek végig a cselekményen. Hogyan várhatjuk el Elisabeth-től, hogy megértse az arab világ különbözőségéből származó konfliktusokat, amikor saját lányát sem érti meg? Bouchareb zseniális minimalizmussal mutatja be azt a folyamatot, ahogy az asszony úgy kerül egyre közelebb Monsieur Ousmane-hoz, hogy elkezdi újra megismerni – immár halott – lányát is.
A vállalkozás azonban sajnos csak félsiker, mert akiknek látniuk kellene egy ilyen okos, többrétű, egyáltalán nem egyoldalú alkotást, azok nem fognak mozijegyet váltani rá. A Brenda Blethyn által játszott Elisabeth valóságos alteregója otthon marad és kapálás közben zsörtölődve értetlenkedik a megromlott közállapotokon, a keresztény morál válságán, a korrupció és a terrorizmus világot romba döntő erőin – átesve a mese túlsó oldalára.

