A filmben elkísérjük útjaikra női sofőrjeinket, és az utasokkal folytatott beszélgetéseikből feltárul a dubai női társadalom még szélesebb spektruma: anyák gyermekeikkel, világot látott üzletasszonyok, barátnői társaságok, fiatal lányok.
2010. május 19., szerda
Rózsaszín taxik Dubaiban
Molnár Gyula nem akar mecsetet látni Újbudán
MTI
Újbuda polgármestere kezdeményezi, hogy a XI. kerület vásárolja vissza azt a területet, amelyre a tulajdonosok iszlám kulturális központ megépítését tervezték, a helyi iszlám közösséget pedig arra kéri: válasszanak új helyet a megvalósításhoz, közölte az önkormányzat szerdán.
Molnár Gyula (MSZP) a képviselő-testület csütörtöki ülésén felhatalmazást kér majd arra, hogy ajánlatot tehessen a Budaörsi út melletti terület tulajdonosainak. A kerület iszlám közösségétől azt kéri: "legyenek nyitottak egy olyan új terület kiválasztásában, ahol megvalósítva terveiket, kevésbé alakítják át az ott élők megszokott életét, mindennapjait".
A polgármester tárgyalásokat kezdeményez, hogy olyan megoldást találjanak, amely a kerület lakói számára elfogadható, ugyanakkor sem az önkormányzatnak, sem az iszlám közösségnek nem jelent hátrányt, anyagi veszteséget. Mint a közleményben hozzátették, Molnár Gyula azt kéri testület tagjaitól, hogy a kérdést kizárólag városfejlesztési és ne politikai kérdésként kezeljék.
A Budaörsi út mellé tervezett iszlám központ megépítése ellen a környéken élők nagy számban tiltakoztak, mert szerintük a létesítmény nagy mértékben növelné a forgalmat, és rontaná a lakosság életminőségét.
A (Saleh Tayseer által vezetett) iszlám egyházhoz kötődő Jótékonysági Béke Alapítvány 2005-ben vette meg az újbudai önkormányzattól a Budaörsi út, Holdvilág utca és Bajmóci utca által határolt területet, hogy a Sas-hegy lábánál felépítse az iszlám vallási és kulturális központot.
A létesítményben vallási összejöveteleket, előadásokat, képzéseket tartanának, valamint egy ötvenezer kötetes könyvtárat is kialakítanának. Az eredeti elképzelés szerint az épülethez egy minaret is tartozna. Ez ellen azonban a lakók egy csoportja és - képviseletükben - a Fidesz is tiltakozott. Kupper András tavaly nyáron egy testületi üléssel összefüggésben úgy nyilatkozott: a Fidesz felvállalta a lakosság kérésének képviseletét, mert osztja a helyiek félelmeit az "arab negyed" kialakulásával kapcsolatban.
Dagesztánban reneszánszát éli az iszlám
Az ATV cikkének részlete
Mohamed-karikatúrák miatt blokkolja Pakisztán a Facebookot
MTI
A pakisztáni bíróság elrendelte a Facebook ideiglenes blokkolását, mivel a közösségi oldalon Mohamed-rajzversenyt hirdettek. "Az istenkáromló viselkedés miatt a bíróság utasítja a kormányt, hogy május 31-ig bezárólag tiltsa le a Facebookot" - mondta el az egyik panaszt benyújtó ügyvéd szerdán. Sok muszlim ugyanis a vallásalapító Mohamed bárminemű ábrázolását sértésként értékeli.
A döntést kritizálók szerint a bíróság ezzel a lépéssel túllőtt a célon. A Nayatel internetszolgáltató főnöke szerint a teljes internetes oldal blokkolása elsősorban a fiatal netezők haragját vívja majd ki.
A rajzverseny szervezői a szerdán még elérhető Facebook-oldalukon elmondják, számukra ez a dolog elsősorban a véleményszabadságról szól. Tervezett versenyük elsősorban annak a muszlim bloggernek adott válasz lett volna, aki nemrég a South Park című rajzfilmsorozat producereit fenyegette meg. "Nincs joguk korlátozni a szólásszabadságunkat és fenyegetéssel hallgatásra kényszeríteni minket" - írják a szervezők a közösségi oldalon.
2005-ben a Jyllands-Posten című dán lapban megjelent Mohamed-karikatúra világszerte tiltakozások sorozatát váltotta ki, ezek mintegy ötven ember halálát okozták.
Meginoghat Egyiptom szerepe a békefolyamatban?
A kezdeti feszültség ellenére pozitív hangulatban telt Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök május elején Sharm el-Sheikh-ben megtartott találkozója.
A két vezető elsősorban a 2008 végén befagyasztott izraeli-palesztin béketárgyalások újraindításáról, az iráni nukleáris fegyverkezésről, a két ország határán egyre élénkebb csempészkereskedelemről, illetve a Szíria-Libanon-Hezbollah fegyverszállítások körül kialakult vitáról egyeztetett. A legnagyobb jelentőséggel természetesen az izraeli-palesztin béketárgyalások újraindítása bír, melyhez a 22 tagú Arab Liga is előzetesen beleegyezését adta - azzal a feltétellel, hogy Izrael felfüggeszti a zsidó telepek létrehozását a Nyugati Parton, illetve Jeruzsálem környékén.
A térségben egyedülálló, baráti egyiptomi-izraeli kapcsolatok nagy szerepet játszanak a béketárgyalások előmozdításában. Egyiptom az 1978-as Camp David-i Egyezmény aláírása óta jó viszonyt ápol zsidó szomszédjával, ugyanakkor többen elutasítják a közvetlen kapcsolatokat Izraellel. Az észak-afrikai országon kívül egyedül Jordánia rendelkezik hivatalos izraeli kapcsolatokkal – az 1994-es békekötés óta.
A jelenleg hatalmon lévő - és jövőre várhatóan leköszönő - Hoszni Mubarak egyiptomi elnök legfőbb ellenzéke a Kifaya (jelentése: Elég!), illetve a 2005-ös választásokon közel 20%-ot elérő, ámbár illegalitásban működő Muszlim Testvériség azonban határozottan ellenzi az „Izrael-barátságot”. Sőt, múlt héten Netanjahu azonnali letartóztatására szólítottak fel, amint a miniszterelnök megérkezik a Sínai-félszigetre. Az ellenzék több nemzetközi jogforrásra és a Goldstone-jelentésre hivatkozott. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a gázai offenzíva idejében nem Netanjahu volt Izrael kormányfője.
Mohamed al-Beltagi, a Muszlim Testvériség vezetője elmondta, hogy ez a felszólítás egy jel arra, hogy az egyiptomi nép elutasítja Netanjahu látogatását.
Ezzel szemben az Izraelbe delegált egyiptomi nagykövet, Jasszer Reda múlt szerdán a Camp David-i Egyezmény aláírásának 31. évfordulója alkalmából a Tel Aviv-i Egyetemen tartott előadásán kihangsúlyozta, hogy „az egyiptomi ellenzéknek nincs ellenére sem a béke, sem pedig Izrael”. Reda hozzátette, hogy nem akarnak háborút, mint ahogy a világon senki sem, végül kifejezte abbéli reményét, miszerint a két ország az idei dél-afrikai labdarúgó világbajnokságon akár egy közös meccset is játszhat.
(hivatalos neve: Report of United Nations Fact Finding Mission on the Gaza Conflict)
2009. szeptember 15-én jelent meg Richard Goldstone dél-afrikai bíró vezette vizsgálóbizottság jelentéseként. A bizottság a 2008-2009 telén lezajló, Gázára mért izraeli támadás során elkövetett emberi jogi jogsértéseket vizsgálta. Az 570 oldalas jelentés szerint a három hétig tartó offenzíva alatt mind az izraeli hadsereg, mind pedig a palsztin militáns erők követtek el háborús bűnöket, illetve emberi jogsértéseket. A Goldstone-bizottság továbbá felszólította mindkét felet az említett bűnök kivizsgálására. Az izraeli hatóságok a kezdetektől fogva elutasították a jelentést. A Gázai-övezetet kormányzó szélsőséges palesztin erő, a Hamasz kezdetben szintén elutasította, később azonban nyíltan mellé állt. A harcokban 1 300 palesztin és 13 izraeli vesztette életét.
Miért nincs egyetlen arab országban sem demokrácia?
Az elmúlt több mint harminc év során a demokratikus berendezkedésű országok száma jelentősen növekedett: 1974-ben kb. 40, 1990-ben 76, 1995-ben pedig már 117 választási demokráciát tartottak számon, melyek a világ minden részén megtalálhatók voltak, egyet kivéve: az arab világot - állapítja meg Larry Diamond a Journal of Democracyban. A demokrácia globálissá válásában ez a szerző szerint „szembeszökő anomáliának" számít. Vajon miből fakad ez az arab kivételesség?
A leggyakrabban a vallásban és a kultúrában keresik a magyarázatot. Csakhogy ez nem lehet elégséges oka az arab demokratikus deficitnek. Meglehet, egyes államok - például Egyiptom, Jordánia, Marokkó és Jemen - azért nem demokráciák, mert gazdaságilag még nem elég fejlettek. De ez az érv sem állja meg a helyét, hiszen más, nem arab demokráciák sem nevezhetők éppenséggel fejlett országoknak. Talán a hatalmas szénhidrogén-tartalékok „perverz" társadalompolitikai hatásainak köszönhető ez a helyzet, de akkor mit mondjunk az olajjal egyáltalán nem rendelkező Egyiptomról, Jordániáról, Marokkóról vagy Tunéziáról? Diamond végeredményben úgy véli, az arab demokráciadeficit oka a politikai gazdaságtan, valamint a geopolitika.
Ha a demokratikus politikai jogok kapcsán a 16 legjelentősebb arab országot 29 más muszlim többségű állammal (Albániával, Bangladessel, Malajziával, Szenegállal, Törökországgal) vetjük össze, akkor azt tapasztaljuk, hogy utóbbiak között vannak olyanok, melyek jelentősen előreléptek a demokratizálás útján. Az arab országok közül ez úgy-ahogy legfeljebb a polgárháború kirobbanása (1975) előtti Libanonról mondható el. A Freedom House szerint nyolc muszlim ország teljesíti a demokráciákkal szembeni minimális elvárásokat (szabad és tisztességes választások), arab állam viszont egy sem. Ezenkívül a két országcsoport között jelentős „szabadsághézag" is meghúzódik. 2008 végén a Freedom House a 16 közel-keleti arab országnak ezen a téren átlagban 5,53 pontot adott (7 a legrosszabb), míg a 30 muszlim állam átlaga 4,7-et tett ki.
Elie Kedourie brit történész a 90-es évek elején azt írta, „az arab politikai hagyományokban az alkotmányos vagy képviseleti kormányzásnak semmilyen előzménye sincs meg", „az arabok hozzászoktak a tekintélyuralmi kormányzathoz és a passzív behódoláshoz". Igen ám - így Diamond -, de ez éppúgy érvényes a nem arab muszlim országokra is Ázsiában és Afrikában.
Azt is szokták mondani, hogy - például Irakban vagy Libanonban - a vallási és etnikai megosztottság olyan mély, hogy lehetetlen a demokratikus viszonyok megteremtése. Ehhez képest jelenleg épp ez a két arab ország áll a legközelebb ahhoz, hogy választási demokráciává változzon, míg a két, etnikailag leghomogénebb állam, Egyiptom és Tunézia a leginkább tekintélyuralmi berendezkedéssel bír.
Az is lehet, hogy az arab népek egészen egyszerűen nem akarják vagy nem értékelik a választási demokráciát. Ebben az esetben viszont mit kezdjünk azokkal a közvélemény-kutatási adatokkal, amelyek szerint Algéria, Jordánia, Kuvait, Marokkó, Irak és a Palesztin Hatóság alá tartozó területek lakóinak 80%-a egyetért azzal, hogy „minden hátránya ellenére a demokrácia a legjobb kormányzati forma", s „a demokratikus rendszer jót tenne az országunknak". Ráadásul a vallásosság itt egyáltalán nem játszik szerepet: a mélyen hívő muszlim arabok még inkább így gondolják, mint a kevésbé vallásosak. Bebizonyosodott, hogyha a választásnak valódi tétje van, az arabok tömegesen vesznek részt a voksoláson, ellenkező esetben viszont tömegesen maradnak távol az urnáktól. Ugyanakkor az Arab Barometer által 2003 és 2006 között vizsgált öt ország válaszadóinak 56%-a szerint „a vallási vezetőknek beleszólást kellene kapniuk a kormánydöntésekbe", egy másik felmérés pedig kimutatta, hogy négy arab ország lakóinak több mint a fele egyetért azzal, hogy a kormányaik az iszlám sariát alkalmazzák a világi törvények helyett. Összességében 40-45% támogatja a szekuláris demokráciát, míg nagyjából ugyanennyien vannak az iszlám demokrácia valamilyen formájának a támogatói. 5-10% a világi tekintélyuralom, s szintén 5-10% az iszlám autoriter rendszer híve. Ez arra utal, hogy a vallás releváns tényező. A demokratikus értékeknek (nyitottság, tolerancia, egyenlőség) ugyanakkor nagy a támogatottsága, bár a demokrácia bevezetését a stabilitás megőrzése miatt a legtöbben fokozatosan képzelik el. A középosztálybeli liberális értelmiség, a szabadfoglalkozásúak és az üzletemberek, azaz a demokrácia legelszántabb hívei tartanak attól, hogy az általuk elutasított tekintélyuralmi rezsimek helyett iszlámista kormányok jönnének létre, ami a szemükben még a jelenlegi vezetésnél is rosszabb lenne.
Seymour Martin Lipset ötven évvel ezelőtt azt állította, hogy minél gazdagabb egy ország, annál jobbak a kilátásai arra, hogy demokratikussá váljon és az is maradjon. Nos, a leggazdagabb arab államok (Kuvait, Szaúd-Arábia, Bahrain) a világ legtehetősebbjei közé tartoznak, s mégsem demokratikusak, de a szegényebb Egyiptom, Szíria vagy Jemen sem marad el Indiától vagy Indonéziától, amelyek viszont velük ellentétben többé-kevésbé demokratikusak. A humán erőforrás („human development": oktatás, egészségügy) tekintetében persze már rosszabb a helyzet, a leggazdagabb arab országok Portugália és Magyarország, míg Szaúd-Arábia Bulgária és Panama szintjén áll.
Ha nem a gazdagsággal, akkor talán a gazdasági struktúrával lehet a gond. 16 arab országból 11 ún. járadékgazdaság, ami azt jelenti, hogy erősen függnek olaj- és földgázbevételeiktől, exportjuk több mint 70, de van, ahol több mint 90%-a ebből adódik össze. Némelyikük dúskál a pénzben, olyannyira, hogy az államnak nincs szüksége a polgárai adóbefizetéseire. A polgárok így nem válnak öntudatos adófizetőkké, s nem alakul ki bennük az az igény, hogy elszámoltassák az adójukkal jól-rosszul sáfárkodó kormányzatot („nincs adózás képviselet nélkül és nincs képviselet adózás nélkül"). A hatalmas állami bevételek a bürokrácia növekedésének kedveznek, az állam képes centralizálni hatalmát, óriási rendőri-állambiztonsági erőket létrehozni. Korrupttá válik, hiszen a pénz, mely „senkié" (nem adóból származik), az állam zsebébe vándorol, ahonnan kézen-közön elszivárog. Következésképpen az állam túlméretezetté, centralizálttá és elnyomóvá válik. Kiterjedt bürokráciát működtet a munkanélküliség csökkentésére, amivel valójában megvásárolja a társadalmi békét. A civil társadalom pedig gyenge és az állam szolgálatában áll, ahogy az üzleti világ is. Az exportbevételeik legnagyobb részét olajból és földgázból húzó 23 ország közül napjainkban egy sem demokrácia.
Az arab tekintélyelvűség két pillére politikai jellegű: az intézmények és a külső támogatás segít fenntartani az ilyen rezsimek hatalmát. Az arab titkosszolgálatok nagyon hatékony munkát végeznek, ami érthető is, hiszen az államok nagyon sokat költenek rájuk. Az elnyomás ugyanakkor keveredik a demokratikus elemekkel: a korlátozott plurális választások az arab autokráciák felében megtalálhatók. Ha azonban az ellenzék túl veszélyessé válik a rezsim számára, az állam hatalmi eszközökkel megregulázza a politikai életet, s ha kell, bebörtönzi az ellenzék képviselőit. A liberalizációs és a tekintélyuralmi lépések tehát keverednek, váltakoznak.
A választásokon a hatalom az őt támogató jelölteket különböző eszközökkel segíti, az ellenzéki indulókat ellehetetleníti. A parlamentek így nem rendelkeznek annyi hatalommal, hogy érdemben bele tudjanak szólni az ország kormányzásába. Az uralkodók és az elnökök hatalma biztosítva van. A pártok akár részt vesznek a voksoláson, akár bojkottálják azt, nem tudnak változtatni ezen a felálláson. Még az iszlámista ellenzék is megosztott, gyanakvó, befelé forduló. Igaz, ők legalább szociális ellátórendszereket építettek ki, amelyek révén támogatásra tettek szert, a szekuláris ellenzék azonban végképp marginálisnak és erőtlennek tűnik.
A demokrácia meggyökeresedésének nem kedveznek a geopolitikai körülmények sem. Az olajkitermelésben érdekelt nagyhatalmak ugyanis mindig támogatták a hatalmon lévő rezsimeket, legyen szó a Szovjetunióról vagy Európáról és az Egyesült Államokról. A nem olajtermelők számára a külső támogatás ugyanazt a szerepet játssza, mint az olaj a termelőknél: eszköz a rendszer számára a túléléshez. 1975 óta „fejlesztési támogatás" címen az Egyesült Államok több mint 28 milliárd dollárral segítette Egyiptomot, ezenkívül az 1978-as Camp David-i egyezmények óta további 50 milliárd dollárt adott katonai segély formájában. A jordániai támogatás összege is eléri 2001 óta az évi 650 millió dollárt. Ez a jordániai állami bevételek 27%-ával egyenlő!
Két további külső tényező is erősíti az arab autokráciákat. Az egyik az arab-izraeli konfliktus, hiszen a népi elégedetlenséget könnyen a zsidó állam ellen lehet fordítani, s őt okolni a nehéz életkörülményekért, a munkanélküliségért stb. A másik tényező pedig a többi arab állam, amelyek segítik, támogatják, információval látják el a fennálló rezsimet. Az Arab Liga például igazi autokrata klub, amelynek a félévszázada változatlan chartájában egyetlen szót sem vesztegettek a demokráciára vagy az emberi jogokra. Végeredményben egyetlen valódi arab demokrácia sincsen, mely példával szolgálhatna a többiek számára.
Diamond mégis úgy gondolja, az arab világ nem arra ítéltetett, hogy örökké autoriter rezsimek uralkodjanak felette. Az Egyesült Államok nyomásának köszönhetően már több országban történtek liberalizációs lépések, s az új kommunikációs lehetőségek (internet, mobiltelefon) is módot adnak a civil társadalomnak az önszerveződésre és a társadalom mobilizálására. Három tényező segítheti a demokratizálódást. Az első egy valóban demokratikus állam létrejötte lehetne: Irak jó úton halad efelé. A második Amerika hatékonyabb és elkötelezettebb nyomása lenne a demokratikus reformok érdekében (választások, bírói függetlenség, átlátható kormányzás, szabadságjogok stb.). Itt elengedhetetlen az iszlámista pártok bevonása e folyamatba, el kell velük is fogadtatni a demokratikus normákat. A harmadik s legjelentősebb faktor az olajárak jelentős esése lenne, ami arra késztetné az államokat, hogy nagyobb mértékben támaszkodjanak a saját lakosságukra, az adófizetőikre - demokratikus jogokért cserébe. A megújuló energiaforrások kutatása terén kibontakozó forradalom háttérbe szoríthatja az olajfogyasztást megtörve az olajkartell hatalmát és véget vetve az arab politikai kivételesség korszakának.
Pakisztáni madrasszák
A Vallásmozaik posztja
Batgrammi madrassza, Kohisztán
A madrassza iskolahálózat egyéni sajátossága a muzulmán világ oktatási rendszerének; mert nem hasonlít se a keleti, se a nyugati állami, vagy magániskolákra, se az általunk ismert papnövendék, vagy szerzetesiskolákra. Ma, Pakisztánban kb. egy millió diák tanul a madrasszákban és ellentétben néhány Indiában működő madrasszával, ezen pakisztáni iszlamista iskolák oktatási színvonala szegényes és sivár.
A tanítás középpontjában az iszlám vallása és az azt összefoglaló könyv a Korán tanulmányozása áll. A tantárgyban még fontos szerepet foglal el a Koránhoz kötődő kiegészítő, magyarázó könyvek, vallás-erkölcsi törvénygyűjtemények, de ezek kötelező tanítása helyenként változik. Csak a Korán kötelező, de az aztán mindenhol, reggeltől estig, így nem csoda ha a diákok néhány év elmúltával kívülről tudják az egész könyvet idézni. Ugyanakkor egy nyolc-tíz éve tanuló diák matematika, fizika, biológia, kémia tárgyköreinek tudásszintje a nulla körül mozog. Művészeteket, szépirodalmat, filozófiát, csillagászatot egyáltalán nem tanulnak. Olyan tudományokban, melyekben jeleskednek; Urdu vagy Phastu nyelvtan, beszédtan, módszertan, iszlamista alapokon nyugvó törvényhozás, törvényszerkesztés, az arab nyelv magas szintű ismerete, egy fabatkát sem ér: ha nem tud egy ‘átereszt' megrajzolni vagy egy csatornát megépíteni. Pedig ilyen építő, alkotó fiatalok kellenének különösen Pakisztánban, ahol nyitott szennyvízcsatornák szelik keresztül-kasul a városokat, falvakat. A hasznos gyakorlati ismereteket tanító iskolák helyett a felesleges dolgokat tanító madrasszák száma évről-évre nő és az egész társadalomra kiható befolyásuk állandóan bővül.
Ha a külföldi érdeklődő egy Pakisztáni madrasszát szeretne látni, készségesen megmutatják Karacsi legnagyobb Darul Uloom nevű madrasszáját, ami a füstös gyártelepek között úgy ragyog, mint egy ötcsillagos szálloda. Mintegy 1500 bennlakásos és kb. ugyanennyi környékbeli tanulója van ennek a 'kirakat' madrasszának, mire nagyon büszkék az ottani muzulmán vezetők. Itt a diákok kedves, intelligens, kulturált benyomást keltenek, tankörükben több egyetemes témájú anyag szerepel, mely a ‘világi' tudást foganatosítja számukra. Az innét kikerülő végzősökből még lehet hivatalnok, újságíró vagy politikus is, ha kicsit megerőltetik magukat.
Nyugat-Pakisztánban teljesen más képet találunk. Az ott lelhető madrasszák azon versengenek, vajon melyikük hírhedtebb a keményvonalasban; tanárikara sosem végzett főiskolát, de meg középiskolát sem. Legtöbbjük továbbképzése a szigorú fegyelemről elhíresedett Dera Ismail Khan börtönvilág falai között történt, ahova a legnehezebb súlyú ‘elbitangolt' valláspolitikai bűnözőket zárják.
Iszlamabad és Peshevar között található Akorra Khatak, Haqqanija nevű madrasszája, igazgatója Sami ul-Haq név alatt vezeti Pakisztán, talán leggorombább ‘tálib' vonalú iskoláját, amit ő 'egyetemnek' nevez. Az iskolaigazgató úr - aki inkább hasonlít egy martalócra, mint iskolaigazgatóra - büszkélkedve vezeti kőrbe az újságírókat s közben magyaráz; „Innét került ki a Tálib vezetés nagy többsége, volt olyan év, mikor ezresével küldtük a diákokat az Afgán hadszínterekre. A Tálib sereg színe-java itt e falak közt nyerte el tudását.” Sami úr elfelejti megemlíteni, az innét kikerültek nagy többségéből verbuválódott tálibi vezetés rendszerének erkölcsvédelmi és erkölcsrendészeti jeles képviselőit. Ezek a végzős diákok voltak hivatottak nyilvánosan megbotozni, megverni az Afgán nőket a városokban és falvakban, ha azokat nem találták elég ‘tisztességesen' felöltözve. Szintén ezek az 'egyetemisták' jeleskedtek a nyilvános kivégzések, - pl. hűtlen asszonyok megkövezése – megszervezésében, lebonyolításában.
Haqqanija madrassza erényeire törekvő utánzatok, főleg Beludzsisztánban, mindent elkövetnek, hogy falaik között az igaz iszlámot védő tiszta muzulmán szellem uralkodjék. A diákok unalmasan sivár hétvégékre változó programokat szerveznek, saját szórakozásukra és amivel iskolájuk hírnevét is gyarapíthatják. Ilyen pl. zene és videó boltok összetörése, olyan borbélyüzletek megrongálása, ahol szakállt borotválnak, kirakat tördelések, ahol a portéka nem eléggé iszlamista, és férfi kíséret nélkül utcára merészkedő nők zaklatása. Talán meg is lehetne őket érteni, ha figyelemben vesszük, hogy az iskolában reggeltöl-estig hangosan kórusban részeket olvasnak fől 'szent' könyvükből, mikor a végére érnek, kezdik újra elölről. Minden nap csak azt. Heteken hónapokon, éveken keresztül, így hát nem csoda, ha elméjük kikattan.
Ezeket a madrasszákat elhagyó végzősök seregéből jut külföldre, és belföldre is. A végzősök iskolát végeztek, de általános műveltséggel, műszaki tudással nem rendelkeznek, minek köszönhetően nagyon sokszor még az elmaradott pakisztáni társadalomba sem képesek beilleszkedni, munkát kapni, normális, rendezett életet kialakítani. A valóságos élet kihívásai elől sokan közülük szervesen bekapcsolódnak a nagyvárosok nyomortanyáin dúló szektás csatározások véres összetűzéseibe, míg mások Kasmír kitaposott gerillaösvényeit koptatják tovább, mártíromságot keresgélve. A témával kapcsolatban, keserű dühvel nyilatkozik Javed Paracha, Kelet-Pakisztáni törzsi vezető, Kohat nevű falu feudális ura, - két, nagy létszámú madrassza alapítója és igazgatója: „Kétszázezer magas iskolai végzettséggel rendelkező fiatal található ebben az országban állás nélkül. Az országban mindenfelé rendkívül rossz állapotok uralkodnak, nagy az elkeseredés és az emberek radikális változásokat követelnek. Végzős diákjaink nem kapnak munkát, az állam nem segíti őket. Mi azt tanítottuk ezeknek a fiataloknak, hogy a megoldás az iszlámban találtatik és az iszlám segítségével fogják kivívni az igazságot.” Javed Paracha tudja mit beszel, erőddé átalakított házában terroristákat bujtatott, pénzel, élelemmel, futárszolgálattal segítette azokat és fegyvereseivel terrorizálta környezetét. Igaz letartoztatták, ám a Dera Ishmail Khan magánzárkái csak még veszettebbé tették. Szabadulása után két madrasszát építtetett, (szaúdi pénzből) melyeknek ő az igazgatója, de azt már pontosan nem tudja, hogy földünk kerek-e vagy lapos. Dől a pénz Szaúd-Arábiából, jól él az igazgató úr, aki büszkén dicsekszik; „Ingyen van a tankönyv, ingyenes az étkezés, még ruhát, cipőt is kapnak az arra rászorultak. Nincs szükségünk az állami iskolákra.”
Pakisztán megalakításakor 1947-ben, az országban 245 madrassza találtatott, melyek száma ma már több mint 6800. Akkor, hatvan évvel ezelőtt, - két-három iskolát kivéve – az összes madrassza a toleráns Szuffita [misztikus iszlám irányzat] vonalat képviselő Barelvi eszmerendszer irányítása alatt működött. De hol van az már… A mai Pakisztánban már nincsenek békés Szuffiták, elmenekültek, illegalitásba szorultak, sokakat meggyilkoltak közülük; iskoláik irányítását a radikális-fanatikus Deobandi, Szafali és Wahhabi féle csoportok vették át. A negatív, elszomorító jelentéseket, beszámolókat olvasva könnyen felvetődik a kérdés; miért nem zárják be a madrasszákat, miért nem tiltják el tanáraikat a fiatalok oktatásától? Mert ez nem olyan egyszerű.
Pakisztán férfi lakosságának 60% míg a nők 76% írástudatlan és az állami közoktatás színvonala még ázsiai szinten is páratlanul lepattant. Az állami iskolák túlnyomó hányadában nincs áram, folyóvíz, WC, ablak, fűtés. Felszerelésük, berendezésük a legszegényebb afrikai országok szintjén van. Tanárai sokszor hónapokig nem kapnak fizetést és mint egy nemrégen napvilágot látott ENSZ. jelentésből kiderült; sok iskola csak papíron létezik az állami támogatás elsikkasztása érdekében. A madrasszákat támogató, azok létjogosultságát védő politikusok, emberjogi harcosok kihangsúlyozzák, hogy a madrasszáknak csupán 20%-ban tanítanak fanatikus terrort, erőszakos ‘dzsihádot', míg a többiben úgy-ahogy normálisnak mondható erőszakmentes tanítás folyik. Szükség van a madrassza rendszerre, – mondják – mert a szegény származású gyermekeknek ez az egyetlen esélyük, hogy megtanuljanak írni, olvasni. Autonómiával rendelkező törzsi területek és járások vad hegyei között semmilyen állami intézmény nem létezik, így iskolák sincsenek. Az ilyen környezetben egyáltalán csoda, hogy bármilyen oktatási rendszer létezik, - legyen az bármilyen tömény negatívumokkal töltve - még mindig jobb a semminél. Magas rangú pakisztáni politikusok nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy a pénz hiányának köszönhetően az ország vezetése képtelen egy jól működő, egyetemes iskolarendszert kiépíteni, irányítani. Erre nincs pénz !
Pedig lehetne. Míg Pakisztán az össz. nemzeti termelésének [GDP] 1.5% költi a közoktatásra, addig fegyverkezésre, hadseregre, modernebb atomrakétákra ennek az összegnek éppen hatszorosat, 9% fordítja. A megoldás ott lenne ... Békét kellene talán kötni Indiával, rendezni Kasmír ügyét, félretenni a muzulmán hetykeséget és alább kellene adni a felesleges harciasságból. Mert akkor, kevesebb pénz is elég lenne a fegyvereserők fenntartására. Az értelmetlen és veszélyes nukleáris fegyverkezést is lelehetne állítani, rögtön százmilliós nagyságrendű dollárkötegek szabadulnának fől; amiből már telne iskolákra, tankönyvekre.
De hát lemondani az atomfegyverkezésről? Kasmírban területeket veszíteni? Gyengíteni a nemzeti hadsereget? Bárhogy is meghátrálni, teret engedni a nem muzulmánoknak? Lehetetlenség! A Korán szelleme épp az ellenkezőjét tanítja, a mollák hallani sem akarnak kiegyezésről, békéről.
Így aztán marad az iszlám tanaival átitatott madrasszarendszer a szegény tudatlan pakisztáni tömegek okítására, akik arról ábrándoznak, hogy egyszer győznek és egy muzulmán Tálib rezsim gazdagabb, értelmesebb jövőt fog majd nekik teremteni.
Ingyenes gálakoncerttel ünnepel Pécs és Isztambul
Közös gálakoncerttel ünnepli Isztambul és Pécs a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címet 2010. május 23-án 20 órakor a PTE Dr. Romhányi György Aulában.
A török Goethe Intézet szervezésében adott esten közreműködik a bécsi Classical Players és Isztambul zenészei. Műsorukon az olasz Ottorino Respighi és a magyar Andreas Baksa művei, amelyet a török zongorista-zeneszerző, Tuluğ Tırpan nagyszabású Mevlana – Alkemista Szimfonikus Költemény című darabja követ.
A mű megalkotásához Paulo Coelho „Alkemista” című regénye, és a középkori perzsa tudós, Mevlana Celaleddin Rumi tanításai adták az ihletet. Rumit a legnagyobb perzsa filozófusként tartják számon, aki a szeretet segítségével határtalan toleranciát, pozitív gondolkodást, jóságot, jótékonyságot és tudatosságot hirdetetett.
Tuluğ Tırpan darabja Mevlana Celaleddin Rumi legszebb verseit zenésíti meg az iszlám miszticizmus kortárs hatásainak engedve.
2010. május 18., kedd
Szépségkirálynőjüket ünneplik az amerikai arabok
Miközben Európában az iszlám fejkendőről és a testet teljesen elfedő ruha betiltásáról folyik a vita, az Egyesült Államokban az idén egy 24 éves arab lányt választottak szépségkirálynőnek. Ami még meglepőbbnek tűnhet, hogy az arab közösség egy része mindezt nagy ünnepléssel fogadta, ahelyett, hogy erkölcstelennek, vagy még rosszabbnak titulálta volna a nyertest.
Tavaly botrányt kavartak a 2009-es Miss Kaliforniának az egyneműek házasságáról elhangzott bíráló megjegyzései, és az idén is véleményt kellett mondani a résztvevőknek vitát kiváltó kérdésekről. A libanoni származású, új Miss Amerikát például arról kérdezték, hogy az egészségügyi biztosítás kiterjedjen-e a születésszabályozásra. Ez az amerikai jobboldal számára az egyik legfontosabb téma, az abortuszt végrehajtó orvosokat pedig sok konzervatív egyszerűen gyilkosnak tartja.
Rima Fakih azt válaszolta, hogy szerinte "a fogamzásgátló olyan, mint bármely más orvosság". Arról már nem beszélt olyan nyíltan, milyen vallású, és azt mondta: családjában egyaránt vannak keresztények és muszlimok, így még a Miss Amerika szervezői sem tudták megmondani, vajon az első muzulmán szépségkirálynőt koronázták-e meg. (Sokan ünneplik Fakih-ot mint az első muszlim szépségkirálynőt, de több forrás is úgy beszél róla mint keresztényről. - szerk.)
Ha igen, akkor bizonyára sok hívő körében felháborodást válthat ki, hogy Rima - aki korábban megnyerte Michigan állam szépségversenyét - egy narancssárga és aranyszínű bikiniben sétált fel-alá a kifutón a verseny során.
Libanonba visszaköltözött húga azt mondta, nagyon büszke rá, mert áttörte a faji és nemzeti sztereotípiák korlátait. Egyesek szerint azonban csak azért győzhetett, mert a második helyre csúszott Miss Oklahomát az arizonai bevándorlási törvényről kérdezték. Morgan Elisabeth pedig azt mondta: jó volt, hogy Arizona megalkotta a nagy vitát kiváltó törvényt, és személy szerint az illegális bevándorlás ellen van, habár ellenzi a faji diszkriminációt is. Sokak szerint emiatt nem lett övé az első hely.
A győztes egy gyémántkoronát, egy éves New York-i albérletet és egy teljes ruhatárat kapott. Emellett pedig fizetés is jár neki, az összeg azonban nem ismeretes. A győzelem azt is jelenti, hogy első ízben egy arab származású lány képviseli majd az Egyesült Államokat a Miss Universe versenyen.
Tavaly botrányt kavartak a 2009-es Miss Kaliforniának az egyneműek házasságáról elhangzott bíráló megjegyzései, és az idén is véleményt kellett mondani a résztvevőknek vitát kiváltó kérdésekről. A libanoni származású, új Miss Amerikát például arról kérdezték, hogy az egészségügyi biztosítás kiterjedjen-e a születésszabályozásra. Ez az amerikai jobboldal számára az egyik legfontosabb téma, az abortuszt végrehajtó orvosokat pedig sok konzervatív egyszerűen gyilkosnak tartja.
Rima Fakih azt válaszolta, hogy szerinte "a fogamzásgátló olyan, mint bármely más orvosság". Arról már nem beszélt olyan nyíltan, milyen vallású, és azt mondta: családjában egyaránt vannak keresztények és muszlimok, így még a Miss Amerika szervezői sem tudták megmondani, vajon az első muzulmán szépségkirálynőt koronázták-e meg. (Sokan ünneplik Fakih-ot mint az első muszlim szépségkirálynőt, de több forrás is úgy beszél róla mint keresztényről. - szerk.)
Ha igen, akkor bizonyára sok hívő körében felháborodást válthat ki, hogy Rima - aki korábban megnyerte Michigan állam szépségversenyét - egy narancssárga és aranyszínű bikiniben sétált fel-alá a kifutón a verseny során.
Libanonba visszaköltözött húga azt mondta, nagyon büszke rá, mert áttörte a faji és nemzeti sztereotípiák korlátait. Egyesek szerint azonban csak azért győzhetett, mert a második helyre csúszott Miss Oklahomát az arizonai bevándorlási törvényről kérdezték. Morgan Elisabeth pedig azt mondta: jó volt, hogy Arizona megalkotta a nagy vitát kiváltó törvényt, és személy szerint az illegális bevándorlás ellen van, habár ellenzi a faji diszkriminációt is. Sokak szerint emiatt nem lett övé az első hely.
A győztes egy gyémántkoronát, egy éves New York-i albérletet és egy teljes ruhatárat kapott. Emellett pedig fizetés is jár neki, az összeg azonban nem ismeretes. A győzelem azt is jelenti, hogy első ízben egy arab származású lány képviseli majd az Egyesült Államokat a Miss Universe versenyen.
ELTON JOHN MAROKKÓBA TART: NEM FOGADJÁK SZÍVESEN
A pár nap múlva (május 21. és 29. között) megrendezésre kerülő rabati Mawazine világzenei-fesztivál egyik fő sztárvendégének, Elton Johnnak a meghívása hihetetlen feszültségeket generált Marokkóban, az iszlám államvallású ország legnagyobb ellenzéki pártja, az Igazság és Fejlődés Pártjának (PJD) vezetője, Mustapha Ramid néhány hete felszólította a szervezőket a meleg énekes fellépésének lemondására és pártja egésze sajtónyilatkozatban tiltakozott Elton John megjelenése ellen, amely szerintük a homoszexuális aberrációt népszerűsítené az országban.
Ahogy Ramid kiemelte, nem a művész személyével, hanem az általa képviselt képpel van problémájuk, amelyet általánosságban a konzervatív marokkóiak többsége is előítélettel kezel. A párt még előterjesztést is benyújtott a marokkói parlament elé az ügyben, eredménytelenül. Azt mondhatnánk, hogy szokatlan a dolog, de nem így van, egyrészt ismerjük az iszlám konzervatívok homoszexualitással szembeni nézeteit, továbbá az elmúlt hónapokban több országban is komoly tüntetések voltak Elton John ellen (pl. Mexikó, Egyiptom), volt, ahol rendőröknek kellett megvédeniük a feldühödött emberektől (a május 18.-i közel-keleti turnéját is iszlámellenes nyilatkozatai miatt kellett lemondania).
Persze nem csak az iszlám vallás követői között szerzett már “barátokat” furcsa nyilatkozataival és viselkedésével, februárban egy interjúban Jézust is melegnek nevezte, miközben világnézeteit ecsetelte nagy bőszen. A marokkói melegek egyesületének elnöke, Samir Barkashi persze kijelentette, hogy ő és a marokkói homoszexuálisok mindent megtesznek Elton John fellépéséért és alig várják már a találkozást egyik példaképükkel, akinek koncertjét fontos győzelemnek érzik a teljes elismerésért vívott harcukban. Az elmúlt két hétben további szervezetek és vallási vezetők szólították fel a szervezőket Elton John koncertjének visszamondására, de a főszervező és fesztiváligazgató, Aziz Daki szerint a koncert megrendezésre kerül.
Daki szerint Elton John az egyik legnagyszerűbb előadó a világon és ezért hívták meg, magánélete egyáltalán nem érdekli őket. A Mohammed király védnökségével megrendezendő fesztiválon Julio Iglesias mellett például Carlos Santana, a brit Mika, vagy a libanoni Elissa is fel fog lépni és a marokkói liberális nézeteket vallók szerint a Mawazine csak egy újabb lépés a modernizáció és a civilizált világhoz tartozás felé tartó úton, és ezért óriási visszalépés lenne engedni a konzervatív muszlimok kérésének, akik egyébként később már az egész fesztivált támadták, amely szerintük a szexuális szabadosságot, alkohol- és drogfogyasztást népszerűsíti, arcul csapva az iszlám vallás értékrendjét.
Az egyik népszerű marokkói blog körképe szerint az ország fiataljai körében egyáltalán nincs negatív képe az énekesnek és a fesztiválnak sem, ugyanis a többség szerint magát Elton Johnt sem ismerik túl sokan az országban (ez elég hihetőnek hangzik), akik pedig ismerik, azok is csak a zenéjét, szexuális beállítottságát egyáltalán nem.
Csőd szélén Wilders iszlamofób pártja
Geert Wilders ádáz fikakeresés közben
A nyíltan homoszexuális pártvezér, Geert Wilders komoly bajban lehet. Eddig arról szólt a fáma, hogy Hollandia kormányfői székére pályázik PVV nevű rasszista pártjával, s arról, hogy arra még esélye is van. S most jött a derült égből a hidegzuhany: Wilders az egyik legismertebb magyar iszlamofób oldalon, a Dzsihádfigyelőn tarhál. Itt a vég!...
Letépték az iszlám fejkendőt egy francia nőről
A Hír24 cikke
Verekedés tört ki egy francia üzletben, miután az egyik vevő sértegetni kezdett egy a boltban vásárló iszlám kendőt viselő nőt.
Az eset a nyugat-franciaországi Trignac városának egyik ruhaüzletében történt.
A 26 éves muszlim nő épp a boltban sétált, mikor egy idősebb francia ügyvédnő megjegyzéseket tett öltözetére. A beszámolók szerint az ügyvédnő Belphegorhoz, a híres francia tv-sorozat démonához hasonlította a fiatal nő öltözetét, és fennhangon követelte a burka betiltását. Ezt szóváltás követte, amely azután, hogy az idősebb francia hölgy letépte a kendőt a muszlim nő arcáról, verekedéssé fajult. A dulakodásnak a boltvezető, illetve a muszlim hölgy férje vetett véget. A helyszínre érkező rendőrök letartóztatták, majd kihallgatták a két nőt.
A francia parlament nemrég a francia nemzet értékeivel ellentétesnek nyilvánította az arcot is eltakaró iszlám öltözetet, amelyet legkorábban ősszel várhatóan a burka viseletének betiltása követ majd. Ezzel Franciaország lehet a második ország Belgium után, ahol tilos viselni az iszlám kendőt.
Dubai félti kulturális és tradicionális gyökereit
Dubai város figyelemfelkeltően gyors, modern és nyitott gondolásával keltette fel a világ figyelmét. Olaj lelőhelyek hijján, befektetőkre és vásárolni, szórakozni vágyó túristákra épiti a jövőt. Egyre több nem muszlim vallású is választja ezt a várost letelepedése helyéül. Dubaival szemben a környező emirátusok és a szomszéd arab országok komoly figyelmet szentelnek kulturális és tradicionális gyökereik fentartására.
A „legek” városa, Dubai az elmúlt pár évben arra törekedett, hogy megmutassa a világnak, milyen fejldődésre képes. Egymást követték a projektek, özönlöttek az ötletek, befektetések és befektetők. Havonta adtak át egy újabb hidat, felüljárót, aluljárót, vagy utat segitségképpen az újabb bevásárló centerek, városrészek, lakóparkok megközelitéséhez.
Hotelek nőttek ki hihetetlen gyorsasággal, egymást lehagyni igyekezvén a „teltház” cim elérésében. Az elmúlt két évtizedben Dubai közkedvelt látogató helye lett mint az Európaiaknak, mint a világ más országaiból érkezőknek. Az Európából érkező repülőgépek mai napig teltházzal landolnak.
- Mikor megérkeztem nem akartam elhinni, hogy arab országban vagyok. Nem is láttam arab ruhát viselőket – jegyezte meg érdekességképpen egy túrista pár évvel ezelött.
Mig az ország fővárosában Abu Dhabiban valamint a többi 5 emirátusban iszlám szokásoknak és az arab kultúrának megfelelő konzervativ szabályok a mértékadók, addig Dubai-t a nyitottság jellemezte, muszlim vallás általi megszoritásokat nem kedvelő idelátogatók örömére.
Dubai-ban, szállodához tartozó intézményekben – amik kis túlzással egymást érik- korlátozás nélkül lehet alkoholt felszolgálni. A többi emirátusokra szigorú szabályok vonatkoznak alkohol felszolgálást illetően. Ennek következtében megnőtt ezekből a emirátusokból Dubai-ba igyekvők, hétvégét, szabadnapot szórakozással ott töltők száma is.
Az öltözködés terén is meglehetősen nagy a különbség. Mig az emirátusok többségében, mint egy átlagos muszlim országban, kart és térdet takaró ruha viselése az illendő, addig e világ túristáit ide invitáló városban szabadon lehetnek a női vállak, lábak.
- Ez egy szabad város. Itt úgy érezhetem magam, mintha otthon lennék Európában. Szerencsére itt nem vonatkoznak ránk a többi emirátusra jellemző muszlim elvárások, szokások – hirdette már 1995-ben egy Európából származó Dubai-i lakos.
Dubai lakossága e fejlődéshez méltóan változott. A nyitottabb gondolkodású helyi és arab igyekezett alkalmazkodni szülővárosa fejlődéséhez, de nagyon sok emirátusi átköltözött Abu Dhabiba illetve Al Ain-ba, a helyiek kedvenc „oázisába”. Dubaiban főleg nem muszlim vallásuakat lehet látni, illetve olyanokat akik már szivesen viselnek kontinentális öltözéket és gondolkodásuk is már nyitottabb. Egy túristának ahhoz, hogy helyi arab ruhát, „galabeja/dishdash”-t viselőt láthasson vagy szerencsésnek kell lennie vagy utaznia kell egy kicsit.
Az európai és amerikai kultúrára egyre nagyobb az igény, igy egyre nagyobb teret is hódit Dubai életében, igyekezvén ezáltal is hosszabb időtartamú ittélésre biztatni az idelátogatókat.
A város sikeresen növekszik. Azonban közel áll ahhoz is, hogy elveszitse arab kultúráját, hangulatát és a muszlim valláshoz tartozó szokásait. E ténynek a város vezetőségei által való meglátása vagy Abu Dhabi Dubai gazdasági életébe való beleszólási joga az ok, nem tudni, de egy pár hónapja érezhető változásnak indúlt Dubai.
Mostantól komolyan veszik, nemzetiségekben különbséget e témában nem téve az arab világnak megfelelő szabályok betartását Szórólapokkal, rádión keresztül való figyelemfelkeltéssel és e-mail szórással kezdődött ez a törekvés. A bevásárló központok, éttermek ajtajain megfelelő viselkedési és öltözködési szabályokra hivják fel a figyelmet, mint példáúl: „Nem kihivó, vállat, térdet takaró öltözék.
Kézenfogva sétálás nem helyénvaló.
Többi média még hozzáteszi, hogy arcra puszit adni nyilvánosság előtt nem lehet. Minden ennél személyesebb viselkedés egy férfi és nő között, büntetést von maga után. (egyre több, erről a szabályról nem tudó illetve nem komolyan vevő, főleg európai kerül fogdába, börtönbe és kitoloncolásra)
Nem szabad túl hangosan zenét hallgatni és hangoskodni.
Bevásárló centerekben dolgozók valamint segitőkész itt élők jelzik a rendőrség felé ha szabályokat valaki áthágja. Ez történt nemrég egy európai házaspárral is, aki e törvényt be nem tartván, kézenfogva közlekedett az egyik bevásárló központban. Egy helyi család látta meg őket és feljelentést is tettek. Végül sikerült elkerülniük a rendőrségre való bevitelt és megúszták egy felszólitással, de meglehetősen kellemetlen perceket éltek át.
Alkoholt nem kijelölt, likör engedéllyel nem eláttott helyen inni szigorú büntetést von maga után. Rendőrök járőröznek sürü rendszerességgel Dubai utcáin, tengerpartjain vigyázva a rend fentartására.
Muszlim ország egyik legjellemzőbb ismertetője, hogy az imák hangja mindenhol eléri a lakosságot a helyi imahelyek, mosque-k mikrofonjain keresztül. Dubai-ra ez nem volt idáig jellemző, de a változáshoz ez is hozzá tartozik. Egyre több mosque épül a lakóparkokban valamint az egyik, főként a nem arabok által nézett helyi televizió a Dubai One is segit az ima tiszteletbentartásához. Az iszlám vallásban naponta 5-ször van imárahivás, amit a televizió egy rövid kiirással jelzett idáig a nézőinek. Idáig. Mert mostantól imaidőben, müsort megszakitva leadják a teljes imát, koránból való idézetekkel. Igy a nézők, végül lemaradtak az általuk éppen nézett film végéről.
Dubai nagy feladat elé állitotta magát. Meg kell ismertetnie, elfogadtatnia és betartatnia ezt az újfajta gondolkodásmódot a már 150 különbőző ittélő nemzetiségüvel és az idelátogató többnyire erre „felkészületlen” túristákkal.
2010. május 17., hétfő
A börtönből bírálja a róla készült filmet Carlos, a rettegett terrorista
MTI
A venezuelai születésű Carlost, aki Sakál néven vált ismertté, 1997-ben életfogytiglanra ítélték két rendőr és egy rendőrségi informátor meggyilkolásáért.
Különösen a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az OPEC bécsi székháza elleni 1975-ös támadás filmbeli ábrázolása háborította fel a terroristát, aki ügyvéde, Isabelle Coutant-Peyre irodájába telefonált. A védő különben egyházi házasságot kötött Carlosszal, aki áttért az iszlám vallásra.
A Sakált 1994 augusztusában tartóztatták le Szudánban, majd Franciaországba szállították, ahol az 1975-ös gyilkosságok miatt azóta is börtönben van. Neki tulajdonított egyéb merényletek miatt újabb perek várnak rá, ügyvéde szerint talán már 2011 márciusában. Az 1982 márciusa és 1983 decembere között francia földön elkövetett merényleteknek összesen 11 halálos áldozatuk volt.
Coutant-Peyre szerint a Canal+ fizetős televízió megbízásából Olivier Assayasáltal rendezett Carlos-film - a tévésorozat rövidített változata -, amelyet szerdán mutatnak be Cannes-ban, sérti az ártatlanság vélelmének elvét. Az ügyvédnő a film forgatásának befejezése előtt azzal a kérelemmel fordult a hatóságokhoz, hogy jogosítsák fel védencét a mű megtekintésére. A bíróság azzal az indokolással utasította vissza a beadványt, hogy "ellenkezne a véleményszabadsággal".
Coutant-Peyre azonban nem adja fel, a film bemutatása esetén egyfelől "jogdíjat" kíván követelni, másfelől "a nyomozási titok megsértése" címén pert tervez indítani. Tréfálkozva jegyezte meg, hogy "meghívást várok Cannes-ból", és arra készül, hogy a Carlost alakító fiatal - hozzá hasonlóan venezuelai - színész, Edgar Ramirez karján vonul be a fesztiválpalotába.
Párbeszéd az iszlámmal
Az olasz baloldali liberális lapban a neves szociológus, Alain Touraine kifejti: Európa jövője attól függ, hogy tud-e termékeny dialógust folytatni az iszlámmal, vagy pedig képtelen egy efféle dialógusra. Bármerre nézünk a világba – írja –, Európa rettenetes hiányával szembesülünk, jelenlétünk sehol sem tapasztalható.
A probléma globális – állapítja meg –, elvégre a világnak szüksége lenne Európára, ez utóbbinak pedig még inkább arra, hogy ismét számottevő tényező legyen globális szinten. A viszonyrendszer újjáépítése csak akkor lehetséges, ha Európa új nemzetközi kapcsolatokat épít ki, elsősorban az iszlám világgal.
Mindenekelőtt Törökországra kellene koncentrálnia, majd közvetlenül Iránra, melyeket természetesen még az átmenet jellemez. Okvetlenül erőteljesen nyitni kell feléjük, ám anélkül, hogy európai életstílusunkat rájuk erőltetnénk. Fel kel fedezni mindazt, ami a két kultúrát összeköti és azt is, a mi szétválasztja, feladva azon előítéleteinket, melyeket Samuel Huntington oltott belénk arról, hogy a kultúrák különbözősége okvetlenül háborúhoz vezet – írja Touraine.
Képek a pécsi iszlám napról
A Magyarországi Muszlimok Egyháza 2010 május 15-én iszlám napot szervezett Pécsett. A program az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozatba illeszkedett. A szervezet honlapján elérhetőek az esemény képei.
Foghíjas iszlám konferencia kezdődött Berlinben
MTI
A mintegy 3 milliós németországi muzulmán lakosság integrációját elmélyíteni hivatott konferencia kezdődött hétfőn Berlinben a német kormány, illetve a muzulmán szervezetek képviselői között.
A tanácskozás azonban meglehetősen foghíjas, hiányzik ugyanis a legtekintélyesebb muzulmán szervezet, a Németországi Muzulmánok Központi Tanácsa. Egy másikat, az úgynevezett Iszlám Tanácsot pedig a hatóságok zárták ki, mert egyik tagszervezetének vezetői ellen büntetőjogi eljárás kezdődött.
Ennek ellenére az úgynevezett iszlám konferencia vezetője, Thomas de Maiziere belügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a tanácskozás elősegíti a muzulmán lakosság beilleszkedését, továbbá a keresztények és a muzulmánok közötti közeledést.
A német kormány és a muzulmán szervezetek közötti párbeszéd, illetve az integráció előmozdítása érdekében a konferenciát 2006-ban Angela Merkel kancellár hívta életre, és vezetőjévé az akkori belügyminisztert, Wolfgang Scha:ublét nevezte ki. A kancellár abból indult ki, hogy az integráció kétirányú utca, azaz a kormánynak biztosítania kell a muzulmán lakosság beilleszkedéséhez szükséges feltételeket, ugyanakkor a muzulmánoknak tiszteletben kell tartaniuk a német alkotmányban foglaltakat, illetve az ország törvényeit, és élniük kell a számukra biztosított lehetőségekkel. Az iszlám konferencia első tanácskozásain a többi között olyan kérdések kerültek napirendre, mint az iszlám papok németországi képzése, az iszlám vallás oktatása a németországi iskolákban, továbbá a német nyelvoktatás, valamint a munkavállalás elősegítése a muzulmán lakosság számára.
Szakértők szerint az eddigi tanácskozások nem hoztak számottevő eredményeket. A második Merkel-kormány ugyanakkor hangsúlyozta a konferencia folytatásának szükségességét, és a hétfőn kezdődött tanácskozás - immár az új belügyminiszter vezetésével - ennek nyitányát jelentette.
Az előjelek azonban meglehetősen kedvezőtlenek voltak, a kormány ugyanis a résztvevők köréből kizárta az Iszlám Tanácsot, a Németországi Muzulmánok Központi Tanácsa pedig bejelentette, hogy bojkottálja a konferenciát. A tanács vezetője, Ayyub Axel Köhler arra hivatkozott, hogy a nézete szerint Németországban erősödő iszlámellenességet a konferencia nem tárgyalja a szükséges mértékben, kifogásolta a napirendet, továbbá a résztvevők összetételét. Úgy értékelte, hogy tisztázatlanok a célkitűzések, és valójában "felülről elrendelt" tanácskozásról van szó.
Az első tanácskozáson a kormány képviselői mellett 17 állami és ugyancsak 17 muzulmán szervezet képviselői vettek részt.
2010. május 16., vasárnap
Vallásellenes dalt reklámoz a Qadayatuna?
A mai nap során közöltük a nemrég alakult formáció, a Qadayatuna felhívását. Ebben a felhívásban ajánlja az érdeklődők figyelmébe a szervezet oldalát a Facebook-on Tareq Al-Hamis, az egyesület elnöke. Az aki felkeresi a megnevezett hivatkozást, meglepődve láthatja, hogy Tareq Al-Hamis 2010. május 16-án este a csoport üzenőfalára feltöltötte John Lennon 1971-es nótáját, az Imagine-t, amelyben az ateista szerző arra kéri a hallgatóságát, hogy képzelje el, hogy nincs se mennyország, se pokol, se vallás.
A Korán az iszlámot Allah vallásának nevezi, s tanít mind a paradicsomról, mind a gyehenna tüzéről.
A szerzemény -reméljük- tévedésből került az oldalra, s annak feltöltője nem ismeri annak tartalmát.
Megmagyarázhatatlan jelenség: Korán-idézetek egy csecsemőn
A 9 hónapos, dagesztáni Ali Yakubov ámulatba ejtette a világot tavaly, amikor bőrén az iszlám Szent Könyvének szavai jelentek meg. A misztikus jelenségről a russiatoday.com is tudósított.
A kilenchónapos kisfiú bőrén Korán-idézetek tűntek fel
A kisfiú hátán, karjain, lábain és hasán a Korán betűi tűntek fel majd halványodtak el és jelentek meg újak. Leírhatatlan volt a szülők ámulata, amikor a világrajövetelkor az Allah szó rajzolódott ki Ali állán. Azóta a test szinte minden táján jelent már meg idézet a szent iratból. A csöppséget természetesenszakemberek vizsgálták, akik szerint az egészen bizonyos, hogy nem ember rajzolja vagy festi a gyermek bőrére az írásjeleket.
Madina Yakubov és férje Shamil egyetlen vallást sem követtek, ameddig a titokzatos jelenség hatására más meggyőződésre nem jutottak. Amint azt az édesanya elmondta, hetente kétszer, hétfőnként és csütörtökről péntekre virradóan tűnnek fel újabb és újabb Korán-tanítások a gyermeken.
Álmában érte a halál az albán származású osztrák focistát
Újabb megdöbbentő és egyelőre megmagyarázhatatlan tragédia sokkolja a labdarúgóvilágot: huszonkét éves korában elhunyt a Liverpool FC korábbi játékosa, Besian Idrizaj. A fiatal futballista az elsődleges orvosi vizsgálat eredménye szerint álmában kapott végzetes szívrohamot.
Idrizaj a következő szezon első felében a Crystal Palace, majd az Innsbruck kölcsönjátékosa lett. Hamarosan egy alacsonyabb osztályú német klubnál szerepelt, majd tavaly júliusban a Blackburn Rovershez igazolt, ott rövid ideig a tartalékok között vették számításba. A legutóbbi szezonban azonban már a Swansea Citynél futballozott, igaz csak három bajnokin jutott szóhoz. A legfrissebb jelentések szerint Besian Idrizaj 2008-ban edzésen és mérkőzésen is összeesett szívproblémák miatt.
A csatár 2007 és 2009 között tizenkét találkozón három gólt szerzett az osztrák U21-es válogatottban.
Mihálffy Balázs "misszionáriusként" Afrikában
A misszióról az egyesület honlapján
2010. május 21-én elindul az Afrikai – Magyar Egyesület (AHU) VI. önkéntes orvosi missziója, ezúttal a nyugat-afrikai Maliba.
Az AHU soron következő, VI. missziója Maliba, a világ egyik legszegényebb országába indul, ahol rengeteg a rászoruló, nincstelen, beteg ember. A misszió 2010 májusában indul Mamaribougouba (ahol Mihálffy Balázst törzsfővé választották - szerk.), mely egy 6 000 főt számláló település a fővárostól, Bamakótól 15 km-re található. A faluban nincs tiszta víz, sem áram, az emberek a kutak fertőzött vizét fogyasztják. A falusiak számára az orvosi ellátás megfizethetetlen.
Az Afrikai – Magyar Egyesület koordinátora, dr. Mihálffy Balázs több mint két hónapja készíti elő a missziót a helyszínen. Kollégánk március óta ismerkedik a helyi körülményekkel, az ottani közösségekkel annak érdekében, hogy a VI. misszió – akárcsak az eddigiek – a lehető legsikeresebb legyen.
Szudánban őrizetbe vettek egy iszlamista ellenzéki vezetőt
MTI
Őrizetbe vettek egy befolyásos szudáni iszlamista ellenzéki vezetőt, Haszan at-Turabit szombat este - közölte a politikus titkára.
Elmondása szerint éjfél körül biztonsági emberek három gépkocsin érkeztek Turabi kartúmi házához, majd elhurcolták a 77 éves hittudóst.
Turabi egykor Omar el-Besír szudáni elnök szövetségese volt, ma már egyik legádázabb ellenfele. Az egy hónappal ezelőtti törvényhozási és elnökválasztást csalásnak nevezte. Kijelentette, hogy pártja, a Nép Kongresszus Pártja nem képviselteti magát sem az új kormányban, sem az új összetételű parlamentben.
Turabit tavaly szűk két hónapig fogva tartották, mert a politikus felszólította a szudáni elnököt, hogy adja föl magát a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC), mert az északkelet-afrikai ország csak így kerülheti el a szankciókat és a politikai felfordulást. Az ICC 2008 júliusában elfogatóparancsot adott ki a szudáni elnök ellen a nyugat-szudáni Dárfúrban elkövetett emberiesség elleni bűntettek és népirtás címén.
Turabi egykor Omar el-Besír szudáni elnök szövetségese volt, ma már egyik legádázabb ellenfele. Az egy hónappal ezelőtti törvényhozási és elnökválasztást csalásnak nevezte. Kijelentette, hogy pártja, a Nép Kongresszus Pártja nem képviselteti magát sem az új kormányban, sem az új összetételű parlamentben.
Turabit tavaly szűk két hónapig fogva tartották, mert a politikus felszólította a szudáni elnököt, hogy adja föl magát a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC), mert az északkelet-afrikai ország csak így kerülheti el a szankciókat és a politikai felfordulást. Az ICC 2008 júliusában elfogatóparancsot adott ki a szudáni elnök ellen a nyugat-szudáni Dárfúrban elkövetett emberiesség elleni bűntettek és népirtás címén.
Mihálffy Balázst kéri fel a Qadayatuna vallási vezetőnek
A Qadayatuna Iszlám Karitatív Egyesület közleménye:
Assalamu aleikum wa rahmatullahi wa barakatuhu
Kedves Testvéreim!
Magyar muszlimokként a Magyar Iszlám Közösséghez tartoztunk, de az ottani vezetés által elkövetett vissza élések és bűncselekmények gyanúja miatt úgy döntöttünk, hogy tevékenységeinket insa'Allah új közösségként folytatjuk, megőrizve az erkölcsi tisztaságunkat.
Eddigi tevékenységünk a DAWA mellett adományok (élelem, ruhaneműk, cipők, iskolaszerek, konyhafelszerelés, stb.) gyűjtése volt, melyeket minden esetben a szegények között osztottunk szét.
Inshallah, a jövőben is ezt a tevékenységet szeretnénk folytatni.
Szeretnénk egy DAWA céljára is alkalmas kis mecsetet alapítani, amihez az épületet megfelelő támogatás esetén megvásárolnánk, mert mecset céljára bérbe épületet nehéz találni. Ennek megvalósítására azonban nincs pénzünk.
Eddigi vallási vezetőnk Shejk Abdur Rahman (dr. Mihálffy Balázs) a történtek miatt szintén elhagyta a Magyar Iszlám Közösséget. Az új Közösség vallási vezetésére őt szeretnénk felkérni, hiszen kitünő tudós, és az Iszlám Világliga adományozta neki ezt a megtisztelő shejki címet.
Alhamdulillah sikerült megalapítani a Qadayatuna Iszlám Karitatív Egyesületet, amelynek jelenlegi székhelye: 1135 Budapest, Dévényi u. 6. 1/17.
Inshallah, megkérünk, hogy támogassál bennünket adományoddal, amit az OTP Bank 11773133-00328117 számú bankszámlára lehet átutalni.
Tájékozódhatsz rólunk a Facebook-on a Qadayatuna Groupoldalán, valamint a http://qadayatuna.blogspot.com oldalon is.
Kérünk, hogy a segítségkérésünket említsd meg környezetedben is, valamint küldd tovább!
Elérhetőségeink:
E-mail: islamcaritas@gmail.com
Mobil: +36-20-522-4136
Wa aleykum salam
Felvett muszlim nevem Tareq Al-Hamis
(Papp László)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)